Rekordáron kelt el a Sikoly
NEW YORK. Csaknem 120 millió dolláros rekordáron kelt el Edvard Munch norvég expresszionista festő utolsó még magánkézen lévő, Sikoly című alkotása egy New York-i árverésen.
Meg nem erősített hírek szerint a világ ötödik legdrágább festménye Katarba kerül; az eladó, egy norvég magánszemély, saját Munch-múzeumot akar létesíteni a bevétel egy részéből.
A Sotheby's aukciósház legkevesebb 80 millió dollárra taksálta a páratlan mű értékét, de sokak szerint az alkotás leütési ára akár a 150 millió dollárt is elérhette volna, ehhez képest - az 50 milliós kikiáltási árról alig negyed óra alatt felkapaszkodva - 119 922 500 dollárnál ütötték le egy telefonon licitáló ismeretlennek. Helyszíni tudósítások szerint a képért két telefonos licitáló vívott drámai küzdelmet, amely először megakadni látszott 80 millió dollárnál, de aztán nagy lendülettel indult újra a pattanásig feszült légkörű, zsúfolásig telt árverési teremben.
A Sikoly négy verziójából utolsóként még magánkézben lévő, 1895-ben festett alkotás ezzel világrekordot döntött a képárverések történetében. A korábbi csúcsot Pablo Picasso 1932-es alkotása tartotta: a Nu au plateau sculpteur - Akt, zöld levelek és szoborportré - című festmény 106,5 millió dollárért kelt el a Christie's aukciósház árverésén New Yorkban, csaknem pontosan két évvel ezelőtt, 2010 május elején.
A Sikoly az első festmény, amelyet 100 millió dollár fölötti áron - 107 milliónál - ütöttek le, ehhez jön a jutalék. A Picasso-kép ára csak a jutalékkal együtt lépte át a 100 millió dolláros küszöböt, amúgy 95 milliónál ütötték le.
Isztambuli arab források szerint Munch képét a katari uralkodóház vásárolta meg, amely már amúgy is magáénak mondhatja a világ legdrágább festményét, Paul Cézanne Kártyajátékosok című, februárban 250 millió dollárért eladott posztimpresszionista képét.
A szerdán elért árral Munch alkotása a világ ötödik legdrágább festménye lett a 250 millió dolláros Cézanne-mű, Jackson Pollock amerikai festő No. 5 című, 2006-ban 140 millió dollárért elkelt képe, Willem de Kooning Woman III című, ugyancsak 2006-ban 137,5 millióért (mai árfolyamon 156,8 millióért) eladott alkotása, és Gustav Klimt hányatott múltú festménye, az Adele Bloch-Bauerről készült, szintén 2006-ban 135 millióért (mai árfolyamon 150,2 millióért) elkelt portréja után. A Sikolytól eltérően azonban mind a négy kép árverésen kívül, magántranzakció keretében cserélt gazdát.
Az utolsó, még magántulajdonban lévő Sikolyt egy norvég kereskedő, Petter Olsen bocsátotta áruba, akinek apja hajdan Edvard Munch szomszédja volt, és 70 éve vásárolta a képet. A bevétel egy részéből Olsen jövőre egy saját Munch-múzeumot és szállodát magába foglaló kulturális központot akar létesíteni a norvégiai Hvitstenben. Az eladó azt mondta az NRK norvég tévében, hogy "kissé megkönnyebbült, hogy megszabadult a világ egyik leghíresebb festményétől".
Elégedettek az aukció eredményével a Munch-örökösök is, akiknek nevében Elisabeth Munch-Ellingsen kijelentette, hogy "ezzel Edvard Munch végre bekerült a világ igazán nagy festői közé"; az örökösnő egyben reményét fejezte ki, hogy a hatalmas siker nyomán Norvégiában is jobban törődnek majd a Munch-hagyatékkal. Norvégiában eddig meddő vita folyt arról, hogy építsenek-e Oslóban egy új Munch-múzeumot, tekintettel arra, hogy a meglévő, amelyből 2004-ben ellopták a négy Sikoly - később megkerült - egyikét, már elavultnak számít.
Visszás érzéseket keltett ugyanakkor a kép elárverezésének híre Hugo Simon zsidó műkereskedő leszármazottai körében, akik rámutattak, hogy ősük hajdan a náci Németországból menekült Norvégiába, és szükségből adta el a képet norvégiai száműzetésében.
A világhírűvé vált Sikolyból ugyan négy példány készült, de a másik három norvégiai múzeumokban található, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag eladhatatlanok. A most kalapács alá került, 1895-ben festett verzió sokak számára a legkifejezőbb, mert ezen a képen a legkontúrosabb a sikoltó figura, és itt a legélesebb a kontraszt a sikoltó alak rémülete és az idilli környezet között. Ráadásul ez az egyetlen példány, amelyen a festő egy költeményben megörökítette az ihlet forrását.
