Hatvan év tánc
A néptáncot 1962-ben kezdte, s a mai napig aktív tagja, sőt koreográfusa és vezetője a Garam Menti Néptánc Együttesnek. A hatvan éve táncoló Halász Gyulával beszélgettünk.
Ötéves volt, amikor 1945-ben szüleivel elhagyta szülővárosát, Nyitrabányát és Léván telepedtek le. A költözést befolyásolta a háború? Egyáltalán vannak emlékei a 2. világháborúról és az azt követő újrakezdésről?
A második világháború vége felé a front Nyitrabányát sem kímélte. Az egyik ilyen bombázás alkalmával találat érte a házat, amelyben laktunk. Édesapám a költözés mellett döntött; jobbnak látta ezt, mivel a találat következtében leégett a házunk, s mindenünk odaveszett. Apai ágon rokonok éltek Léván, s mivel felkínálták a segítségüket, így – azzal a kevés holmival, amit magunkkal tudtunk vinni – oda költöztünk. Menekülés közben az út menti erdőkben többször kellett bujdosnunk a repülőgépek támadásai elől; erre az időszakra nem szívesen emlékszem vissza…
Milyen volt az ötvenes években lévai diáknak lenni?
Közvetlenül a háború után nem nyílt magyar tanítási nyelvű iskola, ezért kerültem szlovák iskolába több társammal együtt. Itt nem volt szabad magyarul beszélnünk. Iskolatársaimmal csak évek múltán tudtuk meg egymásról, hogy magyarok vagyunk.
Ebben az időszakban mégis miként tudta magába szívni a magyar kultúrát?
Otthon a családban magyarul beszéltünk, hiszen az édesanyám erdélyi születésű volt, az édesapám felvidéki magyar. Édesanyám tanított meg magyarul írni és olvasni; verseket és mondókákat tanultam tőle. A szomszédunkban élt egy bácsi, aki sokszor áthívott; tőle kölcsönöztem magyar könyveket, amelyeket válogatás nélkül olvastam. A saját könyvtáramban a mai napig őrzök néhány díszes kötésű, régi kiadású történelmi könyvet, lexikont. Lényegében mindenevő voltam és vagyok: mindig minden érdekelt; az volt a fontos, hogy megismerjem, miben rejlik az anyanyelvem szépsége.
A Csemadokban 1962 óta tevékenykedik. Miként emlékszik vissza a hatvanas és a hetvenes évek szlovákiai magyar kulturális életére?
A hatvanas és hetvenes években az itt élő magyar fiatalok tele voltak lelkesedéssel és tenni akarással. S nem csupán a fiatalok, az idősebbek is sorra jelentkeztek a színjátszással, a tánccal és az énekléssel foglalkozó csoportokba, sőt zenekarok is alakultak és működtek. Jól megfértek egymás mellett az egykori kultúrházban, amelyet a várostól kaptak. Ez sok éven keresztül nyújtott szórakozási lehetőséget a lévai magyarságnak, hiszen az előbb felsorolt csoportokon kívül sakk-körre is járhattak, de volt tekepálya és biliárd is. Szívesen járt ide fiatal és idősebb egyaránt, amíg le nem bontották az épületet.
1964-től a Csemadok Lévai Alapszervezete vezetőségében munkálkodott. Hogyan változott ez a közösség az évek, évtizedek alatt? Hogyan látja a Csemadok jövőjét?
Sokat változott a világ. Abban az időben az emberek jobban összetartottak. Nem kellett nógatni senkit, szívesen vettek részt a kultúrmunka mellett a város szépítési, környezetvédelmi munkáiban is. A mai világban az emberek többségének a figyelmét a tévé és az internet köti le. A vezetőségi tagok az évek alatt cserélődtek; munkálkodnak is, bár mindig kevesebb a Csemadok-tagok száma…
Garamvölgyi Színpad és Garam Menti Néptánc Együttes (korábban Garam Menti Népi Együttes). Tudna választani, hogy melyik csoport játszott jelentősebb szerepet életében? Egyáltalán a tánc vagy a színészet foglalkoztatja jobban?
A tánc és a színjátszás is a szívemhez nőtt, de ha választanom kellene, akkor talán a néptáncot mondanám, amit a legjobban szeretek. Az elmúlt hatvan esztendő alatt több generációt tanítottam meg táncolni, megszerettettem velük a néptáncot és a népi hagyományokat. Nagyon örülök, hogy a táncosok közül a mai napig többen foglalkoznak a néptánccal. A Csemadok mellett működő néptánccsoportban kezdtem táncolni 1962-ben, s jelenleg is ott táncolok, immár hatvan éve. 1971-től a Garam Menti Néptánc Együttes vezetője és koreográfusa vagyok. Az idén ünnepeljük a táncegyüttes megalakulásának a 70. évfordulóját. A színjátszással két évvel később kezdtem foglalkozni, manapság is játszom a Garamvölgyi Színpadon.
Számos díjjal büszkélkedhet. Melyiket emelné ki?
Több díjat, elismerést kaptam úgy a színjátszás, mint a néptánc területén, de a legjobban a Csemadok Életmű Díjának örülök, amelyet 2013-ban kaptam.
Van utánpótlás, tevékenyek a fiatalok? A legfrissebb népszámlálási adatokat ismerve hogyan látja a szlovákiai, ezen belül a lévai magyarság jövőjét?
A Csemadok Lévai Alapszervezete bőven nyújt lehetőséget a fiataloknak az aktív tevékenységre. Évek óta működik az irodalmi színpad, a tánccsoport, de különféle előadásokat, író-olvasó találkozókat, versmondó délutánokat is szerveznek. A magyarság létszáma mindig kevesebb; megszűnt a magyar gimnázium, s az alapiskola tanulóinak a többsége is a környező falvakból jár be. Sajnos, évről évre kevesebb a fiatal, és ez a kevés is elmegy Léváról továbbtanulni külföldre, és a többségük ott is marad, így nem sok jót látok a jövőre nézve…
Megjelent a Magyar7 2022/27.számában.
