Platznertől Picassóig: A karikatúra hét szépsége - KÉPEKKEL
Szeptemberben volt 85 éve annak, hogy Szőgyénben megszületett, az idén Szilveszterkor pedig 25 éve lesz annak, hogy távozott az élők sorából Platzner Tibor festőművész, grafikus, karikaturista, díszlet- és jelmeztervező, könyvillusztrátor, pedagógus. A két évforduló között, február 19-én karikatúráiból nyílt kiállítás a komáromi Szinnyei József Könyvtár Eötvös utcában működő főépületében. A karikatúra hét szépsége – Tisztelgés Platzner Tibor karikatúrái előtt című rendezvényen azonban nem csak a hajdani Magyar Területi Színház szakemberének, hanem további hét, egykori élvonalbeli karikaturistának a munkásságáról, alkotásairól is beszélt az est vendége: František Jablonovský, a szlovákiai karikatúra Komáromban élő ikonja.
Fabó Mária könyvtárigazgató üdvözlő szavai után a „Hét szépség“ – sorozat ötletgazdája, a komáromi színházi rendező, rádiós irodalmi szerkesztő, többkötetes író, egyetemi oktató, Daniela Kapitáňová elmondta: ezen az újabb beszélgetőesten két karikaturista sajátos módon kapcsolódhat egymáshoz. Ő Platzner Tiborral a Magyar Területi Színház (MATESZ) több produkciójának elkészítése során, František Jablonovskýval pedig könyvek illusztálása kapcsán dolgozott együtt. Hangsúlyozta: mindkettőjükkel nagyszerű (volt) az együttműködés.
Dénes Éva művészettörténész is személyesen ismerte Platzner Tibort, aki 1939. szeptember 9-én Szőgyénben született, s mint hallhattuk: a származására mindig büszke volt.
Megtudtuk: a nyitrai Pedagógia Főiskola szlovák - rajz szakán 1959–1963 között gyarapította ismereteit és szerzett oklevelet, képzőművész tanára Ľudovít Jelenák volt. Majd 1963–1965 között önmagát is kipróbálta pedagógusként. Aztán 1965 - 1990 között a MATESZ díszlettervezőjeként erősítette a komáromi társulatot.
Platzner az élete javarészét Komáromban töltötte, ám további bel- és külföldi színházakkal is együttműködött. A képzőművészeti alkotásai, így a festményei, kollázsai, karikatúrái... nyilvános és magángalériákban találhatók. Azokat több egyéni és csoportos kiállításon, például a helyi Limes Galériában és Pozsonyban is nagy érdeklődés közepette mutatták be. 2000. december 31-én hunyt el.
Az est során kivetített képei is bizonyították, hogy nagyszerű szofisztikus stilizációkat, figurális kompozíciókat, díszletterveket is készített, miközben a maximális egyszerűsítésre törekedett, vallva: nem kell az egész tengert kiinni ahhoz, hogy megtudjuk, sós a vize...
A továbbiakban František Jablonovský grafikusnak, karikaturistának, könyvillusztrátornak jutott a főszerep, aki 1956-ban a Bazini járásban található Modorban született, Prágában folytatott iparművészeti tanulmányokat, s immár Komáromban élve, a szlovákiai karikatúra ikonjai közé tartozik.
A munkáit először a Roháč folyóiratban, majd napi- és hetilapokban, s világszerte kiállításokon mutatta be.
Elárulta: a tőle tizenhét évvel idősebb Platzner Tibor rajzaira kamaszként egy folyóiratban figyelt fel, s úgy véli, hogy ő vérbeli karikaturista volt. Azt is elmondta, hogy Tibor március végéig látható könyvtári kiállításán olyan karikatúrák találhatók, amelyeket az élete utolsó szakaszában készített.
Majd a karikatúra hét legnagyobb egyéniségéről beszélt, közben kivetítve a leghíresebb műveiket. Érdekességeket tudhattunk meg a karikatúra pápájának tartott, világhírű Saul Steinbergről (1914 – 1999), Honoré Daumierről (1808 – 1879), Jean - Michel Folonról (1934 – 2005), Vlasta Zábranskýról (1936 – 2021), Adolf Bornól (1930 – 2016).
Majd a XX. század leghíresebb magyar karikaturistájáról és grafikusművészéről, a világviszonylatban sok díjat kiérdemelt Dallos Jenőről (1940 – 2021), aki egyebek melett gyermekkönyveket illusztrált, rajzfilmeket készített, önálló köteteket jelentetett meg. Végül Platznertől eljutottunk a spanyol zseniig, Pablo Picassóig (1881 – 1973), aki nem csak világhírű festőművész, de a XX. század legnagyobb karikaturistája is volt.
E cikk végére kívánkozik Tóth László, József Attila-díjas irodalmárunknak, aki 1983 - 85 között a MATESZ dramaturgjaként dolgozott együtt Platzner Tiborral, Fehéren fehér (readymade) címmel, az ő halálának 15. évfordulója alkalmából írt verse:
fehéren fehér
mintha platzner tibor
festette volna
a semmi vásznára
mintha egy kósza árny futna
a homályban sereglőkkel
majd leül a számára kimért idő
szirtjének szélén
egy szelíd mosolyt ken szét szakállán
két részre osztja a teret
nem szól csak néz ránk
valahonnan a nézésen túlról
s ez beszédesebb
minden szónál
fehéren fehér
mintha ecsetje
misézne a természet szentélyének
pop-art díszletei között
majd belehunyorint a kihűlt végtelenbe
ahol útja szakadatlan fut tovább
