Miért maradt Horvátország a Seuso-kincsek nélkül?

muzsa.sk | MTI 2019. április 07., 16:49

Miért maradt Horvátország a több millió dollárt érő Seuso-kincsek nélkül, és miért kerültek azok a magyarok kezére - címmel közölt terjedelmes cikket a Vecernji List című legolvasottabb horvát napilap vasárnapi számában.

Mosdótál és kancsó Fotó: Wikipedia
Ivica Miskulin egyetemi tanár írásában azt taglalja, hogyan került ki a kincs Horvátországból (akkor Jugoszlávia) 1977-ben egy diplomata táskájában. Felidézi az azért folyó New York-i per részleteit, és azokat a bizonyítékokat, amelyekkel Zágráb állt elő visszaszerzésük érdekében, egy volt rendőr szemtanú vallomását is kiemelve, aki 1960-ban vizsgálta a kiásott kincsek helyszínét. Ezek feljegyzések korábban tikosak voltak. A horvát kormány idei első ülésén oldotta fel a Seuso-kincsek eredetét és eladásának körülményeit vizsgáló horvát bizottság archív anyagainak tikosítását, a cikkből az is kiderül, hogy Miskulin kérésére.

Hyppolitus-készlet Fotó: Wikipedia

A római eredetű Seuso-kincs 14 ezüsttárgyból áll, amely nevét tulajdonosáról kapta. Feltételezések szerint Seuso valamelyik barbár betörés idején rejthette el kincseit, de nem lehet tudni pontosan hol: Magyarország, Libanon és Horvátország is magának követelte.

Az említett tizennégy darabot 1980. és 1987. között vásárolta meg befektetési céllal egy Lord Northampton vezette angol befektetési társaság. A kollekciót a Getty Múzeumnak akarták eladni, majd 40 millió fontért árverésre bocsátották, az ügylet azonban meghiúsult, mert a tárgyak libanoni eredetét tanúsító papírok hamisítványnak bizonyultak.

Seuso lakomája Fotó: Wikipedia

Horvátország, Magyarország és Libanon is bejelentette igényét a kincsre. Libanon a tárgyalás kezdete előtt elállt követelésétől, Magyarország és Horvátország pedig elvesztette a pert: az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a leleteket. Horvátország azt állította, hogy a kincset Isztrián, Pulától 20 kilométerre, Barbarigán ásták el, míg Magyarország szerint a leletek a Balaton környékéről kerültek elő, amit azzal támasztották alá, hogy az egyik tálon a Balatonra emlékeztető alakú tó vizében ficánkoló hal fölött ez a felirat olvasható: Pelso (azaz Balaton).

A Pelso (Balaton) felirat Fotó: Wikipedia

Az obskurus származású ezüstedények a lord birtokában maradtak, ugyanakkor a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. A brit tulajdonos 2006-ban kijelentette, hogy eladná a kincseket, amelyet nem nyilvános kiállításon be is mutattak.

2014. március 26-án Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette: Magyarország 15 millió euróért (mintegy 4,5 milliárd forintért)visszaszerezte és hazaszállította a Seuso-kincs hét darabját, a műtárgyak második hét darabja 2017-ben tért vissza Magyarországra.

Miskulin felteszi a kérdést: vajon Horvátország 2014-ben miért nem próbált meg bekapcsolódni a kincsek egy részének visszavásárlásába? Reményének adott hangot, hogy a közeljövőben a dokumentumok további tanulmányozása során minden kérdésére választ kap, és végre lezáródhat a Seuso-kincsek története, amelyek visszaszerzéséhez Horvátország szerinte túl könnyedén állt hozzá.

Képgalériánk:
Pannonia provincia Fotó: Wikipedia

A Seuso-kincsről: 
 
A Seuso-kincs a 350 és 450 közötti Római Birodalom Pannonia Valeria nevű dunamelléki provinciájából származó díszes ezüst lakomakészlet (kancsók, tálak, kézmosókészlet, illatszeres doboz) összefoglaló neve. A gondosan elrejtett, páratlan történeti információkat is hordozó régészeti lelet az 1970-es évek közepén került elő Székesfehérvár térségében, Polgárdi és Kőszárhegy környékéről. A kincslelet nevét a tálalókészlet egyik darabjának, egy aranyozott ezüsttál latin nyelvű verses feliratában megnevezett tulajdonosáról, Seusóról kapta, aki egy gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő volt. A Seuso személynév eredetéről az egyik vélekedés a római névkutatás elismert szaktekintélyének Mócsy Andrásnak egy tanulmányából származik, amely szerint az a pannoniai kelta őslakosság névadásából eredeztethető nem latin személynév. A felirat érdekessége, hogy a szöveg kezdete és vége közé koszorúval keretezett korai keresztény jelképet, egy Krisztus-monogramot véstek, ami a kincs eredetének időpontjára utaló jelkép és a pontos kormeghatározást segítheti. Dr. Nagy Mihály és dr. Tóth Endre a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai szerint a Krisztus-monogramot az i. sz. 4. század előtt nem véshették fel a tálra, mivel az csak I. Constantinus római császár uralkodása (i. sz. 306–337) alatt keletkezett. Szilágyi János György művészettörténész lokalizálta a lelet feltételezhető előtalálásának helyét, amikor felfedezte, hogy a tál vésetei között szerepel a Pelso felirat, ami latinul a Balaton elnevezése.
0 HOZZÁSZÓLÁS