Párbeszéd ideát és odaát
A „parola” szó nem csupán beszédet, hanem kölcsönös elismerést és bizalmat is jelent. Ha van két alkotói közösség, amelyre ez az állítás maradéktalanul érvényes, akkor az a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete (MAMSzE) és a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság (BBA). Kapcsolatuk a 2010-es évek derekán indult, amikor – ahogyan ők maguk is fogalmaznak – együtt paroláztak, és azóta szakmai együttműködésük baráti kötelékké mélyült. Ez a viszony mára példaértékűvé vált, két ország művészei közösen keresnek válaszokat ugyanarra a világra, ugyanazokra a kérdésekre.
A közös munka újabb állomása a Parola 3 című kiállítás, amelynek helyszíne a Dornyay Béla Múzeum. A csoportos kiállítás a Balassi Bálint Asztaltársaság, valamint a StArt 20:10 salgótarjáni alkotóműhely és a MAMSzE művészeinek munkáiból áll össze. A válogatás tudatosan kerüli az egységes stílust, a figuratív és nonfiguratív megközelítések, a klasszikus és kísérleti megoldások egymás mellettisége inkább kérdéseket generál, mint válaszokat ad. Ez a sokféleség egyfajta dinamikus egyensúlyt eredményez a kiállítók és a kiállított művek között.
A kiállítás értelmezésében különösen termékeny Brunda Gusztáv (a BBA alapító tagja) gondolatmenete, ami nem pusztán ünnepi retorika, hanem valódi művészettörténeti és társadalmi kérdésfelvetés. Amikor felidézi Albrecht Dürer Apokalipszis lovasai című grafikáját, és rámutat, hogy a pusztítás allegóriájában nem a lesújtani kész fegyver, hanem a lesújtani kész aranymérleg látható, akkor egy több évszázados problémát kapcsol össze a jelenünkkel.
Hasonlóan éles Brunda azon gondolata, ami a szellemi és fizikai munka viszonyát vizsgálja. A felidézett tapasztalat, hogy a fizikai munka tartja el a szellemi munkát, egy korszak ideologikus kijelentése volt, amelyet a szöveg ironikusan fordít vissza: „amióta létezik emberi civilizáció, a szellemi munka tartja fenn a napi létküzdelmeibe süllyedt embert.” Ez a megállapítás a kiállítás kontextusában különös hangsúlyt kap. Valóban így van? Vajon a művészet képes ma is fenntartani, irányítani vagy akár csak értelmezni a társadalmi folyamatokat? Ebből a nézőpontból válik érthetővé az is, miért hangsúlyos a közösségi jelenlét. A kiállítótérben jelenlévő művészek, akiket Bernáth Aurél szavaival élve „a világ legérzékenyebb műszereinek” tekinthetünk, nem elszigetelt alkotók, hanem egy közös kulturális tér résztvevői.
A felvidéki párhuzam ebben az értelemben különösen fontos. A szlovákiai magyar alkotók jelenléte nemcsak kiegészíti, hanem újrarendezi a helyi kontextust. A kérdés, hogy ki van ideát és ki van odaát, a kiállítás és Brunda nyitóbeszédének egyik kulcsa.
– Nem egyértelműek a pozíciók, és talán nem is kell, hogy azok legyenek. Ez a kiállítás most nem határvonalak mentén szerveződik, hanem a kapcsolódások mentén. Az itt és ott, az ideát és odaát gondolata nem pusztán földrajzi helyzetet ír le, hanem egyfajta állandó átjárhatóságot is a két ország között, a nézőpontok, tapasztalatok és identitások közötti mozgást.
A Parola 3 így nemcsak egy újabb csoportos bemutatkozás, hanem egy működő gondolkodási modell lenyomata, ahol a művek nem csupán jelen vannak, hanem összekapcsolódnak. Ebben az értelemben a „parola” valóban beteljesíti jelentését, kölcsönös megszólítás, amelynek lényege a párbeszéd.
A kiállító művészek névsora:
A MAMSzE alkotói gárdáját ezúttal Bokros Rozi, Bugyács Sándor, Dolán György, Godány Sándor, Fecsó Szilárd, Füzik Szilvia, Kovács Csonga Anikó, M. Kiss Márta, Dr. Mayer Éva, Méry Margit Beáta, Petrla Ferenc Seňor, Simon Anikó és Végh Éva, míg a BBA-t és az égisze alatt működő StArt 20:10 Salgótarjáni Alkotóműhelyt Agócs József, Bakos Ferenc, Birkás Babett, Botos Zoltán, Csépe Ferenc, Csomor Imre, Deák Fancsik Ibolya, Deák László Tamás, Farkas Noémi, Földi Gergely, Földi Péter, Gedeon Hajnalka, Gelencsér János, Huszár Norbert, Ispán Tibor, Kelemen József, Király Mandi, Konczili Éva, Kun Péter, Losonczy Ildikó, Orbán György János, Tuska Csaba és Sz. Végh Erzsébet képviseli.
