Százhúsz éve született Victor Vasarely

Csiszár Győző néven született Pécsett. (1908-tól Vásárhelyi Győző, majd Franciaországban - 1930 után - a Victor Vasarelyt használta.) Érettségi után orvosi karra járt, de pénz híján abbahagyta, és egy gyógyszergyárban helyezkedett el segédkönyvelőként. Húszévesen került a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor osztályába. A Bauhaus szellemisége mellett a konstruktivizmus és a holland De Stijl csoport neoplaszticista esztétikája inspirálta ebben az időben. 1930-ban egy megnyert grafikai pályázatnak köszönhetően jutott el Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Még megérkezése évében kötött házasságot Spinner Klára iparművésszel, akitől később két fia született.

1944-ben mutatkozott be a francia nagyközönségnek a Galerie Denise René első kiállításán, Vasarely rajzai és grafikai kompozíciói címmel. 1947-től optikai hatású, figuratív munkáit nonfiguratív művek váltották föl. Az op-art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul.

Vasarely képein az egyszerű mértani formák - körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek - a mélység és mozgás látszatát keltik. Munkái kinetikus hatása a szemlélő nézőpontváltásakor a legintenzívebb, ingadozó színárnyalatok és alakzatok hullámzásának mutatkozik. 1965-ben szenzációt keltett a New York-i MoMA-ban nyílt, The Responsive Eye című op-art-kiállítás, amelyen két korai műve (Sakktábla, Zebrák) is szerepelt. Festészetében 1960-tól dolgozta ki a szín- és fekete-fehér kontrasztokra, valamint a párhuzamosokra épülő perspektíva képi világát, ezzel új, a modern építészet acél, üveg és vasbeton elemeihez illő ornamentikát hozva létre. A változatos burkolóanyagokkal kialakított "sokszínű város" volt az eszménye, a modern élet méltó környezetét akarta megteremteni, olyan művészetet, amely nagyobb műveltség nélkül is értékelhető.

Társadalmi művészetről álmodott, hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt.

A 20. századot a sokszorosított, bárki által hozzáférhető és megvásárolható műalkotások időszakának látta, a korábbi, egyedi és már-már kultikus státuszú műalkotások uralta korszakokkal szemben. Op-art művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1950-es évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv megkerülhetetlen részeivé váltak, térhatású művei azóta is a világ számos városának tereit és épületeit díszítik. Az 1970-es években a Rosenthal porcelángyárral és a pécsi Zsolnay gyárral is együttműködött, teáskészletet, vázákat, kaspókat, poharakat és tálcákat készített, a német cég üzletportálok megtervezésére is felkérte. Az ő műve látható David Bowie legendás "Space Oddity" albuma (1969) borítóján.

A többi közt ő tervezte 1972-ben a Renault rombusz alakú logóját, egyik plakátja a müncheni olimpiát hirdette, részt vett a sportesemény logójának megtervezésében is, s az ő munkája az első magyarországi Forma-1-es futamot (1986) leintő jellegzetes fekete-fehér kockás zászló.

1959-ben francia állampolgárságot kapott. 1964-ben elnyerte a Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Paulo-i biennálé fődíját. 1981-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát. A francia főváros híres kortárs kiállítócsarnokában, a Beaubourg-központban látható az általa alkotott óriási Pompidou-portré. 1970-ben nyílt meg első múzeuma a dél-franciaországi Gordes-ban. Egy évvel később Aix-en-Provence mellett új, modern épületben jött létre a Vasarely Alapítvány, melynek az unokája az elnöke. New Yorkban 1978-ban, Oslóban 1982-ban létesült Vasarely központ. 1961-ben Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítást Párizsban, de a hazai művészeti életbe csak 1969-es műcsarnoki kiállításával tört be. Hamarosan Pécs díszpolgára lett, ahol 1976-ban nyílt múzeuma. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Az óbudai Zichy-kastély melléképületében nyílt múzeuma 1987-ben.

A Geometrikus kép című kompozíciója a Déli pályaudvar aluljárójában látható, mozaikja díszíti a Győri Nemzeti Színház épületét, a Jel című pécsi szabadtéri kerámia művét 2006-ban újították fel. 1996-ban, kilencvenedik születésnapja alkalmából a Le Figaro napilapnak adott interjúban így vallott: az volt az ambícióm, hogy olyan művészetet teremtsek, amelyet mindenki megcsodálhat - anélkül, hogy ehhez feltétlenül ismernie kellene a kultúrát.

Vasarely 1997. március 15-én hunyt el Párizsban, sírja a franciaországi Annet-sur-Marne-ban van.

Korábbi, művészetről vallott nézeteivel szemben - ironikus módon - nagyszabású és sikeres aukciók, múzeumi gyűjtemények egész sora bizonyítja, hogy a Vasarely-életműben idővel éppen az általa túlértékeltnek tartott eredetiség értékelődött fel, miközben művei - már csak a kommersz fogyasztói kultúra logikájából adódóan is - kiszorultak a hétköznapi divatból. Altai III című festménye 2010-ben 565 250 fontért kelt el a Sotheby's aukcióján.

A legdrágább magyar képzőművészek 2021-es listáját Vasarely Hantai Simonnal közösen vezette. 2019-ben Vasarely regényes évszázada címmel könyv jelent meg róla. Ugyanabban az évben Párizsban, 2023-ban Szöulban rendeztek életműkiállítást munkáiból. 2025-ben jelent meg a Vasarely Múzeum Budapest Vasarely A-Z című online kiadványa, amely a gyűjteményen keresztül nyújt betekintést munkásságába. Idén születésének 120., valamint a munkáit kiállító pécsi múzeum megnyitásának 50. évfordulója alkalmából rendeznek programokat Pécsett. A Szépművészeti Múzeumban május 15-én nyílik meg a Vasarely 120 átfogó, retrospektív kiállítás. Születésnapján Pécsett teret neveznek el róla.