Nukleáris robbanótöltettel térítenék el a veszélyes kisbolygókat
NEW YORK. Nukleáris robbanótöltettel térítené el a Földet fenyegető kisbolygókat egy amerikai tudóscsapat, amelynek kutatási tevékenységét az amerikai űrkutatási ügynökség, a NASA jelentős összegekkel támogatja.
Bong Wie, az Iowai Egyetem csillagászati-védelmi kutatóintézetének szakértője az amerikai Nemzeti Ûrtársaság éves tanácskozásán kifejtette, hogy az általa vezetett csoport olyan űrhajó kifejlesztésén munkálkodik, amely az atomtöltetet a veszélyes pályán közeledő kisbolygóra (aszteroidára) juttatná, mielőtt még az összeütközhetne a Földdel. Egy-egy bevetés becslése szerint hozzávetőleg egymilliárd dollárba kerülne.
Az aszteroidaelhárító űrhajó két részből állna. Az egyik az a kinetikus ütközőegység lenne, amely nagy sebességgel vágódna a kisbolygóba, és hatalmas krátert vájna a felszínébe. A másik a nukleáris robbanótöltetet vinné magával: az atomszerkezet csak azután lépne működésbe, ha már az űrjármű mélyen behatolt a kráterbe - az aszteroida belsejébe. A cél az, hogy milliónyi darabra szaggassák szét a kozmoszból érkező objektumot, letérítve a széthulló szilánkokat a Földet fenyegető pályáról. Wie meggyőződése szerint az atomtöltettel felrobbantott kisbolygók darabjainak a 99 százaléka - vagy akár mindegyike - bizonyosan elkerülné a Földet. Azok a töredékrészek pedig, amelyek tovább száguldanának az eredeti pályán, méretük folytán elégnének, mihelyt elérnék a földi atmoszférát.
Az iowai csapat olyan elhárító rendszert tervez kidolgozni, amely viszonylag rövid bevetési képességgel rendelkezne, tehát a kisbolygó feltűnésétől számított egy éven belül már útnak lehetne indítani a robbanótöltettel felszerelt elhárító űrjárművet. Két űrhajó állna folyamatosan készenlétben - ez egyik tartalék lenne -, és Delta 4 jelzésű rakétán bocsátanák fel őket. Ha az első kudarcot vallana, máris indítanának a másikat.
Wie utalt arra, hogy az eddig javasolt módszerekkel - mint amilyen egyebek között a gravitációs vontatás, a sugárzási nyomásgyakorlás vagy a tömeges ütköztetés ötlete - az a baj, hogy előkészítésükhöz igen hosszú idő lenne szükséges, az aszteroida észlelésétől legalább 10-20 év. A szakértő előadásában megemlítette, hogy az általuk tervezett technológia egyes elemeit már külön-külön sikeresen kipróbálták, például a NASA Deep Impact nevű űrhajója 2005. július 4-én kinetikus ütközőegységet küldött a Tempel 1 üstökös elé, hogy megvizsgálják a kozmikus karambol hatását. Négy évvel később a Holdon teszteltek hasonló berendezést.
A kutató elismerte, hogy atomfegyverek világűrbe juttatása politikailag kényes kérdéseket vethet fel, ám úgy érzi, hogy számos biztonsági intézkedést lehetne közbeiktatni annak megakadályozására, hogy a nukleáris töltetek működésbe lépjenek akár véletlenszerűségből, akár fellövési kudarc esetén. Tájékoztatása szerint az űrhivataltól már 600 ezer dollárnyi támogatást kaptak fejlesztési munkájukhoz.
Csillagászok hozzávetőleg egymillióra teszik a Naprendszerben ólálkodó aszteroidák számát, közülük 9600-at azonosítottak olyan objektumként, amely keresztezheti a Föld pályáját. Az igazán behemótok, az egy kilométer átmérőnél nagyobbak zömét - 980 ilyen van - a NASA tudósai jól ismerik, de ezek nem is jelentenek közvetlen fenyegetést a közeli jövőben. A 100-1000 méteresek csoportja már sokkal népesebb: mintegy 4700 aszteroida tartozik hozzájuk, és alig egyharmadukat fedezték fel eddig. Ha valamelyikük becsapódna a Földbe, egy közepes méretű államnak megfelelő területet pusztítana el. Az év elején a földgolyótól 27,6 ezer kilométerre - óránkénti 64 370 kilométeres sebességgel - elszáguldó 2012 DA14 kisbolygóval egyenrangúak közül viszont alig egy százalékot azonosítottak eddig. (A februárban elsüvítő aszteroida átmérője 47 méter, tömege 13 000 tonna volt.)
