Magyar oktatásügy a kormányprogramban - Részsikerek, félmegoldások...

Tóth Tibor a Hírek-sk-nak elmondta: április elsején került nyilvánosságra az első arról szóló hivatalos információ, hogy készül a kormányprogram. Másnap, szombaton meghallgatta a Branislav Koèannal, a Szlovák Pedagógusok Kezdeményezésének (ISU) egyik alapító tagjával készített interjút, amelyben elmondta, hogy április 4-én, hétfőn tárgyalnak majd az oktatási tárca illetékeseivel. Az ISU egyik motorja az elmondottakhoz hozzáfűzte: semmiféle, a hazai magyar pedagógusok kéréseit tartalmazó anyagot nem kaptak, pedig azt a saját követeléseikkel együtt szívesen beterjesztenék a minisztériumba. Ennek hallatán Tóth Tibor azonnal úgy döntött, lép az ügyben.

„Korábban a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalán belül kialakítottunk egy nem formális oktatási munkacsoportot, amelynek egyik feladata a szlovák pedagógusokkal történő kapcsolatfelvétel és együttműködés céljaink elérése érdekében. Fontosnak tartjuk saját problémáink megfogalmazását, és hogy azt minél szélesebb körben tudassuk is. Vladimír Crmoman, az ISU másik vezéralakja meg is ígérte, hogy a követeléseinket támogatják. Nos, a Fodor Attilától, a Comenius Intézet igazgatójától kapott több vonatkozó anyag alapján 7 pontba foglaltam össze fő problémáinkat, illetve kéréseinket. Ezt az anyagot Branislav Koèan közreműködésével április 3-án, vasárnap juttattuk el az oktatási tárcához, a kormányprogram oktatásügyi fejezetének véglegesítéséért felelős munkatársához. Hétfőn pedig az ISU és a tárca képviselői tárgyaltak a kormányprogram-tervezet oktatásügyi részéről“ – tájékoztatta portálunkat Tóth Tibor, aki a továbbiakban kitért arra, hogy mit fogalmazott meg ez a 7 pont, s azok közül melyek kerültek be teljes mértékben vagy részben a kormány programnyilatkozatába, illetve melyeket hagyta figyelmen kívül a kabinet.

A 7 pont elkészítése során a legfontosabb dolgokat kiemelve próbálta felállítani azt a prioritást, amit korábban Fodor Attila is megfogalmazott saját anyagában.

„Az 1. pontban azt kértem, hogy az oktatásügyi törvényben végre definiáljuk a nemzetiségi, illetve kisebbségi oktatásügyet, mivel eddig csak egy magyar tannyelvű iskolának nevezett táblázat öleli fel a hazai magyar oktatásügy lényegét. Ez a pont, vagyis a nemzetiségi oktatásügy terminológia nem került be a kormányprogramba“ – mutatott rá Tóth Tibor.

A 2. pontban azt szorgalmazta, hogy a tárca a kisebbségi oktatásügy szakdolgozóinak körét bővítse ki magyar anyanyelvű szakdolgozókkal.

„A minisztériumban ugyanis nagy szükség lenne egy olyan szakmai bázisra, amely a hazai kisebbségi, így a magyar ügyeket is felügyeli. E téren sikerrel jártunk. Krajòák úr megígérte, hogy hamarosan újraélesztik az oktatási tárca nemzeti kisebbségek problémáját kezelő főosztályát, amely korábban működött, majd elsorvadt. Úgy vélem, hogy annak az élére mindenképpen magyar szakembernek kell kerülnie, amit kértem is. Értesüléseim szerint már tárgyalások folynak a lehetséges szakember főosztályvezetői posztra történő kiválasztásáról. A munkatársait majd ő válogathatja ki“ – tudatta.

A 3. pont a kisebbségi oktatásügy szakmai-módszertani támogatására vonatkozott.

„Dióhéjban megfogalmazva ennek a pontnak a lényegét: fontos, hogy a minisztérium által irányított szakmai és háttér-szervezetekben (Állami Tanfelügyelet, Módszertani Pedagógiai Központ – MPC, Certifikált Oktatási Mérések Nemzeti Intézete, Állami Pedagógiai Intézet) nagy szaktudású, magyar szakemberek is dolgozhassanak. A többi között olyan anomáliák elkerülése végett, hogy például a magyar tannyelvű iskolák tanítási óráira csak szlovákul értő tanfelügyelő üljön be, aki fordítást igényel. Ez a kérés nem kapott helyet a kormányprogramban“ – állapította meg Tóth Tibor.

A 4. pont a nemzetiségi iskolák fenntartásának módosítására vonatkozott.

„Ez a pont arról szól, hogy fejkvóták, statisztikai adatok terén nem lehet ugyanazt a mércét alkalmazni a többség és a kisebbségek nyelvén oktató iskolák esetében. Az utóbbiak esetében teljesen más számarányokat kellene figyelembe venni, mint a szlovák iskolák esetében. Ez a kisebbségi iskolák pozitív diszkriminációját igénylő szakmai kérés szintén kimaradt a kormányprogramból“ – fejtette ki.

