Nem marad Németországban a Gurlitt-gyűjtemény
BERLIN. Nem marad Németországban a Gurlitt-család műkincsgyűjteménye, a nácizmus idején tisztázatlan úton szerzett alkotásokat is tartalmazó kollekciót egy külföldi művészeti intézmény kezelheti - jelentette szerdán a Süddeutsche Zeitung és az NDR televízió a nagy értékű képgyűjtemény elhunyt örököse, Cornelius Gurlitt végrendeletére hivatkozva.
A müncheni lap és a közszolgálati televízió beszámolója szerint az Adolf Hitler kedvenc műkereskedőjeként számon tartott Hidebrand Gurlitt kedden elhunyt fia az élete utolsó heteiben részletes végrendeletet készített egy közjegyző segítségével. A dokumentum alapján a több mint ezer festményből, grafikából és nyomatból álló gyűjtemény egységét meg kell őrizni, kezelését pedig egy külföldi intézményre kell bízni.
Az egyelőre nem ismert, hogy mely intézményről van szó. Szakértők szerint a képek egy ausztriai vagy egy svájci egyesülethez kerülhetnek. Cornelius Gurlittnak mindkét országban voltak kapcsolatai műkereskedői körökkel, és nem akarta, hogy a gyűjtemény Németországban maradjon, mert felháborította a német bűnüldöző hatóságok vele szemben alkalmazott eljárása.
Cornelius Gurlitt nem alapított családot és nem vállalt állást, élete feladatának az apjától örökölt gyűjtemény ápolását tartotta. Csak távoli rokonok maradtak utána, és végrendeletében külön kikötötte, hogy a képek nem kerülhetnek hozzájuk.
A magányosan élő férfi évek óta szívbetegségben szenvedett, és az év elején súlyos műtéten esett át. A végrendelet is a kórházban készült, februárban vagy márciusban. A 81 éves korában elhunyt férfi véletlenül került hatósági eljárás alá, 2010-ben egy Zürichből Münchenbe tartó vonaton vámosok ellenőrizték és nagy mennyiségű készpénzt találtak nála, amelynek eredetét nem tudta igazolni. Az adócsalás gyanújával indult eljárás során 2012 februárjában házkutatást tartottak müncheni lakásában, ahol rábukkantak az apjától származó gyűjteményre. A számos modern klasszikus alkotást, köztük Pablo Picassótól és Marc Chagalltól származó festményeket tartalmazó gyűjteményt lefoglalták. A művek összértéke nem ismert, a leginkább visszafogott becslések szerint 50 és 100 millió euró közötti értékről lehet szó.
A műkincsfogásról csak másfél év után, tavaly novemberben tájékoztatták a nyilvánosságot, miután az ügy kiszivárgott a sajtóhoz. A német kormány súlyos bírálatokat kapott belföldről és külföldről is az ügy titkos kezelése miatt. A berlini vezetés végül összeállított egy szakértői munkacsoportot, amelynek feladata a gyűjtemény vizsgálata a nyilvánosság bevonásával, a gyanús származású alkotások fényképét és fő adatait pedig közzétették az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen működő portálján.
Cornelius Gurlitt az idén februárban megállapodást kötött a szövetségi kormánnyal és Bajorországgal, vállalta, hogy visszaadja a tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az összes olyan képet, amelyről megállapítják, hogy nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól. A szerződés alapján a szakértői bizottság egy évig vizsgálhatja a gyűjteményt, és a testületbe Gurlitt is delegálhat egy tagot. A megállapodás részeként a hatóságok áprilisban feloldották a gyűjtemény zárlatát, de Gurlitt már nem láthatta viszont a képeket.
A festmények eredetének vizsgálata Cornelius Gurlitt halála után is folytatódik, és a megállapodás az örökösökre is vonatkozik - szögezte le a bajor igazságügyi minisztérium. A tárca keddi közleménye szerint a szerződés lehetővé teszi, hogy "Gurlitt halála után is igazságot szolgáltassanak a náci igazságtalanságok áldozatainak".
Cornelius Gurlitt a www.gurlitt.info című oldalon februárban közölt írásában hangsúlyozta: mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek a családhoz. Hozzátette: arról nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni.
