Iskolánk, nem feledünk – Könyv a gadóci középiskola történetéről

A könyv az öt évvel ezelőtt kiadott Iskolánk, köszönjük című emlékkönyv folytatása. Míg az első kiadványban az intézmény 113 évének évfolyamai, pedagógusok és diákok névsorai szerepelnek elsősorban, a most megjelent folytatás tömör áttekintést ad mindarról, ami a gadóci iskolában az oktatáson, tanuláson kívül történt.

Az iskolánk elmúlásának fájdalma hozta létre ezt az új kiadványt – mondta portálunknak Eszenyi József szerző, az iskola egykori igazgatója. „Szorosan kapcsolódik az előző kiadványhoz, mert aki csak azt a kiadványt olvassa, annak hiányérzete lesz, ha nem veszi át ennek a kis könyvecskének a tartalmát. Áttekintést ad az iskola történetéről, benne van a kulturális élet, a sportélet, de a gyakorlaton kezdve vállalkozókon át sok más téma is szerepel benne” – fejtette ki. „127-oldalas, de tömören vannak benne a lélekhez szóló, illetve az iskolával együtt érzők szívéhez szóló témák” – fűzte hozzá Eszenyi József.

A kiadvány a Százéves Alma Mater Polgári Társulás gondozásában jelent meg, amely célul tűzte ki a 2009-ben megszűnt iskola emlékének megőrzését. A társulás az egykori iskola kultúrházát közösségi házzá alakította át, ahol nosztalgiatalálkozókat tartanak.

„Nagyon büszkék vagyunk azokra a diákokra, akik együtt éreznek az iskolával, és eljönnek. Tavaly például 15 osztály jelentkezett a találkozóra” – hangsúlyozta Eszenyi József.

A gadóci végzősök a mai napig szívesen járnak össze, és örömmel lapozgatják az iskoláról megjelent kiadványokat. Kocsis Mónika, az intézmény egykori diákja állattenyésztést tanult, 1993-ban végzett. Az első könyvet is megvette, most pedig a gadóci középiskoláról szóló második kiadvány is mellé kerül a polcra.

„Előveszem időnként, a lányomnak is megmutattam. Sőt, csináltam egy könyvespolcot, ahogy bemegyünk a lakásba, mindjárt ott van, látszik is. Emlékezés. A tablót is otthon tartom, mikor lehetett elmenni a tablóért, akkor hazavittem. Nekem fontos ez a négy év, nagyon fontos. Én nagyon szerettem odajárni, jó emlékek fűznek oda” – mondta Kocsis Mónika.

Csémy Dávid Ildikó 2001-ben fejezte be tanulmányait Gadócon. „Mindez részben nosztalgia, részben megerősíti azt, hogy ez egy közösség volt, ahová én is tartoztam, és ez már fizikailag nincs. Mély fájdalom, ami történt az iskolával, de akkor is a miénk, ide szeretnénk tartozni” – jegyezte meg.

Az 1896-ban alapított gadóci mezőgazdasági középiskola évtizedekig a magyar nyelvű mezőgazdasági szakképzés fontos központja volt. Hírét távolról – Beregszászról, Gyergyóremetéről, Isztambulból –érkezett diákok is öregbítették. A rendszerváltást követően, de még inkább a kilencvenes évek derekától a hazai agrárágazat leépülésével egyre csökkent az érdeklődés a mezőgazdasági szakok iránt, az intézményt 2007-ben összevonták az egyik komáromi szaktanintézettel, majd 2009-ben teljesen megszűnt.