Az aszteroidaelhárító űrhajó két részből állna. Az egyik az a kinetikus ütközőegység lenne, amely nagy sebességgel vágódna a kisbolygóba, és hatalmas krátert vájna a felszínébe. A másik a nukleáris robbanótöltetet vinné magával: az atomszerkezet csak azután lépne működésbe, ha már az űrjármű mélyen behatolt a kráterbe - az aszteroida belsejébe. A cél az, hogy milliónyi darabra szaggassák szét a kozmoszból érkező objektumot, letérítve a széthulló szilánkokat a Földet fenyegető pályáról. Wie meggyőződése szerint az atomtöltettel felrobbantott kisbolygók darabjainak a 99 százaléka - vagy akár mindegyike - bizonyosan elkerülné a Földet. Azok a töredékrészek pedig, amelyek tovább száguldanának az eredeti pályán, méretük folytán elégnének, mihelyt elérnék a földi atmoszférát.
Az iowai csapat olyan elhárító rendszert tervez kidolgozni, amely viszonylag rövid bevetési képességgel rendelkezne, tehát a kisbolygó feltűnésétől számított egy éven belül már útnak lehetne indítani a robbanótöltettel felszerelt elhárító űrjárművet. Két űrhajó állna folyamatosan készenlétben - ez egyik tartalék lenne -, és Delta 4 jelzésű rakétán bocsátanák fel őket. Ha az első kudarcot vallana, máris indítanának a másikat.
Wie utalt arra, hogy az eddig javasolt módszerekkel - mint amilyen egyebek között a gravitációs vontatás, a sugárzási nyomásgyakorlás vagy a tömeges ütköztetés ötlete - az a baj, hogy előkészítésükhöz igen hosszú idő lenne szükséges, az aszteroida észlelésétől legalább 10-20 év. A szakértő előadásában megemlítette, hogy az általuk tervezett technológia egyes elemeit már külön-külön sikeresen kipróbálták, például a NASA Deep Impact nevű űrhajója 2005. július 4-én kinetikus ütközőegységet küldött a Tempel 1 üstökös elé, hogy megvizsgálják a kozmikus karambol hatását. Négy évvel később a Holdon teszteltek hasonló berendezést.
A kutató elismerte, hogy atomfegyverek világűrbe juttatása politikailag kényes kérdéseket vethet fel, ám úgy érzi, hogy számos biztonsági intézkedést lehetne közbeiktatni annak megakadályozására, hogy a nukleáris töltetek működésbe lépjenek akár véletlenszerűségből, akár fellövési kudarc esetén. Tájékoztatása szerint az űrhivataltól már 600 ezer dollárnyi támogatást kaptak fejlesztési munkájukhoz.
Csillagászok hozzávetőleg egymillióra teszik a Naprendszerben ólálkodó aszteroidák számát, közülük 9600-at azonosítottak olyan objektumként, amely keresztezheti a Föld pályáját. Az igazán behemótok, az egy kilométer átmérőnél nagyobbak zömét - 980 ilyen van - a NASA tudósai jól ismerik, de ezek nem is jelentenek közvetlen fenyegetést a közeli jövőben. A 100-1000 méteresek csoportja már sokkal népesebb: mintegy 4700 aszteroida tartozik hozzájuk, és alig egyharmadukat fedezték fel eddig. Ha valamelyikük becsapódna a Földbe, egy közepes méretű államnak megfelelő területet pusztítana el. Az év elején a földgolyótól 27,6 ezer kilométerre - óránkénti 64 370 kilométeres sebességgel - elszáguldó 2012 DA14 kisbolygóval egyenrangúak közül viszont alig egy százalékot azonosítottak eddig. (A februárban elsüvítő aszteroida átmérője 47 méter, tömege 13 000 tonna volt.)
Forrás
MTI
