Krasznahorka várába költöztetik a lőcsei fehér asszonyt

hirek.sk 2011. június 30., 06:00
KRASZNAHORKA. Ideiglenesen elköltöztetik Lőcséről Jókai Mór híres regényének hősnőjét, a lőcsei fehér asszonyt, alias Korponay Juliannát, egészen pontosan a róla szóló kiállítás anyagát. A tárlatot június 30-tól szeptember 18-ig egy másik legendákkal övezett helyszínen, Krasznahorkán lehet majd megtekinteni.

Korponay Julianna, a lőcsei fehér asszony igaz története évszázadok óta foglalkoztatja az emberek fantáziáját. Erre épít az életét bemutató tárlat. Bemutatja a szépséges nőt, aki csókkal elárulta a hazáját, amelyért később az életét áldozta.  

Az utókor Jókai regénye alapján alkotta meg Korponayné Géczy Julianna képét. A regény cselekménye mint ismeretes, a Rákóczi-szabadságharc utolsó hónapjaiban, majd a szatmári békekötést követő időszakban játszódik. Főhőse, a szépasszony jellegzetesen romantikus Jókai-nőalak. Démoni szenvedély munkál benne; kisfiát akarja nagyúrrá, arisztokratává tenni. Ezért adja Lőcse városát egy titkos rejtekút elárulásával labancok kezére, ezért lesz hűtlen férjéhez, a fejedelmet még a szatmári béke után is szolgáló kuruckapitányhoz. A császári udvar, s különösen az odasereglő áruló magyar főurak azonban szatmári békekötés után nem hajlandók fiának megadni az ígért birtokot és címet, érdemeiről már nem vesznek tudomást.

Korponayné ekkor az ismét szervezkedni kezdő, Rákóczihoz hű nemesek táborába áll, ott azonban bizalmatlanul fogadják – férje sohasem bocsát meg neki. A véletlenek sokszoros összejátszása folytán a császáriak is megneszelnek valamit az asszony pálfordulásából; letartóztatják, de Korponayné a halálos ítélettől való megmenekülése árán se szolgáltatja ki az összeesküvők nevét, így végül hőssé magasztosulva fejezi be életét.

A kiállítás fellebbenti a fátylat Korponay Julianna valós életéről, családfájáról, kapcsolatairól. Történelmünk legendás női alakja Géczy Zsigmond és az osgyáni Bakos Judit frigyéből született. 1700-ban nőül ment Koháry István meghitt emberéhez, Korponay János Hont vármegyei nemeshez.  Házasságukból született Gábor nevű fiuk.     

Édesapja a Rákóczi-szabadságharc kitörése után, 1703 szeptemberében azonnal kurucnak állt, férje azonban 1704. február 24-ig védte a Koháryak egyik központi várát, Csábrágot, s csak ezt követően esküdött hűséget II. Rákóczi Ferencnek.

1709-től 1710-ig Julianna a császáriak által ostromlott Lőcse városában tartózkodott, s a legenda szerint Andrássy István kuruc generális kedvese volt. Jókai Mór regénye szerint 1710. február 13-án beengedte a császári csapatokat a városba. Valójában csupán üzeneteket, leveleket közvetített a védők és az ostromló csapatok parancsnoka, Georg Löffelholz altábornagy között, s a város előzetes tárgyalások eredményeként, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére már az egykorú kuruc propaganda, a Mercurius Veridicus című időszakos hírlap is „egyetlen ledér nőszemély” számlájára írta a város elestét.

A szatmári béke után, 1712 márciusában Korponay Julianna fontos információt közölt Pálffy Jánossal. Elárulta, hogy Rákóczitól származó, új felkelést előkészítő leveleket adtak át neki kézbesítésre. A címzettek a kuruc szabadságharc vezető tisztségviselői voltak, akik az 1711 utáni konszolidációban is komoly szerepet vállaltak. Az asszony a leveleket nem adta át Pálffynak, állítása szerint elégette őket, részben a kurucok bosszújától tartva, részben a mozgalomban érintett édesapja védelmében.

Korponayné ezzel az új kuruc szervezkedést csírájában elfojtani igyekvő bécsi udvar és a pozsonyi országgyűlésben éppen a szatmári békepontok betartatásán fáradozó magyar rendek érdekeinek kereszttüzébe került. Miután ellentmondásokba keveredett, bíróság elé állították, kínvallatásnak vetették alá, végül Győr piacterén lefejezték. 

A lőcsei fehér asszony életét bemutató kiállításnak átmenetileg helyszínt biztosító Krasznahorkának is  köze van a kurucokhoz. A Rákóczi-szabadságharc idején Krasznahorka várának urai, az Andrássy fivérek közül öten (István, György, Pál, Miklós és Mátyás) csatlakoztak a kurucokhoz, s csupán Andrássy Péter tartott ki mindvégig a császár hűségében.

II. Rákóczi Ferenc 1706 őszén rövid ideig Krasznahorka várában tartotta fogva Forgách Simon grófot, a felkelés utolsó éveiben pedig kisebb létszámú helyőrség is szolgált a várban, melyet Andrássy György csak 1710 novemberében adott fel Peter Viard császári tábornoknak.

1812-ig Krasznahorka főúri lakhely volt, 1817-ben azonban a felsővárba villám csapott és az így keletkező tűzvész elpusztította a vár legpatinásabb részét, amit a későbbiekben már nem újítottak fel. Az erődítmény ma is látogatható, a nyár folyamán  tárlatokat,  éjszakai bemutatókat rendeznek a falai között.  A belépőjegy felnőtteknek 3 euróba, diákoknak és nyugdíjasoknak  2 euróba kerül.

0 HOZZÁSZÓLÁS