Sokszínű tehetség - Yves Klein születésnapjára

Monokróm korszaka egyedülálló, mondhatni az irányzat megteremtője, amivel kiérdemelte helyét az egyetemes művészettörténet lapjain. Másik korszaka a négy őselemhez kapcsolódik, ám ezt már nem tudta megvalósítani, hiszen a tűzről több, a vízről csupán egy-két képe készült. A földről – érdekességként – csak egy munkafolyamatot ábrázoló fénykép maradt fenn, a levegőről készült alkotásig pedig már nem jutott el.

Yves Klein igyekezett megfosztani autonómiájától a művészetet, alá szerette volna rendelni bizonyos társadalmi, filozófiai céloknak, ezzel szembe menve az avantgard elveivel, ami az évszázad első felét jellemeze. A művészet szerinte inkább filozófiai rendszert alkot. Nagy hatással volt rá az űrkutatás fejlődése, a „kozmosz feltárulása”.

Saját bevallása szerint 1947-ben kezdett érdeklődni a monokróm víziók iránt. Ekkor készülnek el első kísérleti képei, amiknek a célja az volt, hogy lássa ezen víziók megjelenését a valóságban. Ezekkel kapcsolatban nyilatkozott úgy, hogy az „abszolút szabadságot” tapasztalta meg alkotás közben.

Az akkor 29 éves Klein 1957-ben készítette el az első képét az „epoque bleue” színárnyalatú festékkel, ami számára a nizzai eget idézte fel. A következő bő 3 évét ez a szín határozta meg. Ma ezt az árnyalatot az ő tiszteletére Klein kéknek nevezzük. Az igazi áttörés az 1960-as években jött, miután március 9-én megvalósult az első nyilvános „Anthropomentry”című kiállítása, vagy inkább performansza Párizsban. 1957-ben a Galerie Colette Allendy-ben mutatta be húsz monokróm képét, és ekkor döntötte el, hogy továbbiakban csak ebben formában tudja elképzelni az alkotást.

Yves Klein sokszínű tehetségét semmi sem mutatja meg jobban, mint a Selected Writtings (1974) kötete, melyben a képein, a rajzain és naplóbejegyzéseken felül helyet kaptak versei és néhány kottája is. Kottái közül az egyik legérdekesebb a „Symphonie Monoton-Silence”, azaz Monoton-csend/némaság szimfónia, melynek az a különlegessége, hogy több helyen megjegyzésekkel látta el Klein, és datálása szerint 1947-1961 között született.

 Ezek alapján feltételezhetjük, hogy ez a darab 19 éves kor óta haláláig folyamatosan jelen volt munkásságában, csiszolgatta, újra és újra elővette. Jegyzeteiben úgy beszél a „monoton szimfóniáról”, hogy ebben benne van minden, ami az életben lenni szeretne. A darab keletkezését Klein már 1947-1948-ra datálja. A szimfónia tizennégy perces darab, ami egy folyamatos, hosszan dongó hangból áll, aminek nincs sem kezdete, sem vége.

Sajnálatos módon eddig még nem jelent meg kötet az összegyűjtött verseivel, de a Selected Writtings kötetben helyet kapott néhány írása. Ezekben jellemzően a művészeti filozófiáját fogalmazta meg. Ilyen verse például a következő:

Yves Klein nem köthető semmilyen képzőművészeti stílushoz. Feltámasztotta a dadaista rendezvények polgárpukkasztó, vagy legalább meghökkentő hagyományait. Úgynevezett „rituális összejöveteleket” szervezett. Ilyenek voltak például a már említett „Anthropomentry” rendezvények is. A zenészek a Monoton szimfóniát játszotta, miközben Klein meztelen modelleket utasítgatott, hogy a tetőtől talpig összefestékezett testükkel hogyan mozogjanak, érjenek a vászonhoz, természetesen mindezt közönség előtt.

Vele kezdődnek azok a művészeti törekvések, amelyek nem a kész alkotást tekintik a művészet céljának, hanem a mű elkészítésének a folyamatát. Ez lehetőséget ad arra, hogy a néző is társszerzőként részese lehessen az alkotás folyamatában, így Klein tekinthető a mai happening műfaj előfutárának is.

A halálát megelőző hét évben mintegy 1000 alkotást, művészeti objektumot készített. Az elemekkel való munka során próbálta kizárni a művész jelenlétét az alkotásból. A víz elemet úgy próbálja megfogni, hogy egy autó tetejére erősített egy vásznat, és esőben elvezetett Párizsból Nizzába, majd onnan vissza. A tűz esetén lángszóróval „festett”. Az „Anthropomentry” kiállításainál az emberi test mozgása és egyesülése a kék színnel a kozmoszt idézte meg. Sajnos korai halála megakadályozta abban, hogy befejezze ezt a korszakát.

Ezek alapján egyértelmű, hogy Yves Klein újító volt, és katalizátorként máig nagy hatással van a művészeti életre és a stílusokra. Új műfajok előfutára volt, vele indult a happening és a body art stílusok, foglalkozott zeneszerzéssel, költészettel és filozófiával is