Strobl Alajos jubileumi éve
Strobl Alajos születésének 170. és halálának 100. évfordulójára emlékezik a Magyar Képzőművészeti Egyetem, hiszen a szobrászművész 1885-től 1925-ig annak elődjében, az Országos Mintarajztanodában tanított, ahol 1897-ben megalapította a Szobrász Mesteriskolát. A jubileum alkalmából nyílt szabadtéri kiállítás 15 fontos alkotásához kapcsolódva mesél a termékeny Mesterről.
A kiállítás két helyszínen zajlik, egyrészt a Várkert Bazár Gloriettjénél, amely egykori műterme közelében található, másrészt a Csikós udvarban, nem messze Mátyás kútjától. Az első helyszín a kezdeteket mutatja be, a második a már elismert művész életművébe enged bepillantást.
A jubileumi év idén februárban egy 1897-ben Út a halhatatlanság forrásához címmel megrendezett történelmi jelmezes művészbál felidézésével kezdődött, nyáron nagyszabású kiállítás készül a Barcsay-teremben Strobl műveiből, illetve emléktáblát helyeznek el Strobl Alajos szülőházának falán Liptóújváron (Liptovský Hrádok).
A historizmus egyik legjelentősebb magyar szobrásza, az „epreskerti várúr” – ahogyan Stroblt kortársai hívták –1856-ban a Liptóújvárhoz tartozó Őrtűzön született. Középfokú tanulmányait a lőcsei gimnáziumban kezdte el, de négy osztály elvégzése után tanárai azt javasolták apjának, hogy inkább valamilyen iparos mesterséget tanuljon, így 16 évesen egy vashámorban kezdett dolgozni, majd a következő évben a třineci vasgyár mintázó műhelyébe került gyakornoknak. Kitűnt plasztikai készségével, ezért a család 1874-ben Bécsbe küldte, ahol szobrászati tanulmányokat folytatott. A Kunstgewerbeschule növendéke, majd 1876 és 1881 között a korszak egyik legjelentősebb német–osztrák szobrásza, Caspar von Zumbusch tanítványa lett. A Bécsben töltött hét évből négyet a Képzőművészeti Akadémián töltött, ahol a monumentális szobrászat alapjait sajátította el.
Tanulmányai végeztével 1881-ben Budapestre költözött, de élete végéig szülőhelyét, Liptót tekintette valódi otthonának, ahova szinte minden nyáron ellátogatott, és szülőházát már-már várkastéllyá alakította. A fővárosban komoly megbízásokat kapott. Első sikerei épületdíszítő szobrászati feladatok voltak. Ybl Miklós az új Operaház díszítőszobrainak elkészítésébe vonta be. A bejárat előtti két szfinx, valamint Liszt és Erkel egész alakos fülkeszobra Strobl műhelyében készült.
Később képmás szobraival lett igazán népszerű. Ő készítette a Deák Ferenc szarkofágjára kerülő szoborcsoportot, a Nemzeti Múzeum előtt álló Arany János-szobrot. Egyik legnagyobb szakmai elismerését az édesanyjának emléket állító egész alakos Anyánk című szoborral érte el, amely az 1900-as párizsi világkiállítás Grand Prix-díját nyerte el. A monumentális megbízásokkal párhuzamosan a művészvilág és a közélet kedvelt portrészobrásza is lett. Már diákként felfigyelt rá I. Ferenc József császár, és 1884-ben ő mintázhatta meg a császár márvány portréját az új Operaház számára. Ettől kezdve bejáratos lett a királyi udvarba. Műtermet kapott a Várkert Bazárban, ahol az uralkodó személyesen is felkereste. Ettől kezdve egymásnak adták a kilincset az előkelő megrendelők.
Érdemei elismeréseként Ferenc József 1913-ban liptóújvári előnévvel nemességet adományozott Strobl Alajosnak. 1885-től tanította az ifjú szobrásznemzedéket 1925-ig, amikor maga kérte nyugdíjazását. Egy évvel később hunyt el Bajza utcai otthonában.
Strobl első művei közé tartozik a Halászlány-kútszobor, mint típusteremtő mű, amely az Andrássy-magánpalota udvarára készült. Mesterünk a zene istenének földi helytartójaként ábrázolta Liszt Ferencet, abbé öltözetben, kottával a kezében jelenítette meg a háromméteres ülő szobron. A zeneszerző alakja visszatérő motívum Strobl művészetében, hiszen összesen nyolc alkalommal mintázta őt meg.
