Színek és fények – Festési módszerek és látásmódok kavalkádja a Limes Galériában

A Felvidéken még csak „nagyítóval megtalálható“ művészetpártoló mecénások egyike a nagymegyeri id. Plauter Péter, családjával együtt immár hetedik éve, rendszeresen tavasszal és ősszel, általában tíz-tizenkét napig lát vendégül saját kúriájában kárpát-medencei, javarészt magyar és más nemzetiségű képzőművészeket.

„Rendszerint valamelyik festőművész barátom segít a szimpóziumokra jelentkező alkotók kiválasztásában. Mindig újabb és újabb alkotókat, más-más képzőművészeti stílusok képviselőit hívjuk meg a 14 szobás, két 200 fős nagyteremmel is rendelkező Plauter Kúria Hotelbe. Nálunk nincs helyhiány. A folyosóinkat, köztereinket pedig a szimpóziumokon készülő képekkel díszítjük. Mivel a rendezvényen való részvétel elszállásolással, étellel-itallal, festővásznakkal együtt a meghívott művészek számára ingyenes, mindegyikük az ott készülő műve egyikét, időnként többet is odaajándékoz a kúriának. Sőt, én választhatom ki a nekem legjobban tetsző képeket! Az eddig összegyűlt több mint 200 alkotás évközben is megtekinthető. A most végződő szimpóziumon festett képekből március 20-án, vasárnap 17 órakor nyílik kiállítás kúriánkban. Szombaton pedig a rendezvény résztvevői további műveiket a Limes Galériában állították ki, ahol azok április 24-ig lesznek szemrevételezhetők “ – mondta el portálunknak a komáromi tárlatnyitón a szimpózium szervezésébe bekapcsolódó fiával együtt megjelenő id. Plauter Péter.

A szombat délutáni megnyitó ünnepségen Farkas Veronika művészettörténész-galériaigazgató üdvözlő szavai után a felvidéki származású, Pécsett élő Jávorka Csaba festőművész egyedi hangvételű megnyitó beszéde következett, közreműködött Varga Mónika (ének) és Petőcz László (gitár), azaz a Varga-Petőcz-duó. Jávorka előbb a nagymegyeri szimpózium 10 résztvevője nevében köszönetet mondott id. Plauter Péter kúriatulajdonosnak 12 napig tartó vendégszeretetéért és kényeztetésért, valamint Ács János festőművésznek, aki előzőleg kiválogatta a meghívott alkotókat.

„Amint láthatják: bár együtt töltöttük az elmúlt két hetet, mégis mindannyian hűek maradtunk önmagunkhoz – ahányan vagyunk, annyiféle stílust, látásmódot, festési módszert képviselünk. Igazán színes tehát ez a kiállítás, de hát így van ez rendjén. Nagyszerű dolog festőnek lenni – a teremtés, alkotás misztikumát átélni nagy magányunkban, mert ez a folyamat magányt igényel. Aztán amikor elkészülünk a képeinkkel, kinyitjuk a szívünket – lelkünket a világ felé, és szeretjük, ha látva ezeket a festményeket minél többen átélnék ugyanazt a csodát, amit mi. Mert bizony a képek befogadása ugyanolyan alkotói folyamatokat indít el“ – fogalmazott.

A továbbiakban valamennyi kiállító művész munkásságát pár-pár találó mondattal méltatta, köztük nyolcan személyesen is megjelentek a hajdani katonatemplomban.

Alim Adilov üzbég származású, magyar családjával már 25 éve Magyarországon élő festő, aki a szentpétervári Repin Akadémián hat évig alapozta meg tudását, majd egy londoni fejlesztő stúdióban tanult tovább. Az impresszionista stílust modern formavilággal ötvözi, s az „öröm, a boldogság és az idilli világ festőjének“ tartják őt. Világszerte számos kiállítást rendezték már meg.

Ács János festészetére leginkább az extravagáns jelző a megfelelő. „Személyiségéhez megtalálta a legmegfelelőbb technikát, ami lehetővé teszi kirobbanó energiáinak vászonra való átvitelét, egyéni képi világot teremtve. A hétköznapi, a különleges, sőt, a bizarr egyaránt foglalkoztatja és témája festészetének, amelyet erős gondolatiság, intenzitás és szenvedélyesség jellemez” – hangzott el bemutatása során.