Az 5. pont a kisebbségi oktatásra szánt anyagi fedezeteknek a részarányos elosztásáról szól.

„Ez esetben ugyanaz a helyzet áll fenn, mint az előző pontnál: az oktatásüggyel kapcsolatos uniós műveleti programokkal a felvidéki magyar iskolák nem gazdagodnak. Az elmúlt években Èaploviè és Pellegrini oktatási miniszter ténykedése alatt megvalósult programok nem a hazai magyar iskolák javát szolgálták. Például ha a bevezetett interaktív tananyagot nem fordították le magyar nyelvre, akkor azt a magyar iskolákban nem használhatták. Uniós pénzekből sok korszerű interaktív táblát, táblagépet és más műszaki eszközt vásároltak, de a hozzátartozó programokat célirányosan sosem honosították, tehát azok nem váltak magyar iskolarendszerünk hasznára. Ezzel a témakörrel kapcsolatban az új kormányprogramban csak egy olyan kitétel szerepel, hogy általában véve ilyen irányú fejlesztésre van szükség, de nincs konkretizálva, hogy azt úgy kell megtenni, hogy a nemzetiségi oktatásügy javát is szolgálja“ – számolt be e félmegoldásról.

A 6. pont az állami pedagógiai program átdolgozására vonatkozik, s ekképp összefügg a korábban is megfogalmazott „9≠5“ követeléssel.

„A kormányprogram szerint szükséges az állami pedagógiai program oly´módon történő módosítása, hogy mindig naprakészen lehessen reagálni az aktuális követelményekre. Bár elég általános a megfogalmazás, mégis kijelenthető, hogy e pontunk kapcsán sikerrel jártunk. Valójában a „9 nem egyenlő 5-tel“ kapcsán nem törvényi, inkább csak miniszteri rendeletre van szükség, ez ugyanis nem kormánykompetencia. Csak azért tartottam fontosnak annak ebbe a pontba a beiktatását, hogy megerősítést nyerjünk, hiszen a mindenkori oktatási miniszter is tagja a kormánynak, tehát minden mindennel összefügg“ – magyarázta.

A 7. pont a Tesztelés 9-cel (Monitor 9) és fejlesztéssel foglalkozik, s az egész anyag rövid kiegészítéseként szolgál.

„Lényege, hogy ezt a Tesztelést a magyar ajkú diákok érdekében szintén honosítani kell. A fejlesztésre vonatkozó kérésünk pedig az 5. ponthoz kapcsolódva arról szól, hogy mivel az állami szakmai és háttérintézményekben nincsenek magyar szakemberek, folyamatosan csak konzerváljuk az oktatásügyet, régi tankönyvekből ugyanazzal az elavult módszertannal taníttatjuk a gyermekeinket. A hazai magyar oktatásügy terén nem tapasztalható fejlődés-fejlesztés, amelyen mielőbb változtatni kellene. Ez a kérés bekerült a kormányprogramba, bár nincs kiírva magyar specifikumként, csak általánosságban. Nem tudom, hogy azt a szlovák fél is javasolta-e, vagy a mi anyagunkat vették-e figyelembe, ezért félpontos sikerként könyvelném el“ – minősítette az utolsó ponttal kapcsolatos eredményt.

A nemzeti kisebbségekkel a kormány programnyilatkozata 4. fejezetének (Elmélyíteni Szlovákia gazdasági, társadalmi és területi összetartozását) A nemzetiségi kisebbségek támogatásának politikája című önálló része foglalkozik, amelybe szintén bekerültek oktatásügyi témák.

„Meglepő, hogy a szlovákiai kisiskolák megmentéséről szóló passzus is ebbe, nem pedig az oktatásügyi részbe került be. Ezért kérdéses, hogy az majd mennyire lesz mérvadó az oktatásügyi miniszter számára. Ugyanebben a „kisebbségi részben“ található az ígéret is, hogy megváltoztatják a szlovák nyelv oktatásának módszertanát, támogatják majd a nemzetiségi nyelveken történő szakoktatást, illetve támogatni fogják azon diákok iskolába utaztatását, akik saját településükön nem járhatnak számukra megfelelő tannyelvű iskolába stb. Ez mind szépen hangzó ígéret, amelyeknek azonban inkább az oktatásügyi részben lenne a helyük. Véleményem szerint a „kisebbségi részben“ inkább a kétnyelvű útjelző táblákkal, az állampolgárság kérdésével és hasonló dolgokkal kellene foglalkozni“ – adott hangot véleményének Tóth Tibor, megjegyezve azt is, hogy a kormányprogram egy olyan dokumentum, amelyre négy éven át hivatkozni lehet, de egyáltalán nem biztos, hogy az illetékesek teljes mértékben be is tartják az abban foglaltakat. Mindez majd a következő hónapokban, években derül ki...