Nyékvárkonyban megidézték a régi aratásokat

A nyékvárkonyi Mihályfi-tag dűlőben a régi cséplőgépek működését is bemutatták a szép számú résztvevőnek.

„Először megvizsgálták a gabonát, hogy milyen érett, aztán fogtak neki. Az első kaszás kaszált, utána szedték a markot és utána ment a másik kaszás. Ahogyan szedték, kévébe kötötték, összerakták kepékbe. Egy hetesben tizennyolc kéve van. Amikor már összerakták kepébe, behordták lovas kocsikkal a házhoz a kertbe, és ott a kertben összerakták asztagba, és aztán várták, mikor kerül rájuk a cséplés, ahol az egyik a másiknak segített” - elevenítette fel a munkafolymatokat Varga István arató, hagyományőrző.

Az aratást az első kaszás irányítja, ő utána vágják a rendet az őt követő aratók, neki az egész csapatot irányítania kell. Az első kaszás ez alkalommal Bott Szabolcs volt, aki ugyan a régi aratásokat nem élte meg, de fiatal korában gyakran kaszált szénát, így a feladatot fel tudta vállalni. „A kaszálás csapatmunka. Az első kaszásnak felügyelni kell a többi kaszásra is, úgyhogy azért hátra-hátra tekintettem, hogy rendben megy-e a kaszálás. Fontos, hogy a fiaink és a lányaink ezeket a hagyományokat vegyék át, mert ebből lett ez a világ, ami most van.”

Kovács Mária és Méhes Mária is gyerekkorában még segédkezett édesapjának, ha nem volt, aki a polyvát kihúzogassa csépléskor, de most korabeli ételeket főztek az aratóknak és a fesztivál látogatóinak.

„Bableves, darás tészta vagy mákos tészta, este hajtoványt szoktak csinálni, borsor-paprikás hajtoványt” - mondta Kovács Mária. Méhes Mária is emlékszik sok mindenre. „14 éves még nem is voltam és már markot szedtem. Nagyon kifáradtunk, mint afféle fiatal.”

A rendezvény gazdája és gazdasszonya a régi családot jelképezte, akik felfogadták az aratókat és a munkásokat, valamint az ellátásukról is úgy gondoskodtak, mint ahogyan az egy korabeli gazda és gazdasszony tette.

„A gazda szerepe az, hogy odafigyeljen a kaszásokra, a marokszedőkre, a kévékre és a csépelésre a végén. Nagyon jó terméssel zártunk, számítottunk is ezzel, hogy jó termésünk lesz az idén, mert lehetett látni, hogy az időjárás kedvezett nekünk” - mondta Fekete Kristóf gazda. Zsemlye Réka gazdasszonynak is az volt a feladata, hogy felügyelje és ellássa az aratókat. „Nekem is, úgy, ahogy a gazdának, felügyelnem kellett, de közben azért fel kellett frissíteni az embereket egy kis pálinkával.”

A rendezvényt hetedik alkalommal szervezte meg a Napraforgó Polgári Társulás. A rendezvény indulásakor nem volt könnyű felkutatni azokat, akik még emlékeznek a régi hagyományokra, de az évek során egyre többen vesznek részt a hagyományok felelevenítésében, esetenként 150-180 önkéntes kapcsolódik be a megvalósításába, így ez egy közösségformáló rendezvény is egyben.

Sóki Kiss Mónika főszervező nem titkolja, az első aratóünnepélyre nem kis gond volt összeszedni az embereket. Most már nagyon sokan maguktól jelentkeznek, bebiztosítják az anyagokat, segítenek megvarrni a viseleteket. A legtöbben amiben tudnak, segítenek. „Nemcsak Várkonyról, hanem Bősön is megkerestük az embereket, azért is, hogy ne csak a várkonyi aratást mutassuk be, hanem az egész csallóközi aratásba legyen betekintésünk, és nagyon értékes információkhoz jutottunk. Ilyen például, hogy kinek volt azelőtt cséplőgépe, vagy pedig hogy kik voltak azok, akik a cséplőgépen dolgoztak. Vettünk egy cséplőgépet és felújítottuk. És láttuk, hogy milyen embert próbáló munka ez. Nagyanyám nem véletlenül nem dobta el a kenyeret és nem véletlenül vetett rá keresztet, mielőtt az új kenyeret megszegte, de nem csak a nagyanyám, hanem az idősek általában, mert ők nagyon is tudták, hogy ez mivel jár, amíg a búzaszemből kenyér lesz” - mondta a Napraforgó Polgári Társulás vezetője, Sóki Kiss Mónika.

A munka végeztével áldomást ittak a sikeres aratás tiszteletére, és a napot régi hagyományokat követve aratóbál zárta, ahol helyi és környékbeli tehetségek mutatkoztak be műsoraikkal.