Kortárs művészet a pandémia után
Most, hogy nyakunkon a háború, szinte el is felejtettük, hogy egy évvel ezelőtt még folyamatosan maszkot hordtunk, oltakozni jártunk szorgalmasan, és jó diákok módjára álltunk sorban teszteltetni magunkat. Pedig apró lépésekben kardinális változásokhoz közeledünk számos iparágban. A kreatív ipar is ezek közé tartozik.
A járvány kellős közepén az ember szinte csak azt hallotta, hogy mikor tér már vissza minden a régi kerékvágásba, de az idő előrehaladtával egyre többen állították az ellenkezőjét is, hogy már semmi sem lesz úgy, mint volt. Lekerültek a maszkok, ma már ismét szabadon járunk-kelünk. Látszólag – a háború ellenére – szűk környezetünkben, mintha tényleg nem változott volna semmi. Pedig igen, és ez a cikkünk feltérképezi azokat a pandémiából eredő változásokat, amelyek demokratizálták a kortárs művészetet.
Kiemeljük az új, kortárs műfajokat, melyeket a post-pandémia időszaka teremtett a kortárs képzőművészetben. Bemutatunk folyamatokat, makrotrendeket, amelyek átformálják a kortárs művészetet meghatározó hazai és nemzetközi művészeti és design intézetek profilját. Felvázoljuk azokat az innovatív döntéseket, amelyek a pandémia időszakában is éltették a kortárs művészetet és közönségmegtartó erővel bírtak. De nézzük meg közelebbről, hogy milyen új trendek születtek.
Talán az egyik legismertebb és legtöbbet emlegetett új kifejezés a technológia világából az NFT lett, ami egy kódolási rendszeren alapuló digitális műtárgy. Ez nem jelenti azt, hogy a művészek eldobták az ecsetet, de nagyon is beköszöntött a digitális műtárgyak kora. A történet első számottevő magyar képzőművésze Weiler Péter, aki 2021-ben alkotta meg a Bitcoin bánya az Alföldön remekét.
Kriptovalutában lehetett érte fizetni, és még ugyanabban az évben el is kelt. Fontos szempont, hogy a mű alkotója nem marad ki a viszonteladásokból sem. Amennyiben a gyűjtő ismét piacra dobja a digitális alkotást és az új gazdára talál, a mű létrehozója 10% részesedést kap az újbóli eladásból is.
A pandémia szigorításainak köszönhetően a művészetkedvelő közönség kénytelen volt lemondani a múzeumi élményekről. Számos intézmény gyorsan berendezkedett arra, hogy laptopról és okos telefonunkról is könnyedén elérjük a kiállítótereket, és létrehozták a galériák és múzeumok virtuális tereit. Az okos eszközeinkről elérhető online galériába lépve az egérrel haladhatunk előre, hátra, körbe, hogy a kiállított műalkotásokat megtekinthessük. Néha sokkal közelebbről is, mint a kiállítótérben, ahol rendszerint kordonnal választják el az alkotásokat a nézőktől. Érdemes ellátogatni akár a Szépművészeti Múzeum honlapjára, ahol többféle kiállítást is megtekinthetünk így. Minden bizonnyal kulcskérdés lesz, hogy mennyiben változtatta meg az online galéria, mint új színtér a szakmát, a kurátori munkát és az ultrakortárs művészetnek milyen lesz a globális nyelvezete a pandémiát követően.
Számos művészeti intézet indított interneten követhető online webináriumot, melyben művészek, kurátorok, esztéták szólalnak meg és mutatják be az aktuális kiállításokat. Tárlatot vezetnek, vagy érdekes művészeti kérdéseket feszegetnek például arról, hogy mi is az a kortárs művészet, miért érdemes gyűjteni, vagy bemutatják napjaink legtöbbet érő kortárs festőit. Mindezt legtöbbször ingyenesen elérhetővé téve az adott intézmény honlapján, vagy a YouTube-on. Sokszor ezek az előadások interaktívak és az online előadás közben mi hallgatók is kérdezhetünk az előadóktól, amennyiben az eredeti időben követjük a programot.
A legtöbb számottevő intézmény így próbálta elérni közönségét a pandémia idején és érdeklődésüket, lojalitásukat megtartani. Előnyei ugyanazok, mint az online ügyintézésé, kellemesen, hazai környezetben, olcsón juthatunk élménydús információkhoz, szakmailag is megbízható forrásból. De ezek eredményessége, lehetséges hatásainak kimutatása a kortárs művészeti szcénában és a különböző hazai és nemzetközi intézmények működésében még kevésbé ismert.
A köztéri művészet nem új jelenség a képzőművészetben, már a ’60-as, ’70-es évektől beszélünk a köztéri művészet eltérő megközelítéseiről. Ha tágan értelmezzük a kifejezést, a hagyományos értelemben felfogott emlékmű is ide tartozhat. Nos, egy kőtömbből kifaragott szobor posztamensre állított látványától igazán eltávolodunk, ha digitális köztéri alkotásra gondolunk. A szoftverprogramok és algoritmusok lehetővé teszik a művészek számára, hogy saját kritériumrendszert állítsanak fel digitális kontextusban, és létrehozzák a digitális alkotások legkülönfélébb vizuális megnyilvánulásait. A digitális információk egy adott időben, egy adott helyen vannak jelen. Az alkotások sokszor óriási épületek falára vetítve jelennek meg, vagy az alkotó virtuális tereket hoz lére LED-technológiával, vagy épp egy kiterjesztett valóságot látunk a körülöttünk lévő reális terünkben.
Talán most még nehezen értelmezhetőek ezek a fogalmak hétköznapjainkban, hisz olyan gyorsan láttak napvilágot, mint maga a Covid, de ahogy sok minden mást átrendezett a pandémia, a művészet sem maradhatott ki a sorból. A „post-pandemic art” a fogyasztói magatartás átalakulásához és a kortárs művészeti piac átrendeződéséhez is vezetett.
A változások relevanciáját mindinkább a kortárs képzőművészetet is mélyen befolyásoló társadalmi és gazdasági aktualitások adják. Érdekes kérdés, hogy az intézmények új prezentációs, gazdasági és marketing alapú célkitűzései találkoznak-e a közönség igényeivel, népszerűek-e, s bírnak-e kellő hatékonysággal, illetve az innováció erejével, hogy hosszantartóan ágyazódjanak be a technológia világába. Ezzel egyidejűleg formálódnak át a vásárlói szokások, így pár év távlatából érdemes lesz a kereslet-kínálat viszonyát is megvizsgálni a kortárs művészeti piacon. De addig is mindenkinek jó barangolást, akár offline, akár online látogat kiállítást!
Megjelent a Magyar7 2022/23.számában.
