Putra Ede bőröndje Rimaszombatban
"Putra Ede az 1. világháború áldozata volt, noha nem a csatatéren hunyt el. Nem sokkal azután, hogy bevonult, még 1914-ben megbetegedett, kapott egy év szabadságot, haza is tért, de néhány hónap után meghalt" – mondja a kiállítás kurátora, Angelika Kolár művészettörténész
Szívelégtelenség és tuberkulózis végzett vele. Pedig a művészi pályája még csak akkor kezdett felívelni, hiszen Lyka Károly 1911-ben fedezte őt fel, 1912-ben hívták meg először a Nemzeti Szalonba. A Szépművészeti Múzeum is vásárolt tőle képeket. Főleg portrékat és tájképeket festett. Tökéletes, élethű ábrázolásra törekedett.
"Putra – mivel egész életében anyagi problémákkal küzdött – nem tudott műtermet bérelni és modellekre sem futotta neki. Ezért leggyakrabban a családtagjait, például az édesanyját vagy saját magát festette meg. Az egyik leghíresebb képe az önarcképe. A Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona, több kiállításon is megjelent már. A póz tipikus. Putra nem
pszichologizál, ő mindig a fényhatásokat tanulmányozza" – magyarázza a
szakember.
Tükrökkel dolgozott, grimasszal az arcán és mosolyogva is megfestette magát. A fény és az árnyak játékát, a rövidüléseket figyelte. Erősen hatottak rá a régi nagyok, például Caravaggio és Rembrandt. A sötét háttérből előbukkanó pontszerűen megvilágított fej, és a földszínek rá is rendkívül jellemzőek, de a szecesszió jegyeit is felfedezhetjük a képein és a vázlatain.
"Szabadságra, térre volt szüksége, megvoltak a saját nézetei, bár a mestereitől sokat tanult, de önmagát kellett megtalálnia. Rudnay Gyula volt az elsők egyike, aki hatott rá. 1904-ben Rimaszombatban Rudnay rajziskolát nyitott. Két egymást követő nyáron tanított a városban. Putra a segédje lett, miközben maga is tanult. Sokat plen aireztek" –
meséli Angelika Kolár.
A fotói a levelezésével, ajánlóleveleivel, hivatalos dokumentumaival együtt a művész eredeti bőröndjében került a rimaszombati múzeumba. Betekintést nyújtanak sok mindenbe. Például abba is hogy az Egyesült Protestáns Gimnázium első évében Putra Ede megbukott rajzból. És abba is, hogy Münchenben Hollósy Simonnál, majd Vladimír Magidey-nél tanult, akiktől kiváló ajánlásokat kapott. A száz éve elhunyt festőnek emléket állító kiállítás képanyaga csak részben a rimaszombati múzeumé, a Szlovák Nemzeti Galéria, a kassai-, a besztercebányai- a losonci galéria és a rozsnyói Bányászati Múzeum is kölcsönzött műveket.
