Kiállítás Esztergomban a koronázási emlékekből

Esztergom legfőbb látványossága a bazilika, melynek emeleti helyiségeiben őrzik a világhírű Főszékesegyházi Kincstár remekeit. Az uralkodó megkoronázásának joga a magyar állam alapításától kezdve az esztergomi érseket illette, ezért a koronázáshoz a középkor óta használt liturgikus tárgyak többsége Esztergomban található. A kiváltsághoz kötődve az érseki gyűjtemények a magyar királykoronázások számottevő, ám a nagyközönség előtt teljesen ismeretlen emlékanyagát őrzik.

Az egyházi szertartásokhoz használt liturgikus eszközök általában a templom sekrestyéjében kerültek elhelyezésre, innen vették elő használatra. Székesegyházakban, ahol a felszerelés minőségében, kivitelében tükrözi a hely rangját, ezt az őrzőhelyet kincstárnak nevezték. Eredetileg a kiállított összes tárgyat istentiszteleti és ájtatatossági használatra szerezte be az Egyház. Megszenteltségükön kívül művészi, történelmi és anyagi értékük miatt mindig megkülönböztetett gonddal őrizték.

A múzeumi jelleg kialakítása csak Simor János prímás által, 1886-ban vált lehetővé, aki ezeket a műkincseket a látogatók számára megtekinthetővé tette. A kincstárat mindig az esztergomi káptalan felügyelte, s e testület gondosságának köszönhető, hogy a tizenháromszor költöztetett, menekített, többször megrabolt műkincs együttes alkotja ma Közép-Európa egyik leggazdagabb egyházi műtárgygyűjteményét.

Magyarország leggazdagabb egyházi kincstára, ötvös- és textilgyűjteménye világviszonylatban is kiemelkedő. A mintegy 400 darab ötvösremek és textília legértékesebb darabjai között tartják számon az Árpád-kori eredetű koronázási keresztet (erre tették le az esküt a koronázáskor a magyar királyok), Mátyás király drágakövekkel és igazgyöngyökkel díszített, színarany kálváriáját, a világ egyik legszebb gótikus kelyheként számon tartott Suki-kelyhet, a bizánci sztaurothékát (csóktáblát), a különböző szarvserlegeket és gótikus miseruhákat.

A pénteken nyíló kiállításon a műkincsek között bemutatnak számos, az esztergomi érsekek koronázási jogát biztosító XII-XIII. századi oklevelet, de látható lesz az a XIII. századi eskükereszt is, amelyre a magyar királyok a koronázások alkalmával felesküdtek. A látogatók mindemellett megszemlélhetik Filipec János nagyváradi püspök szertartáskönyvét, amely II. Ulászló király 1490-es koronázásán játszhatott szerepet, valamint a Mátyás király trónkárpitjából készült miseruhát, a fojnicai kazulát, amelyet I. Ferenc József küldött Budára.

A III. Károly magyar király (1712-1740) koronázásának 300. évfordulója alkalmából nyíló tárlat betekintést nyújt a koronázás szertartásának részleteibe, ismerteti a ceremónia liturgikus tárgyait, és átvezeti a látogatókat az évszázadokon. Képek idézik fel a Magyar Királyság utolsó nagy reprezentációs eseményét 1916-ból, amikor IV. Károlyt, Habsburg Ottó apját koronázták királlyá.