Ki volt Vayszada vagy Vajszada Károly?
Szüleimnél tartózkodván gyakran elmegyek nagyapám ifjúkori arcmása előtt, amely egy aranyozott képkeretben a falon lóg. Nem egy fényképről van szó, hanem egy festményről, amelyet még nagyon régen, minden bizonnyal nagyapám rámáztatott be. A kép úgy 60X45 cm méretű, egy nagy színes krétarajz. Kiskoromban valahogy nem igen hittem el, hogy nagyapám legénykorában így nézett ki, az Elvis Presley-re hajazó séró pláne nem passzolt a bennem róla kialakult képhez, de amikor előkerültek ifjúkori fotói, el kellett ismernem, hogy a festményen valóban ő van.
Nem beszélve a „bizonyítékról”, ami a képen is látható (igaz, diszkréten). Nagyapám egyik szemének ugyanis „különleges” szembogara volt. (A szembogár ugye, a szivárványhártya közepén lévő kerek, fekete nyílás, amelyen keresztül a fénysugarak a szembe jutnak.) Nagyapám egyik szemének fekete szembogara ugyanis nem kerek volt, hanem kissé alaktalan. Ennek megvolt a maga oka, gyermekkorában közelről csúzlitalálat érte a szemét, s úgymond a „feketéje” szétfolyt. Volt is emiatt a szemével elég sok baja... Szóval ez a „rossz” szeme is rajta van a portrén, amelyet legénykori jóbarátja, Vayszada Károly alkotott meg, a dátum szerint 1948-ban.
De ki is volt az említett festő? Mivel gyerekkoromban (több évig egyetlen unokaként) sokat tartózkodtam nagyszüleimnél, emlékszem, rengeteget emlegették a Vayszada nevet egymás között is, meg ha régi fényképeket nézegettek boldog ifjúságukról, sokszor mondták, „ezt a képet is Vayszada készítette”. Soha nem a keresztnevén, hanem a vezetéknevén emlegették, talán azért is, mert mint kiderült, jóval idősebb volt náluk. De én ezt sem akkor, sem később nem tudtam, a nevét is csak azért jegyezhettem meg, mert olyan furcsa volt. Vagy jó tíz évvel ezelőtt azonban egyszer, nem is tudom milyen megfontolásból, megnéztem a neten, hátha megtudok valamit róla. Akkor egyetlen cikkre bukkantam rá, meglepő módon a 444 jelentette meg, s a címe is különös volt: Vajszada Károly egy rossz festő. De megdöbbentően jó fényképész. Többek között ez volt olvasható az írásban:
Azóta több fotója is bekerült a Fortepan gyűjteményébe, s már tudjuk, hogy nemcsak Felvidéken, hanem Nyugat-Európában és Magyarországon is fényképezett, azonban sokkal többet én sem tudok róla, csak annyit, amit felmenőim meséltek, hogy Vayszada egyidőben nagyszüleim szülőfalujában, a gömöri Pelsőcön élt az édesanyjával.
Nagyapám legénykora idején ő is beletartozott felejthetetlen baráti körükbe, akiknek tagjai mindnyájan az irodalom és más művészetek bűvkörében éltek. Vayszadáról, nagyanyámmal együtt, mindig nagy tisztelettel és szeretettel beszéltek. Tudom azt is, hogy pozsonyi lakásukban gyakran megfordult, s kisgyerekként anyámat is fényképezte. Hogy az említett portré Pozsonyban, vagy valamely pelsőci tartózkodáskor készült-e, nem tudom. Mindegy is. A festőről és fényképészről szóló, számomra elérhető egyetlen cikk után nagyon sok év eltelt, de a minap, a Csemadok Művelődési Intézetének honlapján, véletlenül ráakadtam Puntigán József szócikkére, amely Vayszada Károly (1901–1977) életét vázolja fel. Sok minden megtudható belőle:
Vayszada Harkácson született 1901-ben, életében volt gyógyszerészsegéd, 2. világháborús hadifogoly, zománcgyárban formatervező, kirakatrendező... Több helyen élt, Pelsőcön, Rozsnyón, Losoncon, Poltáron (ott temették el édesanyját). Majd Budapestre költözött, ahol szintén a festészetből élt: sorozatban csendéleteket festett egy nyugatra exportáló cégnek.1977. január 29-én Budapesten hunyt el. Ismeretlen, feltehetőleg azóta felszámolt sírhelyében valamelyik budapesti temetőben nyugszik”,
írja Puntigán, mint ahogy a Felvidék.ma „hasábjain” is azt, hogy a 2014. október 11-én a
Visszatérve cikkem elejére. Lehet, hogy „Vajszada Károly egy rossz festő”, de családunk, különösen a nagyszüleim, nagy becsben tartották a képét, s nemcsak azért, mert nagyapámat ábrázolja, hanem a tisztelt barát emlékét őrizve is. S a végére még egy gondolat… A róla írók bizonytalanok a festő és fényképész nevének írását illetően: Vajszada, vagy Vayszada? A szóban forgó kép szignója szerint is nehéz ezt eldönteni. Mint ahogy a választ is a címben feltett kérdésre.
