Kiállítás Esterházy emlékére Kaposváron

A tárlaton csaknem félszáz alkotással, köztük a pozsonyi parlament egykori képviselőjéről különböző technikákkal készült portrékkal, a Gulágon töltött rabságát idéző, valamint a hitvallását kifejező festményekkel, grafikákkal és kollázsokkal találkozhatnak az érdeklődők.

A kiállítást január 12-től január 28-ig, vasárnapig tekinthetik meg az érdeklődők minden nap, vasárnapok kivételével, 10-18 óra között a kaposvári Együd Árpád Művelődési Központban. A belépés díjtalan.

A kiállítást megnyitó Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke szerint sajnálatosan kevesen és keveset tudnak gróf Esterházy Jánosról. Mint mondta, ez a vándorkiállítás, amelyet több környező országban is bemutattak, "egy misszió", hogy beszélni lehessen Esterházy Jánosról, aki mozgalmas politikai pályája során nem csupán a magyarok, de minden elnyomott kisebbség érdekében szót emelt. "Helytállása, embersége példamutató, méltó arra, hogy megőrizzük az emlékét" – hangsúlyozta az emlékbizottság elnöke.

Csehi József, a Rákóczi Szövetség Vas Megyei Szervezetének elnöke, a kiállítás magyarországi gondnoka a Pozsonyi Magyar Galéria megalakulásának történetét felidézve érdekességként említette, hogy az 1885 májuságban megalakult Pozsonyi Képzőművészeti Egylet gróf Esterházy István – Esterházy János nagyapja – gesztorságával működött az első világháború végéig, majd 1941-ben Esterházy János közbenjárásával alakult meg Pozsonyban a Madách Könyvesház és mellette a Madách Képtár, amelyek ma Madách-könyvesbolt és Pozsonyi Magyar Galéria néven működnek.

Oláh Lajosné, Kaposvár alpolgármestere köszöntőjében annak a reményének adott hangot, hogy a kiállítást látva a somogyi képzőművészek közül is lesznek, akik gazdagítják a tárlat anyagát.

Esterházy János a két világháború közötti Csehszlovákia legjelentősebb magyar politikusa volt. a felvidéki Nyitraújlakon született 1901-ben. Bár a második világháború alatti szlovák parlamentben ő volt az egyetlen képviselő, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott, és a holokauszt idején fontos szerepet játszott az üldözöttek menekítésében, a háború után előbb kiadták a szovjet titkosszolgálatoknak, majd a szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért.

A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták Esterházyt a csehszlovákoknak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglani büntetést kapott. Csehszlovákia több börtönében raboskodott, 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.