Progresszív gondolkodó az új vezető

Nem véletlen, hogy a szentmihályfai Kovács Csonga Anikó (1987) került a vezetői székbe, hisz nemcsak professzionális alkotóként, hanem diplomatikus, egyenes emberként is egy új korszakot nyithat a felvidéki magyar képzőművészeti életben. Az eddig alelnökként tevékenykedő képzőművészre komoly feladatok várnak, de lelkesedése és tettvágya töretlen.

Kovács szereti a kihívásokat, a kemény munkával megszerzett sikert. Már a művészeti szakközépiskola választásánál is az volt a döntő szempontja, hogy hova a legnehezebb bejutni, így került a Josef Vydra Művészeti Iskola grafika szakára. 

A kiváló, főként a technikai tudás elmélyítésére fókuszáló középiskolai évek után a Besztercebányai Művészeti Akadémia grafika szakán találta meg azt a közeget, amely a tanítványok egyéni kibontakozásának teret adva támogatta a rendhagyó ötleteket.

Kovács Csonga Anikó már az akadémia második évében elmozdult az installációk irányába, de a hagyományos grafikai technikákhoz mindig hű maradt, hiszen valamilyen módon mindig belecsempészi objektumaiba.

Tanárai szerint az elsők között volt a szakon, aki a grafikát kombinálta az installációval. Progresszív látásmódja zsigeri, a legkevésbé sem a siker vagy a megfelelési kényszer irányítja. Díjait nem tudná megnevezni, mert nem hozza lázba mások elismerése. Egyetlen kényszer munkálkodik benne, mégpedig véleményének művészi kifejezése, amely számára a legtalálóbb és leghitelesebb kommunikációs eszköz. Művészete az elsődleges anyanyelve, amellyel kommunikál környezetével.

Példaképeihez, Marina Abramovićhoz és Németh Ilonához csatlakozva hisz a művészet társadalomformáló erejében. Konceptuális indíttatású, de a női szemléleten átszűrt installációit e két művész bátorsága, kritikai gondolkodásmódja inspirálja. 

Kovács Csonga Anikó a hagyományos grafikai technikákhoz hű szeretne maradni, de szárnyaló kreativitása folyamatosan kísérletezésre ösztönzi. Új szerzői technikákat hoz létre, anyaghasználata is képlékeny, s talán ez a kíváncsiság élete végéig megmarad majd. Témái elsősorban a saját életéhez kötődnek (anyaság, identitás), de olyan globális eseményekre is reagálnak, amelyek közvetve hatnak ránk és a jövőnkre is (migráns kérdés, nők esélyegyenlősége, környezetvédelem).

Az ő esetében a téma határozza meg a technikát és a médiumot. Bármeddig elmegy a téma legjellemzőbb feldolgozásáért.

Egyszerű és erős metaforákkal operál. Erőssége a jó szintetizáló képesség, amely minden alkotásában megnyilvánul. Az Anyaság-toxikózis című installációjában a kiállított cumisüvegekkel mutat rá az anyaság felelősségére. A fehér üveg anyatejet tartalmaz, mely a tisztaságot és törődést szimbolizálja. A fehéret követi a szürke, sötétszürke, végül a fekete, melyek kávét, cigarettát, alkoholt és tudatmódosító szereket tartalmaznak. Az üvegek színvilága jelképezi a felelőtlen viselkedés, a „mérgezés” intenzitását.

Akik kromoszómáik alapján a női nemhez tartoznak, azt mondjuk rájuk, hogy női művész vagy művésznő. De mit mondunk egy ugyanilyen foglalkozást űzőre, akit kromoszómái alapján a férfi nemhez sorolunk? Művész. Igen, a foglalkozást jelölő szót automatikusan a foglalkozást végző férfira vonatkoztatjuk.

A nőművész kifejezés nem a nemi alapon férfi művésztől történő elkülönítést takarja, hanem olyan alkotókat jelöl, akiknek munkásságában jelentős hangsúllyal szerepelnek a nőkkel, női léttel, a saját női testükkel, identitásukkal kapcsolatos kérdések.

Kovács Csonga Anikót az utóbbi kategóriába sorolnám, hisz két gyermek anyjaként már évek óta a női lét és annak szerepei foglalkoztatják. 

Kovács Csonga Anikó elsősorban anya. Ezt vallja és vállalja. Az anyaság és a művészkarrier összeegyeztethetőségének kérdése tabunak számít manapság. Megdönteni ezt az „anyaság tönkreteszi a művészi karriert” mítoszt az egyik legfontosabb feladata lehet Kovácsnak. Az anya–művész konstans állapotból néha művész–anya állapotba is átlépve olyan alkotások jönnek létre, mint az Anyaság-graviditás, amely tükörre nyomtatott grafikák, ultrahangképek segítségével ábrázolja a terhesség fázisait (1. trimeszter, 2. trimeszter, 3. trimeszter, születés). A külvilág, a néző mozgásának tükröződése a létezés, élet dinamikáját adja vissza. Az alkotás a fogantatás, magzatfejlődés és a szülés magasztosságát hangsúlyozza. 

Fotó:  Kovács Csonga Anikó alkotás közben

Legújabb projektjében is az anyaság és a nő szerepének témakörét járja körül a linóleummal kísérletezve. Egy hétköznapi anyag funkciójának megváltoztatásával, más kontextusba való áthelyezésével az anyaság témakör hordozójává alakítja ezt a hasznos, ám értéktelen tárgyat, amely nem csupán installációs elemmé, hanem esztétikai és technikai szempontból is egy erős alkotássá válik Kovács aprólékosan átgondolt és kivitelezett vésetei által.

Kovács Csonga Anikó emberi oldalát nem lehet elválasztani művészetétől. Üzletasszony, családanya, közösségi ember, egyesületvezető. Alárendeli magát mások, a közösség megsegítésének, miközben alkotásai is közvetve ezt a célt szolgálják.

Egyéni hangja fölösleges elemeket mellőző, egyszerű, de erős kifejezésében érhető tetten. Témái folyamatosan változnak, ahogyan technikái is, kivéve humorral átitatott kritikai, női tekinteten átszűrt szemléletét. Alázattal vállalja a „többfunkciós nő” szerepét, miközben kiegyensúlyozottságra törekszik élete minden területén.

Ezzel a hozzáállással kezdi meg legújabb tevékenységét a felvidéki magyar képzőművészet vizibilitásának (láthatóságának) növeléséért, és egy professzionális művészeti közeg kiépítéséért.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/1. számában.