„Bazán Vladimír elsősorban azt kutatja, hogyan lehet a létezés folyamatát a festészet eszközeivel kifejezni oly´módon, hogy mind a látható, mind a láthatatlan világ összefüggései feltáruljanak. Emiatt nagyon széles palettén fest az absztrakttól a szürreális világig. Képeiben többnyire látomásokat fogalmnaz meg lírai módon, hangulatos megfogalmazásban, csodálatos, harmonikus színvilággal, de jellemzőjük az epikai jelleg és a történetiség is” – mondta el a méltató.

Ágh Gyula Mihályra a festészet késői nagy szerelemként, a férfikor teljében talált rá. „Elsősosorban a klasszikus figurális témák érdeklik, de a csendéletek mellett vonzódik az expresszív és az erős strukturális, kubista kompozíciókhoz, jellemzője a meleg színvilág” – tudtuk meg a megnyitón.

A felvidéki Kiss Márta a csapat egyetlen nőtagja, aki fiatal kora ellenére kiérlelt egyéni stílussal rendelkezik. „Képei elsősorban az alkalmazott tecnikák miatt különlegesek, nagyon modernek és lenyűgözőek. Olyan helyszíneket ábrázol, amelyek ugyan ott vannak a környezetünkben, különleges szépséggel rendelkeznek, ám a mindennapos rohanásban fel sem fogjuk jelentőségüket. Mindenben a természetességet keresi” – hallhattuk.

Gonda Zoltán „festményei szenvedélyesek, erőteljesek, valami ősi erő tör elő ezekben az alkotásokban. A következőket vallja: hiszem, hogy aki új világot szeretne teremteni, saját eszközeivel hasznára lehet az emberiségnek – ebben benne van az alkotó ember vágya, de célkitűzése is, és körvonalazódik benne festői grafikai arcéle, s ezzel teremt újszerű látványvilágot” – állította Jávorka.

Győrfi András álomszerű szürrealizmussal és abszurd képzelettel festi meg életének, főként utazásainak pillanatait. Egyéni ízeket visz a képeibe, meghökkent bennünket fordulatos történeteivel, különleges alakjaival és érdekes színeivel. Álmokat fest álmodozóknak” – fejtette ki méltatója.

A természetgyógyászként is tevékenykedő Makray János vonzódik a spirituális témákhoz és az ezoterikához. „Vallja, hogy az igaz művészet, amely lelkünket is felemeli, automatikusan, önmagában is gyógyító hatást hordoz. Emelkedett lélekkel megélhetjük, hogy mindannyian összetartozunk” – magyarázta a továbbiakban.

Petrla Ferenc felvidéki magyar festő, aki tagja a szlovák, cseh és magyar művészeti alapnak. „Alapvetően gondolati és érzelmi festészet az övé. Lírai képeket fest, a figuralitástól a vegytiszta absztraktig. Érdekes szürrealista álomvilág az övé. Kísérletező típusú festő és szabad ember, aki szerint csak a szabadságban lehet és érdemes élni, s ez a művészetére még fokozottabban igaz” – folytatódott az alkotótársak bemutatása.

Jávorka Csaba önmagáról pedig csak ennyit mondott el: „Eddig is kerültem az életutak és a szakmai karrierek bemutatását. Számomra ugyanis kizárólag az alkotások az érdekesek. Nem hiszem, hogy rólam bármit tudni kellene a nevemen kívül (vagy még talán azt se), ugyanis minden, ami képeimben nem tárul fel önmagamból mindenki, de még a magam számára is, tökéletesen érdektelen. Én tekintek tehát a festményekről feléd. Ha tetszenek az érzéseim és gondolataim, akkor ismeretlenül is barátként üdvözöllek, mert ezek a képek neked készültek. Ha mégsem tetszenének, ne szidjál, ne kritizálj, csupán arról van szó, hogy ezek a képek nem neked készültek”.