Magyarországon soha nem látott Markó Károly képek a Galériában
A nagyszabású, 170 művet felvonultató tárlatra a Markó-életmű 26 kiemelkedő darabja érkezett külföldi múzeumokból. A kiállítás egyik különlegessége lesz a mexikói Museo Nacional de San Carlos gyűjteményéből érkezett négy festmény: a Jézus megkísértése (1854), a Szent Péter elhívása (1856), A megszállott meggyógyítása (1856) és A törvényszegés (1854). Mint az MNG munkatársai elmondták, Markó Károlytól 1854-ben és 1855-ben az Academia Nacional de San Carlos rendelte meg azokat a bibliai kompozíciókat, amelyek azóta is nagy becsben állnak a múzeum gyűjteményében; a képeket Mexikón kívül még nem láthatta a közönség. "Ez lényegében az első olyan átfogó, tudományosan is kidolgozott Markó Károly-kiállítás, amely az életmű egészét áttekinti a fiatalkori művektől az utolsó darabokig, kiegészítve tanítványainak és követőinek munkáival" - mondta el Bellák Gábor, a kiállítás egyik kurátora.
Mint a művészettörténész hozzáfűzte, ennek azért van jelentősége, mert a XIX. századi magyar tájképfestészet számos kiváló mestere: Ligeti Antal, Telepy Károly, Molnár József és sokan mások Markó tanítványai voltak. "Markó nyolc gyereke közül négy is kiváló festőművész lett, és az ő festészetük eddig soha nem lett olyan részletességgel és gazdagsággal bemutatva, mint ezen a kiállításon. Tehát a mostani nemcsak a Markó-életmű eddigi legnagyobb kiállítása, de a Markó-gyerekek (ifjabb Markó Károly, Ferenc, Katalin és András) alkotásainak is az első komoly bemutatása" - hívta fel a figyelmet Bellák Gábor.
Markó Károlyt az első magyar tájképfestőként szokták emlegetni. Lőcsén született, majd Bécsben tanult festészetet. Olaszországban élt, de élete során többször vissza-visszautazott Magyarországra. Ennek eredménye például a Visegrád című festmény, amelyet 1826-ban festett: ez a magyar tájképfestészet legelső darabja, egyben az egyik legtöbbet reprodukált magyar festmény.
Az 1850-es években is hazalátogatott, ekkor festette a Puszta és a Magyar alföldi táj gémeskúttal című festményeit. Ekkora már Markó Károly elismert, európai hírű festő volt: az ő műveit másolták az első pesti művészakadémia növendékei, és a kor nagy magyar gyűjtői is mind igyekeztek alkotásaival emelni gyűjteményük fényét. Markó stílusa a 17-18. századi klasszicista tájképfestészetben gyökerezik, szokták ők a francia Claude Lorraine-hez is hasonlítani.
Bár korábban is voltak már Markó Károly-kiállítások (legutóbb 1991-ben a grafikáiból), a festőnek ilyen nagyszabású tárlata még nem volt Magyarországon. A május 6-tól látható kiállításra 26 festmény érkezik külföldi múzeumokból: Barcelonából, Bécsből, Mexikóból, Koppenhágából, Prágából és Pozsonyból. Ezek a képek még sosem hagyták el a múzeumot. Így például most először kerül bemutatásra Magyarországon Markó barátjának, a nagy dán szobrásznak, Bertel Thorvaldsennek a Markó-kollekciója.
