Mértani ismeretekkel rendelkeztek az őskori britek
A szerző másfélezer őskori helyszínt vizsgált meg Norfolk-grófságtól Észak-Walesig, beleértve az óriási faragatlan kövekből álló emlékoszlopokat (megalitokat), a magaslatokon emelt erődítményeket, táborokat és az olyan kőköröket, mint a híres Stonehenge. Az összes objektum egymástól látótávolságban volt - olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában.
GPS segítségével Tom Brooks meghatározta a prehistorikus építmények közötti távolságot, s ezek egymáshoz való viszonyát. Az író-történész meglátása szerint a helyszínek hatalmas, egyenlőszárú háromszögeket alkotnak, amelyeknek "hegye" a következő helyszínre mutat. Némely háromszög esetében a szárak hossza elérte a 100 mérföldet (160,9 kilométert), s az őskori "földmérők" egy-egy esetben legfeljebb 100 métert hibáztak.
"Gyökeresen felül kell vizsgálnunk kőkorszaki őseinkre vonatkozó nézeteinket, akiket hajlamosak vagyunk primitív barbároknak tekinteni"- jegyezte meg Tom Brooks. A szerző szerint a kőkorszaki helyszínek ötezer évvel ezelőtt épültek, amikor a brit szigetek lakossága épp csak kezdett magához térni a jégkorszak okozta "trauma" után. Az alacsonyabban fekvő területek elmocsarasodtak, így értelemszerűen a magaslatokon telepedtek meg az emberek. A népesség növekedésnek indult, s elkezdte felfedezni a brit szigeteket, ehhez pedig tájékozódniuk kellett.
A háromszögekre épülő navigációs rendszer, amely behálózta az ősi Britanniát, eligazította a kereskedőket, de segített hazatalálni az új helyszínek építésén dolgozó munkásoknak is. "Ezeket a háromszögeket két évezreddel azelőtt hozták létre, hogy a görögök +feltalálták+ a mértant. A világ leghatalmasabb mérnöki projektjével állunk szemben" - hangsúlyozta Tom Brooks.
