Színek varázslatában – Bazsó Adrianna képkiállítása
A Dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár időről időre lehetőséget biztosít az amatőr képzőművészek számára alkotásaik bemutatására. A most látható tárlaton az akrillal vászonra festett képek színei lelassítják és egyben felgyorsítják a nézőt. Lelassul a világ és a racionális gondolatok, ám ezzel egyidőben felgyorsulnak a megmagyarázhatatlan emlékcsuprokból előtörő belső érzések. Bazsó Adrianna festményeinek kiállítása augusztus végéig látható.
Amatőr festőnek azt nevezzük, aki nem azért alkot, hogy megéljen belőle, hanem szabadidejében, kedvtelésből nyúl az ecset után. Aki a festészetet nem tanulta iskolában, általában autodidakta módon sajátítja el a technikákat. Aki csak azért fest, mert örömét leli benne. Bazsó Adrianna soha nem tanulta, soha nem csinálta, de azért gondolt rá. Egyre többet, és mint ahogy a teleöntött pohár túlcsordul, benne is egyszercsak túlcsordult a vágyból fakadó érzés.
Egy napon a megmagyarázhatatlan késztetés bevitte őt az első boltba, leemelte az első vásznat és gondolkodás nélkül vette meg az első festékeket, ecseteket. Hiába is gondolkodott volna, nem tudta, melyik lenne jó, azt se tudta, mit és hogyan fog festeni, csak azt tudta, hogy festeni fog. Most azonnal. Mindez 2017 októberében történt. Picit túl az ötvenen, hogy még soha nem próbálta. És elkezdte. Még aznap este elkészült az első kép. Azután az egyik kép a másik után, valójában az egyik öröm a másik után került ki a keze alól. Egy bő fél év után már saját kiállításon gondolkodhatott.
„Ahogy a téma, úgy a stílus is jön magától. Mindig azt festem és úgy, ahogy kedvem van. Ha jó a kedvem, akkor az élénk színekhez nyúlok, mikor kicsit borongós a hangulatom, akkor jönnek a sötétebb árnyalatok. De olyan is van, hogy ha rosszkedvűen világos, vidám színeket használok, akkor belülről is rendbe jövök. Ez egy terápia. Én ezelőtt is tapasztaltam ezt. Tizenkét éves korom óta hímzek. Nem értették sokan, honnan van hozzá türelmem, de nekem megnyugvást adott. Kikapcsol az agy, megszűnik az idő. Festés közben is. Ez igazi meditáció” – meséli Adrianna.
„Jártam művészeti alapiskolába, de zongorára. Festeni soha nem tanultam. Most pedig nem múlhat el nap, hogy ne vegyem kezembe az ecsetet. Egy kép elkészítése számomra kettő vagy több nap. Hetekig nem foglalkozom egy képpel. Van, amelyik egy este elkészül. Néha, bevallom, a világhálóról merítem az ötletet. Ha látok valamit és megtetszik, megpróbálom megfesteni, persze, sose lesz ugyanolyan. Abban már benne vagyok én is” – tudjuk meg tőle.
Bazsó Adrianna amatőr, autodidakta festő. Irodai alkalmazottként dolgozik és örömmel énekel a dunaszerdahelyi Szent György Kórusban. Új kedvtelése, a festészet, teljesebbé teszi az életét, kitölti napjait. Naponta alkot, alkotásait elajándékozza, másoknak is örömet szerezve ezzel. Akrillal vászonra festett képein a színek szabad kezelése és az éles kontúrok mellett az elmosott részletek is megmutatkoznak. Saját stílusa kialakulóban van, de már most látható, hogy bátran nyúl a színekhez. A telt, erős árnyalatok, a vidám, itt-ott talán a fauvizmusra jellemző színek meghatározóak a festményein.