Apja, Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért, köztük egy-egy Picasso- és Chagall-képért.
Az egyelőre nem ismert, hogy mely intézményről van szó. Szakértők szerint a képek egy ausztriai vagy egy svájci egyesülethez kerülhetnek. Cornelius Gurlittnak mindkét országban voltak kapcsolatai műkereskedői körökkel, és nem akarta, hogy a gyűjtemény Németországban maradjon, mert felháborította a német bűnüldöző hatóságok vele szemben alkalmazott eljárása.
Cornelius Gurlitt nem alapított családot és nem vállalt állást, élete feladatának az apjától örökölt gyűjtemény ápolását tartotta. Csak távoli rokonok maradtak utána, és végrendeletében külön kikötötte, hogy a képek nem kerülhetnek hozzájuk.
A magányosan élő férfi évek óta szívbetegségben szenvedett, és az év elején súlyos műtéten esett át. A végrendelet is a kórházban készült, februárban vagy márciusban. A 81 éves korában elhunyt férfi véletlenül került hatósági eljárás alá, 2010-ben egy Zürichből Münchenbe tartó vonaton vámosok ellenőrizték és nagy mennyiségű készpénzt találtak nála, amelynek eredetét nem tudta igazolni. Az adócsalás gyanújával indult eljárás során 2012 februárjában házkutatást tartottak müncheni lakásában, ahol rábukkantak az apjától származó gyűjteményre. A számos modern klasszikus alkotást, köztük Pablo Picassótól és Marc Chagalltól származó festményeket tartalmazó gyűjteményt lefoglalták. A művek összértéke nem ismert, a leginkább visszafogott becslések szerint 50 és 100 millió euró közötti értékről lehet szó.
A műkincsfogásról csak másfél év után, tavaly novemberben tájékoztatták a nyilvánosságot, miután az ügy kiszivárgott a sajtóhoz. A német kormány súlyos bírálatokat kapott belföldről és külföldről is az ügy titkos kezelése miatt. A berlini vezetés végül összeállított egy szakértői munkacsoportot, amelynek feladata a gyűjtemény vizsgálata a nyilvánosság bevonásával, a gyanús származású alkotások fényképét és fő adatait pedig közzétették az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen működő portálján.
Cornelius Gurlitt az idén februárban megállapodást kötött a szövetségi kormánnyal és Bajorországgal, vállalta, hogy visszaadja a tulajdonosoknak vagy azok örököseinek az összes olyan képet, amelyről megállapítják, hogy nácik rablással, erőszakkal, zsarolással szerezték meg az eredeti tulajdonostól. A szerződés alapján a szakértői bizottság egy évig vizsgálhatja a gyűjteményt, és a testületbe Gurlitt is delegálhat egy tagot. A megállapodás részeként a hatóságok áprilisban feloldották a gyűjtemény zárlatát, de Gurlitt már nem láthatta viszont a képeket.
A festmények eredetének vizsgálata Cornelius Gurlitt halála után is folytatódik, és a megállapodás az örökösökre is vonatkozik - szögezte le a bajor igazságügyi minisztérium. A tárca keddi közleménye szerint a szerződés lehetővé teszi, hogy "Gurlitt halála után is igazságot szolgáltassanak a náci igazságtalanságok áldozatainak".
Cornelius Gurlitt a www.gurlitt.info című oldalon februárban közölt írásában hangsúlyozta: mindig is abban a meggyőződésben élt, hogy az apjától örökölt képek többsége az úgynevezett elfajzott művészet kategóriájába tartozó alkotás, ami azt jelenti, hogy a nácik nem magánszemélyektől, hanem közgyűjteményekből kobozták el őket, majd az államtól szabályszerű adásvételi vagy csereszerződéssel kerültek a családhoz. Hozzátette: arról nem tudott, hogy elvétve olyan műtárgyak is vannak a gyűjteményben, amelyeket a nácik által rabolt alkotások közé lehet sorolni.
Apja, Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért, köztük egy-egy Picasso- és Chagall-képért.
Forrás
MTI
