Hőseink a komáromi Csemadok-székházban
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 170. évfordulója alkalmából április 29-én a Budapesti Városvédő Egyesület 48-as hőseink című vándorkiállítása nyílt meg a komáromi Kossuth téri Csemadok-székházban. Az egy hónapig látható tárlatanyagot Millisits Máté budapesti művészettörténész rendezte, aki korábban a reformáció 500. évfordulója alkalmából született válogatást is kölcsönözte a Csemadok komáromi városi szervezetének.
Mivel a jeles magyarországi szakember bokros teendői közepette most nem tudott jelen lenni a megnyitó ünnepségen, ezért Stubendek László, városi Csemadok-elnök méltatta a tartalmas és látványos összeállítást. Hangsúlyozta: a május végéig látható anyagot azért a Komáromi Napok idejére kérték kölcsön, mert az egyhetes rendezvénysorozattal immár 28. éve a magyar forradalom és szabadságharc sorsdöntő komáromi csatájára, illetve a 48-as hőseink helytállására emlékeztetnek.
A nyolc ismeretgyarapító kiállítási panel a reformkor jelentőségéről, az 1848. március 15-i eseményekről, a dicső Tavaszi Hadjárat ütközeteiről, valamint a hajdani jeles személyiségekről: Kossuth Lajosról, Széchenyi István és Batthyány Lajos grófról, továbbá Petőfi Sándorról, Bem József apóról, Könyves Tóth Mihályról is „mesél“. A dokumentum- és fotógyűjtemény mellett témábavágó könyvritkaságok, festmények, újságok is helyet kaptak. Kiemelendő a vértanú grófot, Batthyány Lajos volt miniszterelnököt az agyonlövetése előtt ábrázoló festmény és az Életképekben 1848. március 19-én Jókai Mór által írt újságcikk részlete. A XX. századi könyvek közül pedig Barczy Zoltán és Somogyi Győző A szabadságharc hadserege című könyve, amely a korabeli katonai alakulatok viseletét, fegyverzetét és zászlóit is elénk tárja.
A paneleken egyebek mellett arról olvashatunk, hogy a reformkor jelképének számító, Pestet Budával összekötő Lánchíd Széchenyi István gróf sokrétű értékteremtő tevékenységét dícséri, ám a szabadságharc idején az osztrák hadvezetés célpontjává vált. A teljes magyarországi Duna-szakasz első állandó hídjának építése 1839-ben kezdődött, ám felavatását csak 1849. november 20-ra időzítették. Azt a II. világháború végén a visszavonuló német hadsereg maga mögött felrobbantotta. Az újjáépített, némileg megszélesített hidat első felavatásának 100. évfordulóján nyitották ismét meg.
Továbbá szembesülhetünk a Kossuth-kultusz magyar reformátusok által a világosi fegyverletétel után is őrzött emlékeivel. Olyan szellemi és tárgyi emlékekkel, amelyek a magyarság szabadság iránti vágyából táplálkoztak. Például Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után című olajnyomat sokáig számos magyar család otthonát díszítette. Tisztelete a róla szóló nótákban is tovább élt, arcképét pedig az olyan tárgyakon is megjelenítették, mint a 19. század végén használatos ún. Kossuth-vasaló. A debreceni nagytemplomban pedig ereklyeként őrzik a kormányzó egykori kedvenc székét.
A galíciai-tarnówi születésű Bem József érdemeit bemutató panelről azt is megtudhatjuk: 1848 szeptemberében döntött úgy, hogy stratégiai képességével a magyar népet akarja segíteni. Kossuth Lajos 1848 novemberében bízta őt meg az erdélyi hadtest vezetésével. Bem irányítása megfordította az addigi magyar vereségekkel jellemzett hadi helyzetet. A világosi fegyverletétel után, a megtorlástól tartva, Törökországba emigrált, ahol 1850-ben húnyt el.
Egy további panel arról árulkodik, hogy Könyves Tóth Mihály, a rabláncot is vállaló debreceni lelkipásztor a szabadságharc leverését követően a református lelkészek közül a legsúlyosabb büntetést szenvedte el. Lelkesítő prédikációi miatt a hadbíróság előbb halálra ítélte őt, majd döntését hosszadalmas várfogságra változtatta. 1856 áprilisában szabadult ki a börtönből, de lelkészi vagy tanári állást tilos volt elfoglalnia. Csak az 1860-as évektől végezhetett ismét lelkészi szolgálatot.
Külön fejezet állít emléket a Magyar Golgotának - az Aradon kivégzett 13 vértanúnak és Batthyány Lajos miniszterelnöknek. A szabadságharc leverését követő időszak nem csak az elítéltek és családtagjaik számára volt borzalmas, hanem mindazokat üldözték, akik valamiképp támogatták a forradalmat. Az 1849 októberét követő hónapokban több ezer ember rettegett és bujdosni kényszerült. Emlékük előtt is tiszteleg a Budapesti Városvédő Egyesület vándorkiállítása, amelyet az egyéni látogatókon kívül diákcsoportoknak akár rendhagyó történelemóra keretében is érdemes megtekinteniük.
