Kultúra és diplomácia - eszmecsere a Visegrádi Szalonban
A beszélgetést Martin Bútora, a Közéleti Kérdések Intézetének /IVO/ tiszteletbeli elnöke vezette, aki Szlovákia washingtoni nagyköveteként belekóstolt a diplomáciába.
Az évszázados egymásrautaltság és a közép-európai közös sors gyakran hasonló pályákra kényszeríti az itt élő nemzeteket, a megközelítések és módszerek mássága miatt azonban valamennyi ország kulturális diplomáciája egyedi utat járt be. Akkor, amikor a csehek, a szlovákok és lengyelek ünnepeltek, Magyarország siratta területeit és népességét. „Akkor, a trianoni trauma feldolgozásaként született meg a magyar kulturális diplomácia. Beindultak a Collegium Hungaricumok, hogy bemutassák a magyar kulturális teljesítményeket“ – mondta Hatos Pál, a magyar kulturális intézetek ernyőszervezetének, a Balassi Intézetnek a főigazgatója. Ennyiben is más tehát a magyar út, mint a három szláv nemzeté, akik nemcsak történelmükben, nyelvükben is közelebb állnak egymáshoz.
Magyarország 19 kulturális intézetet tart fenn, 16-ot Európa nagyobb városaiban, ezen kívül New Yorkban, Kairóban és Delhiben működik magyar kulturális intézet.
Lengyelország óriási pénzeket ölt az ország és kultúrájának külföldi megismertetésébe. 27 kulturális intézete van a világ különböző tájain. A lengyel zene és irodalom, festészet és építészet megismertetésén kívül arra törekszik, hogy erősítse a nemzetközi kulturális együttműködést. Az intézetek munkáját számos szakmai intézmény is segíti figyelemre méltó költségvetéssel. A 37 millió lakosú Lengyelországban az önkormányzatok is nagy összegeket költenek kulturális célokra, a nagyobb városok nemzetközi propagálására. Varsónak például nagyobb a kulturális költségvetése, mint az egész országnak. Ugyanakkor mintha keveset figyelmet kapna a hazai kulturális élet és nevelés – mondta a pozsonyi Lengyel Intézet egykori igazgatója Zbigniew Machej, a Nemzetközi Visegrádi Alap igazgatóhelyettese. Elmondta például, hogy Lengyelországban nincs egy irodalmi szakfolyóirat, megoldatlan a művészeti iskolák kérdése. Vagyis a nagy teljesítmények és nagy problémák –ahogy ő fogalmazott kihívások- állnak előttük.
Csehországot a prágai külügyminisztérium diplomáciai főosztályának igazgatója képviselte a Visegrádi Szalonban. Jan Bandy elmondta, hogy Csehszlovákia szétválása után nagyon gyorsan át kellett szervezniük a kulturális intézetek működését. Nem könnyű dolog egy intézetet vezetni, miközben állandóan változik a támogatás-politika, a miniszterek jönnek, kormányok buknak, mondta, ezért a cseh kulturális diplomácia eldöntötte, hogy a szűkös anyagi forrásokat olyan projektekre és értékekre költ, amelyeket az idő már igazolt. Csehországnak 8 kulturális intézete van a világban.
Ahol mások kezdték, mi ott fejeztük be – kezdte a nem túl optimista szlovákiai helyzet vázolását Igor Otèenáš, a Szlovák Külügyminisztérium Kulturális Diplomácia Főosztályának igazgatója. Abban valamennyien egyetértettek, hogy egymás országaiban szükség van a kulturális intézetekre. Szlovákia tehát a visegrádi országok mellett más országokban is tart fenn „kvázi” intézeteket – összesen 8-at- de ezek valójában székház nélküli „egyszemélyes” intézetek. Vagyis az adott országban működő szlovák külképviseleten egy diplomata próbálja ellátni a mai világban egyre nagyobb jelentőséggel bíró kulturális diplomáciai feladatokat. A pénzhiány miatt Pozsony e tekintetben nagyon lemaradt – fejtette ki Igor Otèenáš.
A kulturális diplomácia feladata nemcsak a "megmutatni", hanem a "kreálni" is. Az együttműködéssel új minőséget teremteni - fogalmazta meg Hatos Pál. Hasonlóan nyilatkozott a Visegrádi Alap működéséről Zbigniew Machej. Mint mondta, azt támogatják, ami a visegrádi népek együttműködésére, kommunikációjára, új hálók kialakítására épül.
