Jan Saudek 90 – Komáromban: az élő cseh legenda életmű-kiállítása nyílt meg a „Platzban” – KÉPEKKEL
Február 28-ig a komáromi Platz Galériában tekinthető meg a cseh fotográfia rebellis, provokatív alakjának is nevezett Jan Saudek életmű-kiállítása. Korunk egyik leghíresebb, 90. életévéhez közeledő cseh fotóművésze munkásságát a január 11-i megnyitón Dénes Éva művészettörténész üdvözlő szavai után Juraj Ulický, pozsonyi galériatulajdonos méltatta. A Prágában élő alkotó nem lehetett jelen a tisztelői sokaságával megtelt kiállítótérben, ám a neje a tegnapi műtétje ellenére tiszteletét tette körünkben. A Cseh Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott szlovákiai nagykövete, Rudolf Jindrák védnökségével megvalósult esemény nívóját emelte Szabó Tamás szájharmonika-művész lélekemelő játéka.
A pozsonyi Michalský dvor galériát működtető Juraj Ulický már Jan Saudek több bel- és külföldi kiállítását rendezte meg, s rendszeres kapcsolatban áll a fotóművésszel és az ő 44 éves nejével, Pavlína újságíróval, fotográfussal és menedzserrel, akivel két évtizede alkotnak egy párt. Tőle egyebek mellett megtudtuk, hogy a Budapesten múlt évben megrendezett Fotóművészeti Fesztivált a legrangosabb alkotója, Saudek kiállításával nyitották meg.
Majd az említett anyagot a lévai és a nyitrai zsinagógában is bemutatták, február 28-ig pedig Komáromban szemrevételezhető. Ez utóbbi lehetőségért a méltató köszönetet mondott a védnökséget szívesen vállaló Rudolf Jindrák nagykövetnek és a belvárosi „Platzot” működtető Méhes házaspárnak.
Mint hallhattuk: a Jan Saudek 90 – Komáromban című tárlat az analóg, fekete-fehér fotózás híve legjobb alkotásainak keresztmetszetét nyújtja, s az utóbbi időben készített litográfiáit is bemutatja. Az emberi élet témája az egész művészi alkotását meghatározta. Több híres fotójának leggyakoribb motívumát a nők jelentik, akik inspirációként szolgáltak a művész egész életében.
– állítja magáról az erotika lovagja. Pedig világszerte dicsőséget és elismerést szerzett: több mint 450 egyéni kiállítását rendezték meg, melyek közül legjelentősebb az 1998-as évi los angelesi tárlat volt. Különféle díjakkal ismerték el a munkásságát. Alkotásai művészi gyűjteményekben kaptak helyet. A csehországi október 28-i ünnepségsorozat keretében Miloš Zeman köztársasági elnök Érdeméremmel ismerte el a munkásságát. A komáromi megnyitó ünnepségen a jubiláns a méretes vetítővásznon át szólt a tárlatlátogatókhoz.
Az esemény végén Saudekné mindenkinek köszönetet mondott a párja és az egyedi tárlatanyag iránti érdeklődésért. A Platz Galériában 1000 – 3400 euró között megvásárolható művészfotók jegyzéke a fontos tudnivalókkal együtt a www.gallery.sk oldalon és papír formában a hátsó kiállítóteremben is megtalálható. A helyszínen ugyancsak kaphatók a Jan Saudekkel kapcsolatos könyvek és egyes műveinek képeslap-másolatai is.
Jan Saudek apja zsidó származású volt, banktisztviselőként dolgozott. A II. világháború idején családjának több tagja a Prága melletti, theresienstadti koncentrációs táborban vesztette életét. Jant ikertestvérével, Karellal együtt egy lengyelországi koncentrációs táborba hurcolták. A világháború után 1950-től 1983-ig nyomdászként dolgozott. 1963-ban Edward Steichen híres, Az ember családja című kiállításnak hatására döntött úgy, hogy fotóművész lesz. Ugyanebben az évben Prágában rendeztek első alkalommal kiállítást műveiből.
Három évvel később elkészítette egyik leghíresebb fotóját (Life - Élet), amelyen egy félmeztelen, izmos férfi megható gyengédséggel szorít magához egy újszülött csecsemőt.
Akkoriban visszatérő témája a gyermekkor ártatlansága és az illúziót vesztett felnőttlét ütköztetése volt. Műveiben megjelent a mindannyiunkban meglévő kettősség, a jó és a rossz, a lélek magasztossága és a test bujasága.
1969-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol az első önálló kiállítását Bloomingtonban, az Indiana Egyetemen rendeztek. Munkájában Hugh Edwards kurátor bátorította őt.
Visszatérve Prágába, a kommunista Csehszlovákia diktatórikus légkörében lakóházának pincéjében, titokban dolgozott. A 70-es évek végétől fokozatosan nemzetközi ismertségre tett szert Nyugaton. 1990-ben Párizsban átvehette A művészet és irodalom lovagja kitüntetést. Azóta a világ számos országában rendeztek kiállítást a munkáiból.
Alkotásainak ismertetőjegye a kézzel színezett, álomvilágszerű ábrázolás. Fotóin gyakorta láthatunk kopott, málló vakolatú falak között meztelen, félmeztelen vagy jelmezszerűen beöltöztetett alakokat, egy lepusztult, időtlen, ám színes világ szereplőiként. Művei visszaidézik a 19. századi erotikus képek világát, illetve Hieronymus Bosch és Bernard Faucon művészetét.
Fotóin a vallási és társadalmi motívumok, a többértelmű jelentések, ellentétek visszatérő témák. Művészetében az erotika és a szexualitás jelentős szerepet tölt be. Képein gyerekek és kamaszok, felnőtt férfiak és érett asszonyok mutatják meg énjük legrejtettebb titkait.
Modelljeinek kiválasztásakor nem feltétlenül igazodik a szépségideálokhoz: többször találkozhatunk fotóin kevésbé szép, kövér vagy idős, esetleg testi hibával rendelkező emberekkel. Időnként saját maga is állt modellt felvételeihez.
