Szabó Gyula fába vésett költészete - KÉPEKKEL

2020. július 9., 08:38
Kaszmán Zoltán

2020. július 7-én a nemrég felújított ipolysági Menora Saag Centrum Artis épületében került sor a Fába vésett költészet című kiállítás megnyitójára, ami Szabó Gyula fametszeteit hivatott bemutatni.

A Sigillum Oppidi polgári társulás nevében Kutak Adrienn, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria nevében pedig Pálinkás Tibor köszöntötte a megjelenteket, majd a Szabó Gyula Emlékház alapítója és vezetője, Haltenberger Szabó Kinga beszélt néhai férjének, Szabó Gyulának a művészetéről.

Szabó Gyula meggyőződése volt, hogy művésznek lenni küldetés. A művésznek felelőssége van az egész emberiséggel szemben, és bizonyos előérző képességével köteles az embertársait figyelmeztetni mindazokra a terhekre, súlyokra, veszélyekre, amelyek az emberiséget és a jövőt veszélyeztetik. Mindez benne van a fametszeteiben, amelyek 1959-60-ban és később jöttek létre”

– fogalmazta meg, majd hangsúlyozta:

Képes volt ezzel a fekete-fehér technikával rendkívül fontos gondolatokat nagyon-nagyon esztétikus szinten közölni és átadni.”

Az egyik legnehezebben kezelhető alapanyagot, a keményfa harántdúcot választó Szabó Gyula 1945-ben metszette fába az Ecce Homo címet kapó, érett kompozícióként megjelenő sorozatát, amiben elsősorban a háborúban átélt borzalmakat és az emberiség nehéz küzdelmeit akarta feldolgozni. Az 1952-ben megalkotott Dolgozó nép és a két évvel később elkészült Föld népe című sorozatok lapjain az alázatos földművesek munkáját örökíti meg. Az ötvenes években készültek sok más mellett a Besztercebányát, Zólyomot és Pozsonyt bemutató metszetei. 1958-ban új formanyelv jelenik meg Szabó grafikáin. Leegyszerűsített, kissé elvont, nagy felületekből épített monumentális alakok fejezik ki Szabó Gyula mindenkor érvényes mondanivalóját, az emberiség békevágyát.

Az egyszeri élményt rögzítő festészettel szemben a grafika epikus műfaj, amivel egész történeteket lehet kifejezni”

– mondta a művész özvegye, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1972-ben elhunyt Szabó Gyula egész életművén átsüt az asszonyok, az anyák iránti tisztelet és szeretet, valamint hogy szinte minden sorozatában legalább egy önarckép is megjelenik, mintegy a mondanivaló hitelesítéseképpen.

Mivel az 1907-es születésű Szabó Gyula a művészszövetség kiállításain rendszerint fametszeteivel szerepelt, nemcsak a közvélemény, hanem a szakma is grafikusként tartotta őt számon. A losonci Szabó Gyula Emlékház – ezt ellensúlyozva – a művész festészetére helyezte a hangsúlyt. Az emlékház megnyitása óta tizenegy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a grafikai életművet is bemutassák. Ennek feldolgozása a Szabó Gyula Barátainak Klubja nevéhez fűződik.

A rendszerezés során állapították meg, hogy az alkotó összesen 361 fadúcot metszett ki, s ebbe az alkalmazott grafikái, az illusztrációi, valamint a linó- és PVC-metszetei még bele sincsenek számolva.

A grafikai életmű reprezentatív válogatásából készítették el azt a tárlatot, amely 2019 novemberétől 2020 áprilisáig a losonci Szabó Gyula Emlékházban volt megtekinthető. Ennek az anyagnak egy részletét ismerhetik meg július 7-étől az ipolysági művészetkedvelők is.