Kalandos utazás a sokoldalú Lindovsky Gáborral a fjordok hazájában - KÉPEKKEL
„Íme, egy boldog ember, aki sosem unatkozik, és mindig azt csinál, amit éppen akar”– mutatta be az érsekújvári Lindovsky Gábort Farkas Veronika művészettörténész, a komáromi Limes Galéria alapító igazgatója augusztus 10-én, a Sporthorgászat az óceánon, Norvégia partjainál című fotókiállítás megnyitóján, amelynek a kurátora is. Az emeleti Dúdor István-teremben augusztus 31-ig látható fényképanyagot most először szemrevételezheti a nagyközönség, miközben az északi, hidegebb tájak látványa némi felfrissülést is nyújthat az itteni kánikulában.
Az ünnepi megnyitón elhangzott beszédből azt is megtudtuk, hogy a 66 éves, életerőtől duzzadó, nyugdíjas férfi egykor építésznek tanult, miközben több sportág és a képzőművészet is vonzotta őt. A múlt század 70-es éveiben bimbódzó grafikusi tehetségét a zebegényi képzőművészeti szabadiskola nyári tanfolyamán csiszolta, újabban pedig szívesen fotózik.
Bár 22 évesen családot alapított, s két fia is született, az érdekes kedvteléseinek továbbra is szívesen hódolt: vadászott, majd miután vitorlás hajók kormányosaként sikeresen vizsgázott, és lehajózott 5 ezer mérföldet, hajóskapitány lett.
Sokat vadászott és nagy mélységekben búvárkodott, hiszen húszévesen az ahhoz szükséges ismereteket is elsajátította. Csöppet sem mellesleg: junior sportlövészként a csehszlovák országos bajnokságon bronzérmet szerzett, s az újdonságok iránt nyitott fiatalemberként a Zväzarm szervezet berkeiben az autóversenyzésbe is belekóstolt.
A titokzatos tájakra invitáló, több tucat kiállított és a helyszínen albumokban is megtekinthető fényképek alkotója hangsúlyozta: immár nyugdíjasként még több ideje van úgy tölteni a napjait, ahogy és akivel akarja, s örül minden kellemesen eltöltött órának, napnak. Főleg vitorlázik a tengereken és vadászik a természetben, vallva, hogy az élet szép…
A jelenlevőknek szívesen mesélt arról, hogy hajóskapitányként, szlovákiai és csehországi sporthorgászok társaságában miként jutott el az észak-norvégiai Smøla szigetre.
A kéthetes, kalandokkal teli utat a prágai Fishing Travel Agency szervezte, s annak negyvenöt 16 – 82 év közti, javarészt férfi résztvevője volt, akikhez pár feleség is csatlakozott.
Prágából Rostockon át, komppal bő hat óra alatt jutottak Trelleborgba, onnan pedig egy nagy autóbusszal, 48 órát megtéve, a norvég óceánpartra, ahol piros faházakban éltek. A magukkal vitt, hazai élelmiszerfélékből saját kezűleg főzőcskéztek.
Az óceánparttól mintegy 40 kilométer távolságra, szigorú szabályokat betartva, háromfős csapatokban, speciális felszerelésben és eszközökkel, alumínium csónakokban ringatózva, hódolhattak a sporthorgászatnak. Akadt olyan zsákmányuk, amivel ugyan lefotózkodhattak, de azt vissza kellett dobniuk a vízbe. Mindez nagy kitartást, fegyelmet, összpontosítást igényelt, miközben kimozdulva az otthoni komfortzónából, különféle szokatlan kihívásokkal szembesültek, ám cserébe sok feledhetetlen élménnyel gazdagodtak.
