Nagy Zoltán gyűjteményes kiállítása nyílt meg a Limes Galériában

Farkas Veronika művészettörténész-galériaigazgató a december 4-én este nyíló kiállítás megnyitója elején a kiállító művészen és hozzátartozóin kívül üdvözölte a Limes Galériában személyesen megjelenő dr. Molnár Imre igazgatót és Tóth Évát, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet képzőművészeti szakreferensét, valamint Stubendek Lászlót – Komárom polgármesterét, illetve a további pozsonyi, budapesti és helyi érdeklődőket, támogatókat. Az ünnepség fényét emelte Prágay Marianna (zongora) és Farkas Mónika (ének) közreműködése.

Dr. Molnár Imre a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet új igazgatójaként az intézet első komáromi rendezvényeként a képzőművész gyűjteményes kiállításának Limes Galériában történő megrendezését és az ahhoz kapcsolódó színes katalógus kiadását többek között Komárom Város Önkormányzatával és az OTP Bankkal együtt támogatta.

Nagy Zoltán grafikus- és festőművész, illetve könyvillusztrátor Zs. Nagy Lajos költő-újságíró (Hét) és Nagy Teréz lapszerkesztő (Szabad Földműves) fiaként 1961-ben született Losoncon. Gyermekkorát a hajdani Pozsony–Ligetfalun töltötte, s a család kertes házában megfordult a felvidéki tollforgatók és képzőművészek színe-java. A gyermekkorától kezdve legszívesebben csak rajzolgató fiatalember a pozsonyi Iparművészeti Középiskola grafika szakán 1980-ban érettségizett. Előbb éveken át az Új Ifjúság című hetilap grafikai szerkesztőjeként dolgozott, majd többszöri nekifutás után, a túljelentkezés dacára 1985-ben sikerült bejutnia a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolára. Nagyszerű mesterek: Albín Brunovský és Karol Ondreièka professzorok keze alatt csiszolhatta tehetségét, és 1991-ben sikeresen diplomázott. Közben szinte minden napilapunk és folyóiratunk rendszeresen közölte rajzait. A könyvkiadók is szívesen foglalkoztatták: a Madách-Posonium, a Kalligram, a Lilium Aurum és az AB-ART Könyviadó több könyvét, illetve azok borítóját tervezte és illusztrálta.

Szlovákiai és magyarországi egyéni, illetve csoportos kiállításokon kívül alkotásai szerepeltek prágai, párizsi, milánói, ljubljanai, finnországi tárlatokon is. Tanulmányutakon vett részt Tallinban, Rigában, Moszkvában, Leningrádban, Velencében és Párizsban, alkotótáborokban pedig Dunaszerdahelyen és Pathon. Megalakulásának évében, 1996-ban belépett a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságába (SZMKT), és alapító tagja volt a Pozsonyi Műtermék művészeti csoportosulásnak. A Szlovák Képzőművészeti Uniónak 1991-ben és 1993-ban, az SZMKT-nek pedig 1996-ban volt ösztöndíjasa. 50. születésnapja alkalmából a pozsonyi Művészek Galériája (GUBA) mutatta be 60 műből összeállított válogatását, amelyet Kiss Szemán Zsófia művészettörténész készített.

„Főiskolai tanulmányai végén diplomamunkájaként nem kisebb témához nyúlt, mint az emberi lét históriáját feldolgozó irodalmi műhöz, Madách Imre Az ember tragédiájához. Hét rézkarcon tiszteleg Madách Imre géniusza előtt... Vannak napok, amikor a nemzetközi események rajzai, festményei témáivá válnak, mint a Drón New Yorkban (2014), a Hálózat (Metafizikus kompozíció – 2014) és az egyik napjainkban készült rajza, a Groteszk háború (2015)... Az ezredforduló után változott képzőművészeti kifejezési eszköztára, kollázsokat készít. Tükörírással titkait írja a képbe, és versrészleteket rejt el rajtuk. Nagyméretű vásznakat fest. Figyelme a már említett témákon kívül a kozmosz és az univerzum felé fordul. Művészetében rendkívül fontos szerep jut a szépség ábrázolásának, amely a női aktok finom, lágy vonalaiban és színhasználatában nyilánul meg. A már említett Hálózat és a 2004-ben készült Prágai reminiszcenciák című két festménye összefoglalja a szerző művészi hitvallását, gondolatvilágát, azok továbbviszik Chagall és Salvador Dali örökségét“ – hangzott el egyebek mellett Farkas Veronika méltatásában.  