Több felmérés szerint a Sikoly a művészettörténet második leghíresebb festménye a Mona Lisa után.
A Sotheby's aukciósház legkevesebb 80 millió dollárra taksálta a páratlan mű értékét, de sokak szerint az alkotás leütési ára akár a 150 millió dollárt is elérhette volna, ehhez képest - az 50 milliós kikiáltási árról alig negyed óra alatt felkapaszkodva - 119 922 500 dollárnál ütötték le egy telefonon licitáló ismeretlennek. Helyszíni tudósítások szerint a képért két telefonos licitáló vívott drámai küzdelmet, amely először megakadni látszott 80 millió dollárnál, de aztán nagy lendülettel indult újra a pattanásig feszült légkörű, zsúfolásig telt árverési teremben.
A Sikoly négy verziójából utolsóként még magánkézben lévő, 1895-ben festett alkotás ezzel világrekordot döntött a képárverések történetében. A korábbi csúcsot Pablo Picasso 1932-es alkotása tartotta: a Nu au plateau sculpteur - Akt, zöld levelek és szoborportré - című festmény 106,5 millió dollárért kelt el a Christie's aukciósház árverésén New Yorkban, csaknem pontosan két évvel ezelőtt, 2010 május elején.
A Sikoly az első festmény, amelyet 100 millió dollár fölötti áron - 107 milliónál - ütöttek le, ehhez jön a jutalék. A Picasso-kép ára csak a jutalékkal együtt lépte át a 100 millió dolláros küszöböt, amúgy 95 milliónál ütötték le.
Isztambuli arab források szerint Munch képét a katari uralkodóház vásárolta meg, amely már amúgy is magáénak mondhatja a világ legdrágább festményét, Paul Cézanne Kártyajátékosok című, februárban 250 millió dollárért eladott posztimpresszionista képét.
A szerdán elért árral Munch alkotása a világ ötödik legdrágább festménye lett a 250 millió dolláros Cézanne-mű, Jackson Pollock amerikai festő No. 5 című, 2006-ban 140 millió dollárért elkelt képe, Willem de Kooning Woman III című, ugyancsak 2006-ban 137,5 millióért (mai árfolyamon 156,8 millióért) eladott alkotása, és Gustav Klimt hányatott múltú festménye, az Adele Bloch-Bauerről készült, szintén 2006-ban 135 millióért (mai árfolyamon 150,2 millióért) elkelt portréja után. A Sikolytól eltérően azonban mind a négy kép árverésen kívül, magántranzakció keretében cserélt gazdát.
Az utolsó, még magántulajdonban lévő Sikolyt egy norvég kereskedő, Petter Olsen bocsátotta áruba, akinek apja hajdan Edvard Munch szomszédja volt, és 70 éve vásárolta a képet. A bevétel egy részéből Olsen jövőre egy saját Munch-múzeumot és szállodát magába foglaló kulturális központot akar létesíteni a norvégiai Hvitstenben. Az eladó azt mondta az NRK norvég tévében, hogy "kissé megkönnyebbült, hogy megszabadult a világ egyik leghíresebb festményétől".
Elégedettek az aukció eredményével a Munch-örökösök is, akiknek nevében Elisabeth Munch-Ellingsen kijelentette, hogy "ezzel Edvard Munch végre bekerült a világ igazán nagy festői közé"; az örökösnő egyben reményét fejezte ki, hogy a hatalmas siker nyomán Norvégiában is jobban törődnek majd a Munch-hagyatékkal. Norvégiában eddig meddő vita folyt arról, hogy építsenek-e Oslóban egy új Munch-múzeumot, tekintettel arra, hogy a meglévő, amelyből 2004-ben ellopták a négy Sikoly - később megkerült - egyikét, már elavultnak számít.
Visszás érzéseket keltett ugyanakkor a kép elárverezésének híre Hugo Simon zsidó műkereskedő leszármazottai körében, akik rámutattak, hogy ősük hajdan a náci Németországból menekült Norvégiába, és szükségből adta el a képet norvégiai száműzetésében.
A világhírűvé vált Sikolyból ugyan négy példány készült, de a másik három norvégiai múzeumokban található, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag eladhatatlanok. A most kalapács alá került, 1895-ben festett verzió sokak számára a legkifejezőbb, mert ezen a képen a legkontúrosabb a sikoltó figura, és itt a legélesebb a kontraszt a sikoltó alak rémülete és az idilli környezet között. Ráadásul ez az egyetlen példány, amelyen a festő egy költeményben megörökítette az ihlet forrását.
Több felmérés szerint a Sikoly a művészettörténet második leghíresebb festménye a Mona Lisa után.
Forrás
kultura.hu
