Időutazás a játékok és bábok birodalmába
Vonzó gyermekparadicsommá változott a Duna Menti Múzeum egyik Zichy-palotabeli kiállítóterme, helyet adva az SZNM – Bábművészei Kultúrák és Játékok Múzeuma hozzávetőleg 4 ezer darabos gyűjteményéből nyílt válogatásnak. A kékkői intézmény országos viszonylatban a maga nemében egyedülálló, s a Komáromban augusztus 28-ig látható kincseit a családokon kívül a gyerekeknek tanulságos -- élvezetes elfoglaltságot biztosító pedagógusok és nyári táborszervezők figyelmébe is ajánljuk.
A kékkői múzeumnak több magyar vonatkozása van, így az is, hogy Balassi Bálint egykori várában székel. Állandó és vándortárlataival sajátos időutazásra hívja a látogatókat, bemutatva a hazai bábszínházak történetét és a környékbeli családokban meghonosodott, több nemzedék által féltve őrzött játékokat. Azok ugyanis sokáig igazi kincsnek számítottak, hiszen az ajándékozásuk még egy évszázaddal ezelőtt sem volt bevett szokás.
A Selmecbánya melletti Hegybányán, egykori nevén Piargban már a 19. század végén készítettek játékokat. Az ottani játékműhely 1887-ben jött létre, s az első világháború alatt zárt be. A környéken pedig a múlt század 30-as éveitől két játékgyár működött: Füleken a fajátékgyár, Ipolyságon pedig a mesejátékgyár. Az ipolysági fajátékokat a losonci származású magyar festőművész, Szabó Gyula tervezte, s a kis művészi alkotásait Budapesten is árulták.
A 20. század 30-as éveiben is inkább csak a jómódú nagypolgári és nemesi családok engedhették meg maguknak a gyakran dísztárgyként használt porcelánbabák és másféle játékok, például a díszes babaházak ajándékozását. Kivételt képeztek a kicsik altatása során is nyugalmat és biztonságérzetet sugárzó plüssmacik, amelyekből az első darabot 1902-ben Margarete Steiff varrta meg.
Csehszlovákiában a nyitrabányai (Handlová) Mlaď játéküzemben készítették a legtöbb plüssfigurát: a macikon kívül másféle állatokat is különböző méretben megformázva.
A komáromi tárlaton az ügyeskezű férfiak által odahaza agyagból, rongyból, fából megformált, népi játékok is fellelhetők, mintegy korképet nyújtva, s tükrözve a hajdani ízlésvilágot. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén Bártfán működött az Első magyar fa- és machée játékszer-gyár, amelyben már szalagmunkában gyártották a gyakran népviseletbe öltöztetett babákat és közkedvelt mesefigurákat. Az 1900-as világkiállításra onnan több vagon életnagyságú bábfigurát vittek, azokkal díszítve a magyar pavilonokat.
Az időutazással is felérő kiállításon az is kiderült, hogy a második világháború után már sorozatgyártásban készültek a játékok. A törékeny porcelánbabákat felváltották az egyre könnyebb és megfizethetőbb műanyag, kaucsuk utódaik. A Felső-Garammentén található Koháryházán (Pohorelá) a 20. század 50-es és 80-as évei között működött játéküzemben különféle csengő-bongó elemes játékokat, így pléhfigurákat, mozdonyokat, játékfegyvereket gyártottak, mielőtt az leégett. Azután országszerte a távirányítóval működtetett műanyag játékoknak, azok között a vasúti és autópályáknak, járó- és beszélőbabáknak, illetve daloló Mikulásoknak jutott a főszerep.
Legmutatósabbak a fantáziaélénkítő bábok, amelyek az informatizáció-digitalizáció korában világszerte hirdetik a kreativitás diadalát, hiszen a bábszínházak a reneszánszukat élik. A kiállított kisebb-nagyobb hagyományos és zsinórokkal vagy pálcákkal mozgatható bábok „életre keltik“ Grant kapitány gyermekeit, Lear királyt és a további ismert mesehősöket, felidézve a bábelőadásokon szerzett első művészi élményeinket. Hintalóra fel, legalább pár percre érdemes visszatérni a gondtalan, boldog gyermekkorba, s akár a méretes társasjáték is kipróbálható! Augusztus 28-ig keddtől szombatig 9-17 óra között „nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta...“.
