Középpontban a gömöri kerámia - KÉPGALÉRIA
Gömöri kerámia- és szőttesgyűjteményből nyílt kiállítás a putnoki Gömöri Múzeum és Holló László Galéria időszakos kiállítótermében. Tuzáné Mák Zsuzsanna gyűjteményében több érdekes, ritka darab is szerepel Felvidékről, melyek mind a népi mesterek kézügyességét dicsérik.
A gömöri kerámia kezdetei a középkorig nyúlnak vissza. A Felvidék fazekasközpontjait illetően a legfontosabb Gömör, ahol mintegy 30 településen foglalkoztak kerámia készítéssel. Deresk, Lévárt, Süvete, Melléte egy pár település abból a harmincból, ahol szinte minden második háztartásban volt egy korong a múlt század elején.
Napjainkban sajnos az ősi mesterséget már senki nem folytatja, nincs már fazekasmester.
A még élő Szarka Ferenc 1955-ben ismerkedett meg a kerámia készítés rejtelmeivel, amikor feleségül vette a híres süvetei Raffay család leszármazottját, akik nemcsak a településen, de a környéken is az egyik legismertebb fazekas dinasztia volt. Feri bácsi villanyszerelőként került Süvetére, majd a kerámiakészítés vált az élete meghatározó részéve. Még azon mesterek közé tartozott, akik készítettek régi, egykoron használt agyagedényeket, de később nála már felváltotta az agyagedények előállítását az ajándéktárgyak gyártása.
Az, hogy a gömöri kerámia megmaradt a köztudatban, a térségben lévő múzeumok -, illetve számos olyan gyűjtőnek köszönhető, akik szinte az utolsó pillanatban mentették a menthetőt.
Az egyházasbásti Ladóczky Vilmos tájházában rengeteg kerámia talált otthonra, de az ózdi Tuzáné Mák Zsuzsa gyűjteményét is számos gömöri kerámia gazdagítja. Ebből a gyűjteményből nyílt kiállítás a napokban Magyarországon a putnoki Holló László Galériában, ahol a Galéria egyben a megalakulásának 25. születésnapját is ünnepelte a kiállításmegnyitón.
"Már középiskolás korom óta érdekelt a néprajz, egyetemen is foglalkoztam vele és kb. olyan 15 éve már speciálisan erre a területre kezdtem el koncentrálni. Az első darabok egyike kifejezetten süvétei kerámia volt, aminek a színvilága nagyon megtetszett és utána felvettem a kapcsolatot Szarka Feri bácsival, az utolsó gömöri fazekassal, akihez azóta is rendszeresen járunk, látogatjuk a tanítványaimmal is – meséli Tuzáné Mák Zsuzsa ózdi tanár és gyűjtő. Elmondta, hogy pályázatot is írtak Feri bácsiról, akinek köszönhetően egyre több kerámia került a gyűjteménybe. "Nagyon tetszik a színviláguk, a motívumkincsük és az, hogy annyira ritka és nehezen felgyűjthető már, mert ez a fehér agyag ez eléggé porózus, könnyen reped, könnyen törik és nehezen lehet már hozzájutni – tette hozzá Tuzáné Mák Zsuzsa.
Ladóczky Vilmos szerint is egyre nehezebb már a gyűjtés, s Tuzáné Mák Zsuzsa egy olyan ritka gyűjtési területet választott, amiből nagyon nehéz nagy terjedelmű, számú kiállítást összehozni.
"A század elejéről beszélünk, az 1900-as évektől 1930-40-ig, tehát a második világháború kezdetéig készültek ezek az edények. A színviláguk, az hogy a szecesszió korából ilyen népi edények és dísztárgyak kerültek ki családi manufaktúráktól, ez már magában is ritkaság, mert nem egy sorozatszámról beszélünk, tehát nem tömegtermelésről, mint a keménycserépedény gyárak esetében, hanem itt saját kis manufaktúrák, saját kis stílusirányzatokkal voltak jellemzőek" - mutat rá Ladóczky, hangsúlyozva, hogy a tárlaton a legszebb gyöngyszemek kerülnek bemutatásra. A fazekakon és edényeken kívül vannak dísztárgyak is, mint pl. a dohánytartó, a csobolyó, kis kulacsok, pálinkás butellák, hérészes edények.
A kiállításon a gömöri kerámia legszebb, legpatinásabb darabjai is megtalálhatók.
Igazi ritkaságok, melyekhez hasonlót ma már alig lehet találni. A Gömörből származó edényeknek két nagy csoportja van: a tűzálló főző-sütő edények és a nem tűzálló agyagból készült, főleg tárolásra és étkezési célokra használható edények. A gömöri kerámia legnagyobb piaca az Alföld volt, de ismerték és használták Abaújban, Sárosban, Zemplénben, Hevesben, Szabolcsban, Bihar, Szolnok, Ung, Bereg és Pest megyében is. Az ország határain túl, Lengyelországban és Csehországban is kedvelték.
