Szabadtéri kiállítás: Jókai Mór 140 évvel ezelőtt lett Komárom díszpolgára
Klapka György és Lehár Ferenc után ez idő tájt Jókai Mór tartalmas élétének legfontosabb mozzanataival, helyszíneivel és a vele kapcsolatos emlékhelyekkel, kultuszának különféle megnyilvánulásaival szembesülnek a komáromi Szentháromság-szobor környékén sétálgatók. A városvezetés és a Touristinfo által összeállított szabadtéri tárlatok egy-egy főhajtást is jelentenek Komárom büszkeségeinek emléke előtt.
Miután a Lehár Ferenc születésének 150. évfordulója alkalmából tavaly megrendezett tárlat anyaga átkerült az „Operettkirály“ Lehár-parkban álló szobrához,
a Klapka étteremmel szemben elhelyezett újabb 5 magyar-szlovák nyelvű, fotókkal és szövegekkel teli panel már arra emlékeztet, hogy 140 évvel ezelőtt avatták Komárom díszpolgárává az akkor már Budapesten élő-alkotó Jókai Mórt.
A kiállítás Jókai Mór gyermek- és ifjúkora című 1. részéből megtudhatjuk, hogy Ásvai Jókay Mór Jókay József és Pulay Mária legkisebb gyermekeként 1825. február 18-án látta meg a napvilágot a komáromi Vármegye utca egyik fákkal körülölelt házában. Keresztnevét a 18. századi jeles utazó és emlékirat-író, Benyovszky Móric gróf tiszteletére kapta. Másfél éves volt, mikor a szülei a mai Jókai és Határőr utca sarkán vásároltak egy rozoga házat, amelyet lebontattak, a helyén pedig újat építtettek. A gyermek Mór 1845-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal ott nevelkedett.
Hatévesen beíratták őt a helyi Református Kollégiumba, mely falai között hét évet töltött. Később Pozsonyban és Pápán is tanult, majd a tanulmányait Kecskeméten fejezte be, ahol jogi diplomát szerzett. Pápán került közelebbi barátságba Petőfi Sándorral, aki kétszer is meglátogatta őt Komáromban. 1844-ben hazatért szülővárosába, ahol joggyakornoknak állt, majd 1845-ben Pestre költözött, ahol végérvényesen az írásnak szentelte életét. Azután már csak látogatóba tért vissza Komáromba.
A Jókai-kultusz Komáromban című panel arról mesél, hogy annak legjelentősebb megnyilvánulása az írófejedelem 1881-es díszpolgárrá avatása volt. Ez alkalomból az utcát, ahol nevelkedett, Jókai utcává nevezték el, valamint ott és az egykori szülőháza helyén állt épületen is emléktáblát helyeztek el.
Mivel az író betegségre hivatkozva nem vett részt a rendezvényen, ezért a szervezők a pesti otthonában keresték fel, s egy díszes komáromi tulipános ládával ajándékozták meg őt.
A következő nagyobb Jókai-ünnepségre 1925-ben, az író születésének centenáriumán került sor. Az akkorra már kettészelt, javarészt Csehszlovákiához került Komáromban az 1911-ben létrejött Jókai Egyesület nagyszabású ünnepélyt rendezett.
Az 1. állandó állandó komáromi Jókai-kiállítás, amely 1936-ban nyílt meg a Kultúrpalotában, ugyancsak ezen egyesület nevéhez fűződik.
A jelenlegi Jókai-kiállítás pedig 2002 óta a Zichy-palota emeleti termeiben tekinthető meg.
Ezenkívül színház, a Jókai Napok néven évente megrendezendő amatőr színjátszó fesztivál, a 2000-ben felélesztett Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, irodalmi Jókai-díj, valamint a helyi Jókai Mór Alapiskola és cserkészcsapat is viseli az író nevét.
