Nyomot hagyni magunk után – Ferdics Béla Transposition című kiállítása a Limes Galériában – KÉPEKKEL
A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete - MAMSzE rendezésében a hétvégén a komáromi Limes Galéria hajójában nyílt meg Ferdics Béla képzőművész Transposition - Áthelyezés című egyéni kiállítása. A sajátos hangulatú Ferences barátok utcai helyszínen július 24-ig tekinthető meg a dr. Balla Rita design- és művészetmenedzser, tárlatkurátor által a megnyitó ünnepségen bemutatott egyedi összeállítás.
Örökös emberi igény, késztetés különböző úton - módon és helyeken látható nyomokat hagyni magunk után. Ferdics Béla e kiállításának végső üzenete az, hogy amikor egy-egy nyom jelentése elhalványul, továbbra is megőrzi a nyomot hagyó emberek egykori jelenlétének emlékét.
Belépve az önmagában is a múltról mesélő kiállítótérbe, szokatlan látvány tárult elénk: a korábban megszokott, színpompás, mutatós festmények helyett többnyire vésett és karcolt írásjelek, vonalak halmazával szembesültünk. Hasonlókkal, mint amilyeneket egykor talán mi is hátrahagytunk fatörzseken, parkbeli padokon, iskolai mellékhelyiségek falán..., a jelen- és utókor figyelmét is ráirányítva diákkori szerelmekre és örökösnek hitt barátságokra vagy csak a becenevünkre, esetleg egy-egy számunkra fontos esemény dátumára.
Nos, Ferdics Béla a Pannonhalmi Főapátság tégláiba vésett és karcolt feliratokat vizsgálta, amelyekben több évszázadban élt emberek nevei, monogramjai, dátumai és egyszerű jelei rétegződnek egymásra.
„Ezek a vésetek nemcsak személyes emlékek, hanem egy közösségi emlékezet névtelen archívumát is alkotják. A művész kutatása során frottázsokkal, rajzokkal és elemzésekkel dolgozta fel ezeket a nyomokat, majd a téglák felületéről új hordozókra – kartonra, papírra, üvegre és térbeli objektumokra – helyezte át őket. Az áthelyezés, vagyis a transzpozíció során a feliratok eredeti jelentése háttérbe szorul, miközben maga a nyomhagyás gesztusa kerül előtérbe. A kartonreliefek és az üvegmunkák már nem az olvasható szöveget mutatják, hanem az írás ritmusát, mozdulatát és fizikai lenyomatát“ – mondta el a kiállítás kurátora, Balla Rita design- és művészetmenedzser a megnyitó ünnepségen.
Hozzátette: e kiállítás azt vizsgálja, hogyan alakul át egy személyes bejegyzés az idő múlásával a kollektív emlékezet, az identitás és a közösségi múlt részévé.
„A betűk fokozatosan elveszítik olvashatóságukat, a szavak jelekké, vonalakká és gesztusokká válnak. Ferdics Béla művei így nem elsősorban a téglákon olvasható szövegekről szólnak, hanem arról az egyetemes emberi igényről, hogy nyomot hagyjunk magunk után...“ – fejtette ki a házigazda, aki úgy véli, hogy ezek a spontán nyomok az utókor számára értékes kortörténeti dokumentumokká minősülnek át. A kiállításon bemutatott kartonpapír- és tükörinstallációk Ferdics Béla kutatásának szelektív, vizuális művészi interpretációi. Az alkotó az elhangzottakhoz hozzáfűzte: e nyomokhoz később is érdemes lenne visszatérni, s az azokon bekövetkezett változásokat újra megvizsgálni...
A megnyitón a művész fia, Ferdics Ábris Márton, művésznevén SINUO.US (jelentése: hanghullám, hangáramlás) biztosította az odaillő zenei aláfestést. Végül a látogatók is nyomokat: rajzokat, szövegeket hagyhattak maguk után a térben elhelyezett, üres kartonfelületeken.
A Transposition című kiállítás keddtől négy napon át 13-16 óra között, más időpontban pedig előzetes bejelentkezés alapján szemrevételezhető. A MAMSzE elérhetőségei: www.mamsze.sk, e-mail: [email protected], Facebook: https://www.facebook.com/MAMSzE.official.
Ferdics Béla 1987-ben a pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskola kőfaragás szakán érettségizett. Majd 1988 és 1994 között Pozsonyban, a Szlovák Képzőművészeti Egyetem üvegművészet szakán tanult, 1991-1992-ben pedig Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskola (MOME) Szilikátipari Tanszékén vendéghallgatóknt folytatta tanulmányait. Pozsonyban Áskold Žačko és Juraj Gavula, Budapesten Horváth Márton és Bohus Zoltán volt a mestere.
2000-ig Dunaszerdahelyen, majd 2001-2007 között Tatán élt és dolgozott. 1994-től 1996-ig Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeum restaurátora volt, s jelenleg ismét Dunaszerdahelyen él és alkot. Grafikai kompozíciók (monotípiák, ceruza- és tusrajzok, akvarellek) mellett üveg-, kő-, fa- plasztikákat, térobjektumokat, installációkat készít. Műveinek jellemző vonása az anyagok és a kivitelezési technikák ötvözése. Üvegművészeti tevékenysége mellett illusztrátori munkásságot is kifejt, számos könyv és folyóirat jelent meg a kísérőrajzaival.
A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága, a MAMSzE és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 2007-től az üvegszak lektoraként dolgozik a gútai MTNY Magán Szakközépiskolán, valamint 2011-től a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskola rajztagozatának vezető tanára. Munkásságáról további részletek a https://mamsze.sk/ferdics-bela/ oldalon olvashatók.
