Nagy érdeklődés övezte a komáromi múzeumok éjszakáját
A múzeumi világnap (május 18.) megünneplését a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977 májusában Moszkvában tartott XI. konferenciáján határozták el, s azt első alkalommal 1978. május 18-án tartották meg. Azóta már több mint száz ország közel 30 ezer múzeuma csatlakozott az eseményez, amely célja, hogy legalább egy napon a megszokottnál nagyobb figyelem forduljon a múlt emlékeit őrző, gyarapító és bemutató intézmények felé.
Szombaton 14-től 23 óráig a Duna Menti Múzeum szinte valamennyi részlege nyitva tartott, csupán a VI. bástyabeli római kőtár zárt be 19 órakor. Az érdeklődők az állandó és időszaki tárlatokat is ingyen tekinthették meg, ráadásként pedig előadásokon, magyar és szlovák nyelvű tárlatvezetéseken, múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozásokon, íjász- és könyvbemutatón is részt vehettek.
A főépületbe, vagyis a hajdani Kultúrpalotába betérők közül főleg a gyerekek szemrevételezték nagy örömmel az Élet a szavannákon – Afrika, a lenyűgöző kontinens élővilága című hosszú távú, azaz 2018. december 31-ig látható természettudományi kiállítást. Sokan fényképezkedtek is a termetes preparált egzotikus állatok társaságában. Érdemes volt megtekinteni a Komárom és vidékének történelmi fejlődése az őskortól 1849-ig és a régió néprajza, valamint a Harmos Károly életművét bemutató állandó kiállítást is. A nemrég megnyíló Az óceánok rejtélyei – Válogatás Milan Berešík csiga- és kagylógyűjteményéből című időszaki kiállításhoz kapcsolódott a Színek, formák, ékszerek sajátkezűleg című alkotóműhely, amelyről a Hírek.sk-nak a foglalkozást vezető Jancsár Mónika nyilatkozott: „Egész délután sokrétű munkát folytatunk. Például papírhalakat és más tengeri élőlényeket készítünk-festünk, s több korosztály képviselői apró csigákból és kagylókból sajátkezűleg készített, csillámlakkokkal színezett ékszerekkel távozhatnak innen“.
A múzeum Szinnyei József Könyvtárral közös Nádor utcai részlegén sokan gyönyörködtek a képtár A 18–20. század első felének művészete a Duna Múzeum gyűjteményében című összeállításban, valamint A Duna mente élővilága című természettudományi kiállítás látnivalóiban, amit a múzeum szakemberének, Dorotoviè Csilla botanikusnak az előadása egészített ki. Portálunknak elmondta: „A gyerekekkel a Pöttyös alkotóműhelyben természeti (katicabogár, gomba, cseresznye, lepke stb.) motívumokkal ellátott pöttyös tárgyakat (pl.: magvakból nyakékeket és mozaikképeket) készítettek. A képtárban életre kelt az úgynevezett Papírszínház, ahol a kicsik Szabó Csekei Tímea művészettörténész irányításával közösen rajzolhattak, valamint magyar és szlovák nyelven is pöttyös meséket hallgathattak“. Minden évben sokan kíváncsiak a Feszty-teremre, ahol korábban Feszty Árpád több festménye is helyet kapott. Az alkalmi kis piktorok a galéria képeiről rajzolhattak reprodukciókat, amelyeket kifüggeszthettek az eredeti művek alá.
A hangulatos udvaron a családok apraja-nagyja három mester (Mészáros Éva, Novák Gizella és Valasek Valéria) irányításával kézműves foglalkozásokon próbálhatta ki saját kézügyességét: nemezelhetett, körmönfonhatott, és újrahasznosítható anyagokból, illetve szalvétákból bábukat készíthetett. Azután pedig mindnyájan megtekinthették a Fekete Sólyom íjászcsoport szabadtéri előadását és bemutatóját. „Minden évben másféle foglalkozásokkal várjuk őket. Bár idén is elég sokan kézműveskedtek nálunk, mégis kevesebben, mint az előző években. Ennek az az oka, hogy városunkban a múzeumi világnappal egyidejűleg zajlik egy színházi gyermekfoglalkozás, a Lehár Majális és a Puszták Népe Lovasviadal is, ezért ki-ki a saját érdeklődése szerint választott a műsorkavalkádból“ – mondta el portálunknak Sipos Anna, a múzeum etnológusa.
A múzeum Zichy-palotában található részlegén is érdemes volt időzni, hiszen ott is tartalmas kiállítások és előadások szolgálták az ismeretgyarapítást. Például a város neves szülötteinek emléket állító Jókai Mór- és Lehár Ferenc-emlékszoba – állandó kiállítás, továbbá a Komárom 1848-1945 című történelmi anyag, amit a kiállítás kurátorának, Mácza Mihálynak a tanulságos szakmagyarázata színesített, illetve Válogatott tanulmányok című könyvét is a helyszínen dedikálta. A fotógalériában ez idő tájt a Fotoklub – G (Graz – Ausztria) című fényképkiállítás, a hátsó teremben pedig a Tulipán, pelikán, kígyó... a népművészet motívumvilága című időszaki kiállítás látható. Az utóbbi kapcsán Játék a motívumokkal címmel Deminger Hajnalka útmutatásával múzeumpedagógiai foglalkozás zajlott, amelyről elmondta: „Különféle motívumokat (pl.: életfát és szívecskét) hímeztünk, valamint festeni lehetett tányérmintákat, illetve mintát tervezni mángorlóra, ami hajdanán a textiláruk hagyományos mosására és a mosás során szerzett gyűrődések kisimítására szolgáló kézi hajtású szerkezet volt. A gyerekek nagyon kreatívnak bizonyultak, élvezték, hogy mi mindenre képesek“.
Az esti órákban előadások is elhangzottak a „Zichyben“. Vanya Péter történész Komárom az I. világháború végén (Város a hátországban. A politikai paletta Komáromban. Az őszirózsás forradalom és következményei), Gál Ida művészettörténész Kézimunkák készítése Komárom környékén, Galo Vilmos történész pedig Egy elfeledett pedagógus-költő Komárom vármegyéből (Lukács Pál élete és munkássága) címmel tartott érdekes előadást. Kellemes, nyárias idő lévén sokan tettek egy időutazást a külvárosi VI. bástyában található római kőtárba is, illetve barangoltak a sajátos hangulatot árasztó bástyafalak között.
A múzeum munkatársai ottjártunkkor elégedettek voltak az aznapi látogatottságal. Elmondták, hogy a múzeumi világnapon minden évben háromezer körüli látogatót fogadnak, akik örülnek annak, hogy legalább évente egyszer ilyen ingyenes élményben lehet részük. Mivel a Komáromi járásban elég nagy a munkanélküliség, ezért évközben a fizetős múzeumlátogatás is sok család számára luxusnak számít.
