Megtalálták az elveszettnek hitt nyitrai városkönyveket
A legrégebbi városkönyv 1681-ből való, az utolsó bejegyzések éve 1692. A Nyitrai Állami Levéltár Nyitra várossal közösen a nevezett történelmi dokumentumok könyv formájában való kiadását tervezi. Mivel a dokumentum magyar nyelven íródott, a kiadók szlovák nyelvű fordítással és előszóval szeretnék azt kiegészíteni – nyilatkozta Peter Keresteš, a Nyitrai Állami Levéltár igazgatója.
A könyvek Nyitra város tanácsának jegyzőkönyveit, a városban lévő házak adás-vételi szerződéseit, a lakosság végrendeleteit tartalmazzák. „Alapvető forrásként szolgálnak Nyitra eddig ismeretlen történetének kutatásához, lévén, hogy a nevezett könyvek hiányoztak. A város előkelőségéről eddig szinte semmit sem tudtunk” – mondta Keresteš.
Nyitra – kezdve a 12. századtól - óriási levéltári anyaggal rendelkezik. A városnak van püspöki, városi és állami levéltára. A történelem viszont nem igazán kedvezett a levéltári anyagnak. A Nyitrai Városi Levéltárban több szakmailag kifogásolható kiselejtezés történt. Az 50-es években elterjedt a hír, hogy a városi könyveket megsemmisítették és elszállították a papírgyűjtésbe. A hír valódiságát senki sem ellenőrizte.
Kiemelkedő történészek is elfogadták és terjesztették is Nyitráról szóló kiadványaikban. „Érdekes, a 70-es években senki sem tudta, hogy az írásos emlékek léteznek. Nagykereskényben (Krškany), a volt járási levéltárban voltak elhelyezve. 2015-ben az intézmény felszámolásakor bukkantak rá, akkor kerültek a Nyitrai Állami Levéltárba. Eljött tehát az ideje, hogy közreadjuk őket” – nyilatkozta Keresteš.
A levéltárak és a levéltárosság történetével foglalkozik a Levéltárak története – történelemi levéltárak címmel a Nyitrai Állami Levéltár és az Ürményi (Mojmírovce) Tájmúzeum szervezésében megvalósult konferencia is. „Olyan téma ez, mellyel Szlovákiában az utóbbi évtizedben keveset foglalkoztak” – vélekedik a levéltár igazgatója hozzátéve: kevesen tudják, mi is a levéltáros feladata, a foglalkozás a mai napig nincs megfelelőképpen értékelve. A konferencián több tucat hazai, magyarországi, csehországi és romániai történész vesz részt.
