Mindhárom: posztumusz „megbékélés és hazatalálás” egy nívós fotókiállításon – KÉPEKKEL
Felkerült a fotográfia nemzetközi térképére a Mindhárom című, rendhagyó kiállításával a felvidéki érdeklődők által is látogatott, egri Ziffer Sándor Galéria. Az egyedi tárlaton három világhírű magyar alkotó: André Kertész, Robert Capa és Moholy-Nagy László művei egyidejűleg láthatók az életművükhöz méltó, sajátos hangulatú térben. E szakrális időutazáson a XX. századi vizualitást megteremtő magyar géniuszok sorsa és művészete végleg összefonódik a gyökereikkel.
A tárlatrendezők nagyszerű választása volt a Kossuth Lajos utca 17. szám alatt található, belvárosi helyszín, hiszen az egri ortodox hívők 1889-1902-ben épült zsinagógájában létesült galéria jelképes közeg is.
Gulyás Gábor, e kiállítás kurátora korábban hangsúlyozta: „A fény motívuma a zsidó vallásban kiemelt jelentőséggel bír, így különösen erős az a párhuzam, amely a fotográfia, mint „fénnyel írás”, és a zsinagóga, mint a fény spirituális otthona között húzódik. Ez a gondolati keret ad mélyebb értelmezést a kiállításnak”.
Azt már a tárlatlátogatásom során H. Szilasi Ágota művészettörténésztől - főmuzeológustól, a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájának vezetőjétől tudtam meg: arra vállalkoztak, hogy ne külön-külön mutassák be a három művészt, hanem egymással összefüggésben. Ekképp a különféle látásmódot képviselő, legendás alkotók izgalmas párbeszéde született meg a kiállítótérben.
Mindhárman rendszeresen fotóztak Leica márkájú fényképezőgéppel, ezért ennek a tárlatnak az egyik központi eleme egy ilyen gép hatalmas makettje - a világ legnagyobb fényképezőgépe. Mivel ez a jeles kortárs képzőművészek önkéntes munkájával, újrahasznosított anyagokból, kortárs szoborként megvalósuló mű nem fért be a kiállítóhely terébe, azt a galériához közeli Dobó téren köztéri alkotásként állították ki. Számos korabeli klasszikus fényképezőgép azonban a kiállítótérben is látható.
Érdemes hosszasan időzni André Kertész (szül. Kohn Andor, Budapest, 1894 - New York, 1985) hétköznapok költészetét megragadó, lírai képei, majd Robert Capa (szül. Friedmann Endre, Budapest, 1913 - Indokína, 1954) sajátos időutazásnak beillő, megrázó haditudósításai között.
Végül meg lehet ismerkedni Moholy-Nagy László (1909-ig Weisz, Bácsborsód, 1895 - Chicago, 1946) kísérletező szemléletével, fény-árnyék játékaival. E szívre és észre egyaránt ható fotótörténeti áttekintés a jeles művészek XX. századi vizuális kultúrát jelentős mértékben formáló látásmódján, érzelem- és gondolatvilágán kívül a személyes történeteikbe is bepillantást enged.
Bár Magyarországról indulva, mindhárman más-más utat jártak be, de valamennyien zsidó származásúak voltak, és külföldön váltak világhírűvé. Műveik bemutatása e magyarországi szakrális térben jelképes gesztus: mintha azok által a világjáró, világot meghódító alkotók hazatértek volna.
„Mivel a XX. századi fotográfia e három magyar óriása egyaránt zsidó vallású volt, ez a körülmény drámai mélységet és új értelmezési keretet ad a kiállításnak: a fotótörténeti narratívát sors- és identitástörténetté emeli. A műveik visszatérése egy szakrális zsidó térbe egyfajta posztumusz „megbékélés és hazatalálás” – olvasható a tárlatleírásban.
Nekik, illetve e március 21-én megnyílt kiállításnak köszönhetően Eger egy időre felkerült a fotográfia nemzetközi térképre. Ottjártamkor is több országból érkezett turisták feledkeztek bele a fénnyel írt történetekbe, a különös sorsokat megidéző látványba.
