Nívós tartalomhoz mutatós forma dukál: restaurálták a komáromi Művészeti Alapiskola ablakait - KÉPEKKEL
Gyakran beszámolunk a komáromi Művészeti Alapiskola sok érdeklődőt vonzó kiállításairól, koncertjeiről, táncbemutatóiról... Ugyan annak postacímeként a Nyári utca 12. szerepel, ám az ottani modern székhelyénél sokkal tetszetősebb a Jókai utca és a Ferences barátok utcájának találkozásánál az 1870-es években emelt épülete. A bejáratánál kétnyelvű emléktábla hirdeti: „Ebben a házban élt és alkotott Schmidthauer Lajos (1882 – 1956) orgonaművész és zeneszerző“. Sem Komárom e jeles, ám tragikus sorsú szülöttének nevéhez, sem pedig az intézményben folyó nívós munkához nem volt méltó az ablakai állaga, amelyeket a városi önkormányzat saját pénzeszközökből restauráltatott.
A patinás épület földszintjén működik a kétszáz évvel ezelőtt született Jókai Mór Bellájáról elnevezett étterem is, így talán odafennről az írófejedelem is mosolyog a 43 295 eurós felújítás végeredménye láttán. A városvezetés a munkálatokat Marian Hesoun, selmecbányai restaurátorral végeztette el. A Németországban tanult mester több mint fél éven át, aprólékos munkával varázsolta újjá a már balesetveszélyessé vált ablakok, keretek és redőnyök szerkezetét – tudtuk meg a Városi Hivataltól.
Ahogy azt is, hogy az elismert szakembernek sikerült megmentenie a 150 éves fújt ablaküvegeket, amelyek manapság már ritkaságnak számítanak. Minden menthető részt felújított, szükséges esetén pedig pótolta a hiányzó vagy az idő vasfoga által teljes mértékben tönkretett részeket. Az ablakhoz tartozó redőny- és kazettás belső szerkezet ugyancsak különlegesnek számít, ami a teljes körű megújulás után már biztonságosan használható. Annak egyes kézműves elemeit csupán külföldről tudta beszerezni a hozzáértő mester.
Az iskola pedagógusai, diákjai és hozzátartozóik a belvárosi járókelőkkel együtt örülnek a változásnak, s immár leszögezhető: a nívós tartalomhoz mutatós forma párosul...
Az sem mellékes, hogy jövőre, végre méltó ablakok előtt emlékezhetünk meg Schmidthauer Lajos halálnak 70. évfordulójáról. Sajnos, az ő neve és munkássága kevésbé ismert, mint a városhoz származása és/vagy kiemelkedő tevékenysége révén kötődött Jókai Móré, Lehár Ferencé, Klapka Györgyé...!
Azt azonban mindenképpen illik tudni róla, hogy Schmidthauer Antal gyógyszerész, gyógyforrásfelfedező fiaként látta meg a napvilágot, és apja nyomdokaiba lépve gyógyszerészeti oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen. Egy ideig gyógyszerészként tevékenykedett, később azonban zenei tanulmányokat végzett Budapesten, Berlinben és Párizsban, s teljes mértékben a zenének szentelte életét.
A budapesti Zeneakadémia és a Nemzeti Zenede tanáraként tevékenykedett, a hangversenyútjain Európa csaknem minden országát bejárta, több kortárs szerző orgonaművét elsőként ő mutatta be.
Orgonatervezéssel is foglalkozott, e téren legjelentősebb alkotása Az új magyar barokk-mozgalom jó meglátásai, túlzásai és tévedései az orgonaépítészetben (Eger, 1937) címmel jelent meg.
Zeneszerzőként leginkább orgonaműveket, scherzókat és pasztorálokat komponált. Leghíresebb műve a Vihar a Balatonon című orgonafantázia.
Sajnos, az életútja tragikusan fejeződött be: az 1956-os magyar forradalom egyik komáromi áldozata lett. Mivel a szovjet csapatok bevonulását nem bírta elviselni, 1956. november 4-én állítólag önkezével vetett véget életének. Bár saját lakhelyén, üres gyógyszeres tégelyek között találták meg a holttestét, ám az öngyilkosság ténye a zűrzavaros helyzetben egyértelműen nem bizonyosodott be...
