Sissi kesztyűjétől Sztálin füléig
Kíváncsi rá, hogy milyen műtárgyakra tett szert az elmúlt 12 év során a fennállásának 220. évfordulóját ünneplő Magyar Nemzeti Múzeum? Ha igen, akkor augusztus 21-éig feltétlenül nézze meg az intézmény legújabb időszaki tárlatát, amely a legfrissebb szerzemények javából kínál válogatást a látogatónak.
Az összesen 188 bemutatott tárgy egyrészt régészeti ásatások eredményeként került a múzeumba, másrészt hagyatékokból származik, vagy vásárlások útján került az intézmény tulajdonába, esetleg ajándékba kapta. Mivel a tárgyak között nincs közvetlen kapcsolat, engedtessék meg, hogy a számomra legérdekesebbeket mutassam be olvasóinknak.
Bevallom, a régészeti ásatások által felszínre hozott kincsek meglehetősen hidegen hagynak, ezért máris Sissi királyné kesztyűjének és fésűjének bemutatásával kezdeném, amelyhez egy apró rózsaág és egy tanúsítvány is tartozik. Erzsébet császárné ezt a kesztyűt viselte meggyilkolása pillanatában, 1898. szeptember 10-én, Genfben. Ezt igazolja a kézzel írott tanúsítvány szerzője, Berzeviczy Ádám, a királyné útimarsallja, aki saját kezűleg húzta azt le a halott kezéről, megtartván magának emlékül.
Izgalmas múltja van Kossuth Lajos torinói szekreterének is, amelynek ajtaja lenyitva íróasztalként funkcionál. Kossuth halála után a bútordarabot nővére, Lujza vette használatba, majd tőle a politikus unokahúga, Meszlényi Ilona örökölte. Végül Ilona fia eladta a szekretert, most az akkori vevő unokájától vásárolta meg a nemzeti múzeum.
Amikor Munkácsy Mihály Krisztus szenvedéstörténetének első darabján dolgozott, akkor készült a Tanulmányfejek a Krisztus Pilátus előtt festményhez című vázlat, amelyet előbb ifjabb Andrássy Gyula vásárolt meg magángyűjteményébe, majd özvegye 1943-ban a Magyar Általános Hitelbank páncéltermében helyezte el. Más művészeti alkotásokkal együtt azonban ezt is hadizsákmányként a Szovjetunió-ba szállították. Onnan csak Leonyid Brezsnyev 1972-es látogatása során került vissza Magyarországra. 2000-ben az alkotást egy aukción Andy Vajna megvásárolta, örösökeitől pedig a múzeum 2019-ben vásárolhatta vissza.
A tárlat része Kádár János egykori íróasztala és karosszéke is. Az előbbi teljesen tömegcikknek tűnő íróasztal, ám az elvtársak a fa ajtók mögé páncélszekrényt is beépítettek. Ez egyazon teremben látható Rákosi Mátyás dolgozószobájának a bútorzatával.
A bútorok – a tavalyi évben megtörtént vásárlásig – folyamatosan használatban voltak. Értéküket emeli, hogy a bútoregyüttest az a Mahunka Imre Bútorgyár Részvénytársaság gyártotta, amelynek minőségi termékeiből nagyon kevés maradt fenn az utókorra.
A tárlat bemutat egy díszmagyart is a hozzá tartozó ékszerkészlettel együtt. A díszruha a nemzeti viselet több évszázados hagyományait követve készült, és Farkas Albert viselte 1906-ban, főispánná történő kinevezésekor. Családja nagy gonddal őrizte, sőt újra is prémezte. Az együttes a Farkas család ajándékaként lett a múzeum tulajdona.
Végül zárjuk az ízelítőt a Rákosi-korszak egyik nem mindennapi szimbólumával, az 1956-as forradalomban ledöntött és szétdarabolt Sztálin-szobor bal fülének töredékével. Sztálin 8 m magas (talpazattal együtt 18 m magas) bronzszobrát Mikus Sándor alkotta 1951-ben. Az eredeti szobrot a generalisszimusz kapta ajándékba, másolatát pedig a Felvonulás téren állították fel 1951. december 16-án. Az 1956-os forradalom első napján a népharag azonban ledöntötte. Egy teherautó mögé kötve a Blaha Lujza térig vonszolták a felkelők, ahol lángvágóval teljesen feldarabolták. A tömeg a kisebb darabokat emlékül hazavitte.
A bal fül Csepelre került, és 2010-ben lett a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.
Megjelent a Magyar7 2022/31.számában.
