Nyomot hagyni fogyó életünk lázában
Az idei tábor már nélküle nyílt. Kántor János esztergomi művész tanár pár hónapja az örök hazába költözött. Siratjuk őt mi, szőgyéniek, hiszen életre hívta és két évtizedig vezette a Szőgyéni Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábort, amely mára márkanév.
Művésztársai, barátai, ismerősei, a község vezetői emlékkiállítással tisztelegtek a tábor atyja előtt. Kunné Paulusz Györgyi a jelenlegi táborvezető idézte János életútját, aki maga is a tanítványa volt.
Kántor János 1947-ben született Salgótarjánban. 1970-től rendszeresen szerepel nemzetközi és országos kiállításokon. Művészi és tanári tevékenységét elválaszthatatlannak tartotta. Munkásságának meghatározója a sokszorosító grafika, és az elmélyült műhelymunka végtelen tisztelete. Műveivel jelentős nemzetközi kiállításokon találkozhattunk, több mint 70 egyéni kiállítása volt országszerte. Számos díj tulajdonosa, szombaton kapta meg Esztergom városától posthumus a Babits Mihály Emlékdíjat.
A szőgyéni tábor ötletével még a Mária Valéria híd újjáépítése előtt rukkolt elő Kántor János és Nágel Béla kitelepített szőgyéni lakos. Szőgyén község nyitottnak bizonyult a megvalósításra, így elkezdődhetett a munka. "Ha nincs fizikai híd, szellemi hidat építünk, hogy a község visszakapcsolódhasson a magyar nemzeti kultúrához" - fogalmazta meg a 1998-ban, a tábor megnyitásakor Kántor János. Szerettek vele együtt alkotni a művészek, mert János amellett, hogy kellő alkotói szabadságot biztosított számukra, átadta nekik technikai és technológiai ismereteit is.
A szőgyéni kiállítás azokból a műveiből állt össze, melyeket János az elmúlt húsz év során kortárs galériánknak adományozott. Tudni kell a művészek a befogadásért műalkotásokat ajándékoznak a falunak, mára a közel 500 képből álló állomány komoly erkölcsi és anyagi értéket képvisel régiónkban.
A képeket időrendbe rakva azt tapasztaltuk, a mester éveinek gyarapodásával a színek is sokasodtak képein. Bár betegségben és fájdalomban élte utolsó éveit, mégis egyre életvidámabb festményeket alkotott. Megérintő műveiben nyomot hagyott, ám nem csak alkotásaiban él tovább, de művésztársai és a szőgyéniek szívében is. Vallotta, ha valakit egy műalkotás megérint, már megtettük a dolgunkat, ha pedig a magasabb rendű felé tudjuk irányítani a szemlélő figyelmét , az már maga az igazi művészet. Neki ez sikerült.
