Négy szoba
Az idei Kerekdomb Fesztivál, amelynek keretében Tállya szőlőskertjei és pincészetei három napra művészeti és közösségi térré alakultak, új művészeti törekvéssel bővült. Szeptember 19-én a Huszita házban nyílt meg a négy szobából álló kiállítás Drabik Tamás, Márvány Berta, Tarcsi Ádám és Tóth-Szunyog Júlia közös munkáiból.
A tárlat koncepciójában az „egyetemesség” motívuma dominált, a bemutatott művek egyszerre zártak le egy ciklust és nyitottak kaput egy új világkorszak felé. Ezt a kettősséget fejezte ki a kiállítás alcíme is: 2 + 0 + 2 + 5 = 9. Az évszám számjegyeinek összege, a 9 nemcsak a teljességet és a lezárást hordozta magában, hanem utalt az univerzális rendszerekre, ciklusokra és logikai struktúrákra is, emlékeztetve a nézőt arra, hogy minden lezárásban ott rejlik egy új kezdet lehetősége.
A négy szoba – mint terek és tematizált zónák – a művészek szemléletének különböző aspektusait bontották ki, miközben kölcsönösen reflektáltak egymásra. A Huszita ház falai közé lépve a látogatók nemcsak nézői, hanem gondolkodó résztvevői is lettek ennek a dialógusnak.
Tóth-Szunyog Júlia szlovákiai magyar képzőművész munkáiban gyakran a természet és a mitikus testek formavilága kap hangsúlyt. Alkotói pályáját több közös kiállítás is kísérte Drabik Tamás szobrászművésszel, aki még 2023-ban mutatkozott be a komáromi Limes Galériában. Tóth-Szunyog művészeti önkifejezése nem pusztán a természeti formák és anyagok felhasználásáról szól, hanem arról, hogy a művészet és a természet közti határvonal elmosódjon. A föld, a víz, a fény, az élő anyagok bevonásával hoz létre alkotásokat, s így emlékeztet bennünket arra, hogy minden emberi tevékenység mélyén természeti folyamatok húzódnak meg. A most bemutatott installáció a természet alapvető törvényeire épít, a pusztulás és az újrateremtődés örök körforgására, vagyis egy ciklus végére és egy új ciklus kezdetére.
Drabik Tamás munkái a természeti, édeni állapottól nagyon eltérő állapot tapasztalatára irányítják a figyelmet. Műveiben nem a természet adottságait örökíti meg, hanem az emberi beavatkozás eredményét, a mesterséges világ képét vizsgálja. Drabik számára a háború alatti és utáni művészet, különösen az expresszív irányzatok és a plakátművészet meghatározó inspirációs forrást jelentettek. A kiállításon bemutatott nyolc plasztikáját nagyméretű rajzok egészítették ki, amelyek Pablo Picasso Guernica című művéhez hasonló feszültséget hordoznak: megtört testek, rettegő állatok, az erőszak nyers képei jelennek meg bennük.
Tarcsi Ádám dunaszerdahelyi származású képzőművész színes ceruza rajzai a paradicsom ősi képzetei, egyszerre emlékképek, filozófiai és művészeti toposzok. A színezés meditatív folyamata segít számára elmélyülni ezekben a békét hordozó emlékekben. Célja, hogy megragadja a paradicsomi állapotot idéző fotók nyugalmát és békéjét. Márvány Berta kompozíciói mitológiai jeleneteket dolgoznak fel, a keresztény ikonográfiától az indiai motívumokig a figurák és cselekmények sokféle kulturális forrást integrálnak. Ez a szerkesztettség és a részletgazdagság párhuzamba állítható Hieronymus Bosch paradicsomi ábrázolásaival, ahol szintén a síkban elhelyezett, sűrűn tagolt elemek hozzák létre a narratívát és a különböző figurák, motívumok komplex, többrétegű térélményt alkotnak.
Tarcsi és Márvány alkotásai a nyugalom és a harmónia lehetőségét vizsgálták, míg Tóth-Szunyog munkái érzékeny, átmeneti perspektívát kínáltak: az elmúlást és a változást egyszerűen tényként kezelték és ábrázolták. Drabik alkotásai a négy szoba pesszimistább pólusát képviselték, a könyörtelen és elkerülhetetlen széthullás élményét állítva középpontba. Ezek a perspektívák együtt rajzolták ki a négy szoba logikáját: a különböző látásmódok párhuzamosan mutatták a jelen pillanatát és a változás dimenzióit. A látogatók előtt tehát különböző olvasatok nyíltak meg, lehetővé téve, hogy a négy szoba struktúrájában egyszerre érzékeljük a ciklus lezárását és az új korszak kezdetét.
