Szobrot állítanak a pöstyéni fürdő felvirágoztatójának
A pöstyéni fürdő Szlovákia legnevezetesebb gyógyfürdője. Már a rómaiak ismerték a Vág szigetén feltörő 67 Celsius fokos iszapos forrásokat és tisztában voltak kedvező hatásaival. Az idők folyamán számos birtokosa volt, de csak a 16. században kezdték el intenzívebben kihasználni az itteni víz gyógyító hatását. Kezdetben a forrás körül ásott, faágakkal megerősített és szalmával bélelt gödrökben ücsörögtek az enyhülést keresők.
Később, már a 18. században épültek az első faépületek, de ezeket egy 1813-as árvíz elsodorta, így az akkori tulajdonos, Erdődy János 1820 táján már kőből építtette meg a fürdőházakat és kialakított egy parkot is körülöttük. A fürdő felvirágzása 1888-ban kezdődött, amikor az ipolysági Winter Sándor bérbe vette az Erdődyektől a területet és további épületeket: gyógyszállókat és fürdőépületeket emeltetett.
Pöstyén híre egyre jobban terjedt nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. A századfordulón már nemzetközi hírű művészek és arisztokraták, sőt uralkodók is felkeresték a fürdővárost. Winter Sándor hazarendelte Bécsben diákoskodó Lajos fiát, hogy segítsen neki az intézmény vezetésében. Róla tudni kell, hogy 1870. november 1-jén Ipolyságon született és a műszaki dolgok iránt érdeklődött. 1890-ben aztán félbehagyta tanulmányait és teljes erőbedobással a fürdő ügyeivel kezdett el foglalkozni. Tulajdonképpen ő tette világhírűvé a fürdőt és Pöstyént. Számos új épülettel: fürdőházzal, szállóval gyarapította a komplexumot, sőt még a szegényebb rétegekre is volt gondja, amikor létrehozta a Munkás kórházat. Emellett a város csinosítására is sok pénzt költött. Ő aszfaltoztatta az utcákat, rendbe hozatta a járdákat, a főteret, csatornahálózatot és vízvezetékrendszert építtetett ki.
Önfeláldozó munkáját kellőképp meg is hálálták: a Tiso féle szlovák bábállam megalakulásakor a fürdőt államosították, Wintert pedig – zsidó és magyar származása okán – Szereden egy gyűjtőtáborba internálták. A sors fintora, hogy Winter Lajos a tábor lakójaként meg tudta szervezni a láger ellátását és az őrzéssel megbízott katonák élelmezését is. Ez persze nem gátolta meg a hatóságokat abban, hogy 1944-ben Terezínbe küldjék.
Amikor 1945-ben kiszabadult már 75 éves volt. Három évig még irányíthatta a fürdőt, de az 1948-as kommunista hatalomátvétel után ismét nincstelenné vált. Házvezetőnőjével tengette életét, gyakran láthatták őket a pöstyéniek, ahogy rőzsét cipelnek az erdőből, esetleg gombát és erdei gyümölcsöt kínálnak megvételre. Az általa kialakított Fürdő-szigetre be sem léphetett. Életének 98. évében, 1968. szeptember 15-én hunyt el. Csak az 1989-es csehszlovákiai rendszerváltást követően jutott eszébe valakinek, hogy legalább posztumusz megköszönhetnék neki mindazt, amit a városért és a pöstyéni fürdő felvirágoztatásáért tett. A város jelképét, a Mankótörő férfi szobrát minden pöstyéni képeslapon látni lehet, ezzel dicsekedett a kommunista hatalom is, elhallgatva a tényt, hogy Winter Lajos még 1894-ben kérte fel Heyer Lajos budapesti festőművészt a város jelképének megrajzolására, ennek alapján faragta meg Kühmayer Róbert pozsonyi szobrász 1933-ban a Mankótörő férfi alakját. A szobor 1945. október 21-én, amikor Pöstyén városi rangot kapott a település hivatalos címere lett.
Csak 1991-ben nevezték el róla Pöstyén főutcáját. Önéletrajza alapján Optimista címmel egy filmet is forgattak életéről. Az emlékét ápoló pöstyéni ProWinter polgári társulás négy évvel ezelőtt gyűjtést indított egy egészalakos Winter-szobor megalkotására. Eddig közel 46 500 euró jött össze. Úgy hírlik, hogy 2019. május 11-én sor kerül a padon ülő szobor felavatására. A méltó környezet kialakításához és a Winter Lajos életét bemutató tájékoztató kioszk létrehozásához további összegekre lesz szükség, ezért a gyűjtést tovább folytatják.