Részletekig kidolgozott, továbbgondolásra késztető grafikák, ceruzarajzok, tempera-, pasztell-, akril- és olajfestmények egyaránt láthatók a komáromi kiállításon, amely bizonyítja: alkotójuk a mívességet ösztönösséggel társítja.

Nagy Zoltán a Hírek-sk-nak elmondta: pár évvel ezelőtt már volt egy kisebb kiállítása a Limes Galériában: akkor az emeleti Dúdor-teremben főként a grafikáit láthatták az érdeklődők.

„Idén Farkas Veronika igazgató ajánlotta fel, hogy megrendezi a gyűjteményes kiállításomat a galéria sajátos hangulatú hajójában. Olyan nagy ez a kiállítóterem, hogy pozsonyi magángyűjtőktől kölcsön kellett kérnem néhány általuk korábban megvásárolt művemet. Különféle korszakaimat öleli fel ez a kiállítás: vannak itt grafikai ciklusaim, festményeim, akvarelljeim, rézkarcaim... A legrégebbi itt látható művem az önarcképem – ezt a linómetszetet másodéves főiskolásként készítettem. A Kis Építő lapba 1989 óta készített illusztrációim közül is több megtekinthető, ugyanakkor tavalyi alkotások is helyet kaptak a Limesben. Mindegyik képem kedves nekem, de van néhány kedvenc, például a Hálózat, azaz a Metafizikus-kompozíció és a sárga akt. Az egyes technikák közül pedig legszívesebben a tusrajzzal és az akvarellel foglalkozom, bár az utóbbi időben az akrilfestészet is a kedvenceim közé sorolható“ – mondta portálunknak a képzőművész, akitől azt is megtudtuk, hogy Dolán György festőművésszel azt tervezik, hogy a következő kiállítását jövőre esetleg Dunaszerdahelyen rendezik meg, talán éppen az 55. születésnapja kapcsán...

Nagy Zoltán gyűjteményes kiállítása 2016 január végéig tekinthető meg a Limes Galériában.

Tóth Éva, a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet képzőművészeti szakreferense a Hírek.sk-nak leszögezte: nem vitatható, hogy egy nagyon tehetséges képzőművészről van szó, akinek a munkásságát intézetük már huzamosabb ideje figyelemmel kíséri. Most végre az anyagi helyzetük lehetővé tette a komáromi kiállítás támogatását.

A Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója szerint a Limes Galériát a fővárosban is sokan megirigyelhetnék. Nemcsak a csodálatos enteriőr miatt, hanem a folyamatosan magas szinten megrendezett kiállításai és egyéb rendezvényei miatt is. Úgy véli, mindez azt mutatja, hogy Komárom nem szűnt meg a felvidéki magyarság kulturális központja lenni, ami a két világháború között is volt. "Különösképpen örülünk annak, hogy igazgatóságom alatt az első komáromi rendezvény során éppen az általunk régóta ismert Nagy Zoli kiállítását támogathattuk. Bevallom: nagyon szeretem Komáromot, diákkoromban a Jókai Napok és más fesztiválok miatt is kulturális fellegvárnak számított. Az ipolysági József Attila Irodalmi Színpad oszlopos tagjaként több éven át magam is szoktam szerepelni a Jókai Napokon. Most igazgatóként szeretném meghálálni azt a nagy szellemi gazdagságot, amit ifjúként ebben a Duna-parti városban kaptam. Januárban, a magyar kultúra napja alkalmából egy közös rendezvényt tervezünk a komáromiakkal, amelynek a részleteiről még korai lenne beszélni. A későbbiekben pedig szeretnénk a komáromi zenei fesztiválok során egy-egy magyarországi előadóművész szerepeltetésével közreműködni, valamint lehetőségeinkhez mérten további komáromi kiállításokat is szívesen támogatunk majd. Nagyon fontos: szeretnénk építeni a kulturális egységet Észak- és Dél-Komárom között, hiszen a kultúra egy és oszthatatlan, a kultúrában továbbra is egyek tudunk maradni. Remélem, hogy tudjuk erősíteni ezt a közös magyar kultúrát, amely határon innen és túl összefog bennünket, minden magyart. Örülök, hogy Komáromban eddig nagyon jó partnereket és barátokat találtunk, akikkel remélhetőleg sikeresen lehet majd dolgozni a jövőben is“ – nyilatkozta portálunknak dr. Molnár Imre igazgató.