2021. június 25., 17:44

Időutazás ecsettel - népi bútorfestészet Gömörből

A festett kazettás mennyezetek a magyar népművészet és az egyházi művészet szemet gyönyörködtető alkotásai. Benko Pál gimnáziumi tanár, a Motolla Kézműves Baráti Kör tagja a népi bútor- és mennyezetkazetta-festés ritka hobbijának hódol.

templom
Fotó: Motolla Kézműves Baráti Kör

Benko Pált gyermekkora óta vonzotta a festés, rajzolás. Sokféle kézműves technikával foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig, de a szívéhez a bútor- és a kazettafestészet áll a legközelebb.

"A technika elsajátítására a borzovai templom festett karzata ösztönzött, ami Bede Pál rimaszombati festő-asztalos keze munkáját dicséri. Gaál Jánossal, a budapesti Néprajzi Múzeum nyugalmazott főrestaurátorával való megismerkedés volt az újabb mérföldkő. Tőle sokat tanultam. Ament Éva grafikus, bútorfestő pedig a gyűjtéseknél volt a segítségemre. Ő szintén célul tűzte ki az értékmentő munkát. Nagyszerű munkatárs. A tanítványaival meglátogatja, tanulmányozza és festi a régi festett templomkazettákat."

A kazettafestészet nem új keletű dolog. A források szerint a festett kazettás mennyezet létrejötte az itáliai táblafestészethez köthető, és a reneszánszban bontakozott ki.

"Régen az igényesebb asztalosműhelyekben a munkát festéssel fejezték be, így kerültek forgalomba a kereskedők közvetítésével, akik nem ritkán messzi vásárokba is elvitték a portékát. Amikor híre ment egy-egy asztalosműhelynek, meghívást kaphatott kastélyok, templomok kifestésére, itáliai módi szerint. Igen ám, de a magyar asztalosok nem Itáliában, hanem a felmenőiktől tanultak, tehát a saját mintavilágukat vitték fel a megrendelt bútorokra, felületekre. Így fordulhatott elő, hogy bár az itáliai reneszánszra emlékeztet a templomaink karzata, kazettái, mégsem azonosíthatók azzal" – magyarázza a tanár úr, hozzátéve: ma már retrónak számít a kazettafestészet.

Egy-két kivételt leszámítva az új templomokban nem törekednek arra, hogy ezzel a technikával díszítsék a mennyezetet, a berendezést. Arról nem is szólva, hogy Szlovákia magyarok lakta területein manapság már szinte senki sem foglalkozik kazettafestéssel.

Legutóbbi munkája egy tulipános láda restaurálása volt, amit felkérésre készített. Amint munkához látott, akkor eszmélt rá, hogy majdnem 200 éves ládáról van szó, ezért időigényes feladat a felújítása. De megérte, mondja, hiszen sokat tanult általa. Kazetták festése esetén a restaurálás elmarad. Ilyenkor az alapozással kezdődik a folyamat. Ha nekikezd egy nagyobb munkának, a szabadideje túlnyomó részét ennek szenteli.

Számomra a festés időutazást jelent. Nosztalgikus ember vagyok, szeretem a régi világot, mert a rendet tükrözi, akárcsak ezek a tárgyak is. Igyekszem visszaadni eredeti patinájukat és üzenetüket.

A Motolla tagjaként gyerekekkel is foglalkozik. Bár egy foglalkozáson nem tudja végigvinni az egész folyamatot, az ecsetkezelést meg tudja tanítani. Nagyon sokan szeretnek bútort festeni, díszíteni, de különbséget kell tenni a pingálás és a bútorfestés között. Mivel a bútorfestés archaikus dolog, régi technológiával és minták használatával kell végezni. Ha tehát hozzálátunk egy ilyen munkához, akkor csináljuk azt jól, hiszen így lesz a ládánk vagy a kazettánk több, mint egy bútor, vallja Benko Pál.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/25-ös számában.

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.