Megnyílt a Munkácsy Mihály-díjas Krajcsovics Éva festménykiállítása a komáromi PLATZ Galériában - KÉPEKKEL
A festék illata címmel, május 7-én a komáromi PLATZ Galériában nyílt meg a budapesti Krajcsovics Éva Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállítása. Saját bevallása szerint ezt a szintén Munkácsy Mihály-díjas Vojnich Erzsébet által rendezett tárlatot a jövő évi kerek életjubileuma előzöngéjének szánta, s azáltal egy régebbi álma valósult meg. A kiállítást Rényi András budapesti művészettörténész nyitotta meg. Fellépett a sokoldalú előadó, producer és zeneszerző, Szebényi Dániel, aki már többek között az Ocho Macho, valamint a Kowalsky meg a Vega zenekarban is játszott, és Presser Gáborral is közreműködött...
Krajcsovics Éva 1947. április 21-én született Budapesten. Miután leérettségizett, 1966-1967-ben elvégezte a Kirakatrendezői és Dekoratőr Tanulóiskolát. Először az Ofotért Vállalatnál, majd a Papíripari Vállalatnál dolgozott tervező grafikusként. A szakiskolában Marczell György festőművész és Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész keze alatt csiszolódott a tehetsége, majd 1968 - 80-ban a Vasutas Képzőművészeti Körben Kling György festőművész volt a mestere. 1978-ban lett a Művészeti Alap tagja.
1985-ben a Duna Galériában volt az első önálló kiállítása, s ugyanebben az évben megkapta a Tornyai Plakettet. Számos csoportos tárlaton, például a szegedi és debreceni Nyári Tárlatokon és az egri Akvarell Biennálékon is szerepelt alkotásaival. 1985-ben a Műcsarnok, 1997-ben pedig a Budapest Galéria kollektív kiállításán vett részt. Enteriőröket ugyancsak fest, és több külföldi helyszínen is bemutatta munkáit.
Egyebek mellett, a rendszerváltás után 1991-ben az Eötvös József Alapítvány ösztöndíját, 1995-ben a a Művelődési Minisztérium díját, 2001-ben Munkácsy Mihály- , majd 2005-ben Palládium- díjat kapott. 2007-ben két hónapot ösztöndíjjal, a Római Magyar Akadémián tölthetett, amit a munkásságát alapvetően formáló, nagyon fontos időszaknak tartott. Az autodidakta művészről további információk a műveivel együtt a www. krajcsovics.hu honlapján találhatók.
Rényi András budapesti művészettörténész méltatásában kiemelte, hogy Krajcsovics Évának sikerült autodidaktaként feljutnia a csúcsra, a legkiemelkedőbb képzőművészek közé. Elárulta, hogy a PLATZ-ban kiállított műveit korábban csak az online térben látta, ám a testközeli valóság a korábbinál sokkal nagyobb pozitív hatást gyakorolt rá: „megfoghatóvá vált a megfoghatatlan misztériuma”.
Hosszú eszmefuttatásában A festék illata cím hatásait is elemezte, ami egyszerre inspiráló és kissé provokatív, metafizikus áthallásokkal bír, és megköveteli az „illatot” érzékelő emberek jelenlétét. A játékosságnak, szemlélői fantáziának, továbbgondolásnak is teret adó képek, melyek egy-egy kiválasztott szín alkotó általi felkenésének variációi, a tárlatlátogatók körében egymástól eltérő véleményeket váltottak ki, hiszen mindnyájunknak más-más az ízlésvilága...
A művész a Ma7-nek elmondta: „Már többször voltam a PLATZ Galériában (e helyszínen az ő kiállítását rendező Vojnich Erzsébet műveit is láthattuk), nagyon megtetszett ez a szép, tágas, hangulatos tér, ahová kiállító művészként is szerettem volna visszatérni. Azért is, mert érzem a galériatulajdonos Méhes házaspár képzőművészet és alkotók iránt megnyilvánuló szeretetét, tenniakarását, ami a szervezőmunkájuk, a tárlatrendezés során is visszatükröződik. Örülök annak, hogy ez a vágyam most teljesült”.
Hozzátette: a PLATZ-ba az utóbbi bő két évtizedben készült munkáiból egy kisebb válogatást hozott el, a méretük miatt mintegy két tucat műve fér el jól áttekinthetően.
„Azok között olajfestmények és a saját technikámmal festett akvarellek is találhatók. Elárulom, hogy sokáig csak rajzoltam, majd húszéves koromban festettem először. Ez a szabad ég alatt történt, ahol a festék illata engem annyira megbabonázott, hogy ez szerelem lett első látásra - szaglásra. Ez ugrott be, amikor a komáromi kiállításom címét fontolgattam. Egyébként is azt vallom, hogy a festő számára prioritást jelentenek a színek. Minden képemnek megvan a maga kis története, valóságalapja, de attól fokozatosan eltávolodva, a műveimen egy saját belső valóságot akarok megmutatni. Mindazoknak, akik valamiképp kapcsolódnak, vonzódnak a színekhez. Június 7-ig kicsik és nagyok nézzenek be a galériába, és feledkezzenek bele a színekbe! (Hétfő kivételével naponta 10-18 óráig van nyitva - a szerz. mj.) Megsúgom: jövő tavasszal leszek 80 éves, ha megérem. Azt még nem tudom, hogy valaki valahol megrendezi-e a jubileumi életmű-kiállításomat, de én már ezt is egyfajta ünnepi előzöngének tartom. Állítólag május 22-én itt egy hosszabb beszélgetést is tartanak majd velem de a kezdés időpontját később pontosítják. Addig is a Méhes házaspárnak köszönm a kiállítási lehetőséget és a felé áradó szeretetet, valamint Vojnich Erzsébet munkáját is” – magyarázta a jeles művész.
Utolsó kérdésemre, hogy elégedett-e mindazzal, amit eddig elért, vagy akad-e valamiféle hiányérzete, mosolyogva válaszolt: „Mindenkinek mennie kell a számára kijelölt úton, s amilyen készség, adottság, tehetség birtokában van, azt hagynia kell kibontakozni. Semmiféle hiányérzetem nincs, örülök, hogy festhetek, és csak azt kívánom, hogy még sokáig alkothassak”.
Mindehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy habként az előünnepi tortán élvezetes volt hallgatni a felettébb tehetséges Szebényi Dániel dalait, melyek közül a fájdalmasan gyönyörű Fohász még a hazafelé vezető úton is a fülemben visszhangzott.