1899-ben született meg az Erzsébet királynét ábrázoló szobra, amely már a merénylet után készült, valószínűleg megrendelésre. Ez a királyné egyik első szobra Magyarországon. Első nagy méretű köztéri szobra Arany Jánost ábrázolta. Talapzattal együtt hét és fél méter magas.
1885-ben Stobl Alajos lett a Mintarajziskola szobrászati tanszékének vezetője, idővel az Epreskertbe tette át műtermét, ahol majd négy évtizedet töltött. Édesanyja halála után hazatért Liptóba, ahol testvérével új otthont és alkotóhelyet alakított ki. 40 évesen nősült meg, anyja féltestvérének a lányát vette feleségül, egy leánya és egy fia született.
Pályája során több mint 300 arcképszobrot mintázott. Volt, amikor 15-20 portrészobron dolgozott egyszerre. Az első világháború után már nem lelkesítette az oktatás, szülőföldjének elcsatolása is megviselte. Letargiájából unokája születése és a lázas munka tudta csak felrázni.
A szegedi dóm árkádjai alatt kialakított Nemzeti Emlékcsarnokban – ahol több mint 120 alkotás látható – 16 darab Strobl hagyatékából került ide. Itt látható többek között Zichy Mihály mellszobra is, amelynek másolata a művész síremléke.
A háború felforgatta Strobl életét is, hadnagyként, kimerülten tért haza a frontról. A katonai szolgálat szüneteiben is alkotott, ekkor születtek a fiatalság törékeny szépségét ábrázoló művei, például Perczel Miklósné portréja. Utolsó monumentális köztéri szobra Jókai Mórt ábrázolja.
Széchenyi portrészobrát többször is megmintázta, először 1891-ben, majd 1897-ben egész alakos szobrát készítette el, amely Nagycenken látható.
Gróf Károlyi Sándor szobra másfélszeres életnagyságú, és a Földművelési Minisztérium megbízásából készült. Ma a Mezőgazdasági Múzeum udvarán áll, az arcot halotti maszkja felhasználásával készítette.
Viszonylag sok síremléket készített magánmegrendelésre, hiszen a század végén megnőtt az igény a művészi síremlékek iránt. Az ő alkotása látható Eötvös Loránd és Ybl Miklós sírján, de részt vett Deák és Kossuth Mauzóleumának elkészítésében is.
Megbízást kapott Dobó István szobrának megformálására is. A hitelesség érdekében többször járt Egerben, ahol a szarkofág fedőlapját, a kardot, a sisakot és a vértezetet is felhasználta a mintázás során. Dobót két mellékalakkal együtt az ostrom hevében ábrázolja. Dobó kivont karddal buzdítja népét, helyettese épp közelharcra készül, míg Dobó Katica megformálásával az egri nők hősiességének állít emléket. Az alkotás a Dobó István térre került.
Strobl és Hauszmann Alajos együttműködése 1894-ben kezdődött, amikor az ismert építész felkérte a művészt Justitia szobrának elkészítésére az Igazságügyi Palota elé. A második világháború után művét darabjaira szedték, és nyomtalanul eltűnt. Ugyancsak tőle kapott megbízást egy Mátyás-szobor megalkotására is. Mesterünk inkább lemondott honoráriuma nagy részéről, csak hogy saját kedvére, vadászként ábrázolhassa a királyt. A magyar Trevi-kútként emlegetett Mátyás-kút a budai Várnegyedben, a Hunyadi-udvarban található. A monumentális neobarokk szoborcsoport az olaszországi mesterek hatását tükrözi, és Hunyadi Mátyás királyt vadászat közben ábrázolja.
Mivel Fadrusz János – akit nagyra tartott Strobl – korán meghalt, átvette megbízatását, így Semmelweis Ignác szobrát is ő készítette el. Az anyák megmentőjének emlékműve Strobl egyik legkedvesebb köztéri szobra, amely Budapesten, a Szent Rókus Kórház előtti téren látható.
Első történelmi köztéri szobra megalkotására a millennium évében kapott megrendelést, Szent István királyt kellett szoborba öntenie. A megrendelők beleszóltak a kivitelezésbe, miattuk került fejére a Szent Korona és a glória, kezébe pedig a lándzsa. Uralkodói kívánságra végül a lándzsát felváltotta a kettős kereszt, és az egész alak nyugodtabb testtarást vett fel. Ez a szobor a Halászbástyára került.
Az ingyenes kiállítás a Strobl Alajos Emlékhely Alapítvány és a Várkapitányság együttműködésében valósult meg, és június végéig látogatható.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/26. számában.
