Hogyan tovább, kortárs művészetünk?
A kissé elvontnak, olykor misztikusnak és néhány esetben sznobnak gondolt képzőművészetet hajlamosak vagyunk kizárólag bizonyos rétegek kiváltságának tekinteni. Így van ez napjainkban is. A világjárvány miatt bevezetett megszorítások közül talán ezért is a kevésbé drasztikus rendeletek egyike volt, hogy személyesen nem látogathattuk a kulturális intézményeket.
Ennek ellenére a szférát érintő megszorítások nemcsak a szigorú intézményesített rendszer struktúrájára hatottak, de a művészek lehetőségeit is korlátozták. Főleg azokét, akik nem az otthoni alkotás hívei, hanem sokkal inkább művészeti pályázatok elnyerésével egy-egy hónapot külföldön, alkotással töltenek, ahol az új közeg adja meg számukra az inspirációt.
A felszínen maradás érdekében itthon is több kulturális intézmény reagált az új helyzetre, és igyekezett kihasználni az online tér adta lehetőségeket.
A művészeti élet eseményei az intézményesített kánon rendszeréből átkerültek az új virtuális kánon rendszerébe.
A Csallóközi Népművelési Központ folyamatosan készített bemutató filmeket kiállításaikról, amelyet a néző az intézmény Facebook-oldalán követhet. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének válogatott művészei, M. Kiss Márta és Bugyács Sándor most futó Növényidő című kiállításáról is készült ilyen videó. De a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria is virtuális kiállítások formájában igyekezett megszólítani a közönségét, többek között Ferdics Béla és Aradský Richárd kiállításáról tudósított.
Ebben az újfajta helyzetben a kiállítótér szerepköre átformálódott, és a néző helyzete is megváltozott az alkotáshoz viszonyítva. S bár sok pozitívumot tudunk felsorakoztatni az új megközelítés mellett, az online nézőponttal mégis elveszítettük azt az egyediséget, az egyszeri élvezetet, amit egy műalkotás csak egy adott pillanatban képes számunkra nyújtani egy tárlat alkalmával. Virtuálisan nem látjuk a festmény részleteit, és nem tudunk interakcióba kerülni a műalkotással. Nem ér minket ugyanaz a hatás, és nem is vált ki belőlünk olyan katartikus élményt, amire teljes valójában képes.
Az online térben a műtárgyról készült fotó könnyen tud „rossz” közegbe és kezekbe kerülni, hétköznapi áruvá degradálódni. Elveszíti az őt körülölelő mítoszt, s mindezekkel együtt a műtárgy veszít az eszmei értékéből.
A jövőben az online és az offline kiállítások terén talán valahol a kettő között lesz az igazság. Ami nem vitatott, az az anyagi kár, amely minden téren sújtotta a kulturális közeget, az akadémikus intézményrendszert, a művészeti piacot, a műkereskedelmet és magukat a művészeket.
Mindemellett a magyar kisebbség képzőművészeti szférájának óriási hiánya, hogy nincs gyűjtési politikánk, nincs intézményünk, ami gyűjteménykezeléssel foglalkozna, és elhunyt művészeink ránk hagyott örökségét méltóképp gondozná az utókor számára. Az itthoni vállalkozók között egy-két kivétellel még nem alakult szokássá a kortárs művészeti események cégszerű támogatása, hisz nincs egy pozitív minta kiépítve a hazai kultúrát ösztönző befektetésekre.
A hazai művészeti szektor egyik legégetőbb, megoldásra váró felvetése – amit sürgősen fel kell ismerni –, hogy ebből a változásokat sürgető körforgásból nem maradhatunk ki. Nagy kérdés az állam további szerepvállalása a művészet támogatásának az újraindításában. Közfinanszírozás, lehetőségteremtés a képzőművészek számára, esélyteremtés a terjeszkedésre vagy az újjáépítésre, legyen szó egyéni karrierről vagy összművészetről.
A világjárvány után nehéz a kulturális szektor problematikájával foglalkozni, hiszen elsősorban az egészségügy nehézségeivel kell törődni, és az új munkahelyek megteremtése a cél. Fontos azonban tudatosítani, hogy a művészet ma már egy iparág, amit kreatív iparnak nevezünk, és a képzőművészeken kívül számtalan embernek tud megélhetést biztosítani. Tekintsük a magyar kultúránk gondozását, jövőjét közös problémának, és kezdjünk el egy közös diskurzust.
Elsősorban azon olvasók levelét várom, akik hasonlóképp látják a jelenlegi magyar kisebbségi kortárs képzőművészet helyzetét, és szándékukban áll ötleteikkel, befektetéseikkel támogatni a felvidéki művészet törekvéseit. E-mail: rita.artconsultant@gmail.com.