A Jókai és az Erzsébet-sziget című 3. tábla arról árulkodik, hogy az író Komáromhoz fűződő kapcsolatában fontos szerepet töltött be a mai Erzsébet-sziget, amely egykor a várkormányzósághoz tartozott, ám a 18. században a város tulajdonába került. Azt 1819-ben felparcellázták, s a telkeket árverésen adták el a helyi lakosoknak. Jókay József két telket is vásárolt, de az egyiket később eladta Beöthy Gáspárnak. A platánfákkal és nyárfákkal szegélyezett út mellett található másik telket azonban megtartotta, s ott kis cölöpökre faházat épített, a kertbe pedig gyümölcsfákat ültetett. A fia is nagyon szerette a sziget nyugtató csendjét és varázslatos hangulatát, ahol ifjúkorában már hajnaltól tornázott és pihengetett. A kis faházban fejezte be a még Kecskeméten elkezdett Hétköznapok című, első regényét. E bájos kis tündérvilág a regényeiben, novelláiban többször is felbukkant.
Az ott szerzett benyomásai, élményei alapján álmodta meg Az arany ember című regényében szereplő Senki szigetét. A Jókay család egykori kertjének helyét ma emléktábla jelzi, s a későbbi tulajdonosa a hajdani kerti lakhoz hasonlót emelt a telken.
A szülőváros Jókai regényeiben című 4. részben elolvasható, hogy az élete folyamán a Komáromban szerzett emlékeiből, élményekből inspirálódott.
Szinte egyetlen olyan műve sincs, amelyben egy-egy alakon vagy képen meg ne csillanna valamilyen komáromi szín vagy hangulat. A város jellegzetes alakjai, mozgalmas élete és a pusztító természeti csapások mind ott vannak a „legkomáromibb“ regényeiben. Az elátkozott család, a Politikai divatok, Az arany ember, A tengerszemű hölgy és A mi lengyelünk című művekben.
A mi lengyelünk című írásában az 1763. június 28-i pusztító komáromi földrengésről, a türelmi rendelet előtti Komárom felekezeti villongásairól, továbbá Tímár Mihály alakjában a virágzó kereskedőváros dúsgazdag rác kereskedőjéről, Domonkos Jánosról (1768-1833), valamint az ostromgyűrűbe zárt város 1848/49-es hősi küzdelméről olvashatunk. Mindezek az író gazdag fantáziavilágát átszőve kelnek életre. Több novellájában, elbeszélésben és karcolatában (A szatyor, A jó öregasszony, Az én színpadi életem) is visszatér a szülővárosához. A Hogy kezdtem én kertészkedni című novellája főszereplője pedig az egykori kedves komáromi tanára, későbbi sógora, Vály Ferenc.
A két Jókai-szobor című 5. rész pedig azok történetét idézi fel.
Az író 1. komáromi szobrának felállítása Beöthy Zsolt jeles irodalomtörténész nevéhez fűződik, aki Budapesten lakott, de büszke volt a gyökereire, s az Erzsébet-szigeti kertjében szokta megünnepelni a születésnapját. 1913-ban, a 65. születésnapján a fővárosi és helyi barátai társaságában avatta fel a négyoszlopos filagóriában elhelyezett, gipszből készült Jókai-mellszobrot, amely a két világháború között megrongálódott, ezért azt eltávolították. A közelmúltban megvalósult e filagória felújítása, 2020-ban pedig új mellszobor került a régi helyére.
Az egészalakos Jókai-bronzszobor felállításának ötlete pedig már közvetlenül Jókai halálát követően megszületett Komáromban. Majd több évtizedes várakozás után, a Jókai Egyesületnek 1937-ben sikerült összegyűjtenie a szoborállításhoz szükséges összeget.
A mű elkészítésével Berecz Gyula helyi szobrászművészt bízták meg, s annak alapkőletételénél Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök is részt vett. E szobrot 1937. november 28-án óriási tömeg előtt avatták fel, s az alkotója az írót másfélszeres életnagyságú, korabeli öltözékben, mesélőként ábrázolta.
A szobrot 1946-ban a hatalom urai eltávolíttatták, de már 1952-ben visszakerülhetett az eredeti helyére, ahol azóta is a Kultúrpalota udvarának éke.
Családi fagyizgatás közben vagy rendhagyó irodalomóra keretében is érdemes időzni a Komárom jeles szülötte és díszpolgára életútját idéző szabadtéri tárlaton, amely a járványhelyzet enyhülése után turistacsaliként is szolgálhat.
