Határtalan barátság

Festészete és grafikusi munkássága szervesen hozzátartozik a szlovákiai magyar kultúra évtizedeihez. Figyelemmel követte a világ és szűkebb környezete történéseit, reakciói beépültek a művészetébe. Fiatal fiúként élte át az első világháborút, felnőttként a másodikat. Tudatosan élte meg a háborúkat követő társadalmi és politikai változásokat, amelyekre jelképesen, főleg a grafikai alkotásaival reagált. A múlt század húszas éveitől fogva élete végéig intenzíven alkotó festőművész volt. Hagyatéka a halálától eltelt ötven év ellenére a mai napig rejt felfedezésre váró fejezeteket, így újabb kutatási lehetőségeket is nyújt. Mondanivalója nem évült el, gyakran kifejezett békevágya és figyelmeztetése ma még időszerűbb, mint a művek létrejöttének idejében.

Életében elsősorban grafikai munkásságával ért el sikereket, művészi és társadalmi elismerést. Művészkollégái szívélyesen és elismeréssel fogadták, ha megjelent körükben, de losonci otthonában kevesen keresték föl. Ezért van az, hogy jobban ismerték a grafikáit, mint festészetét. A fiatalabb generációból azonban többször is járt nála Nagy János, Szilva József és természetesen tanítványa, Bacskai Béla, valamint Dúdor István. Egyike a szívesen látott vendégeknek volt Jaroslav Kubička (1930–2009), szobrász, az egyetlen barát, aki a prágai kórházban is meglátogatta. A csehországi születésű szobrász eredetileg festészetet tanult a prágai tanárképző főiskolán, Bouda és Lidický tanároknál. Egy év után átlépett a Művészeti Akadémiára, ahol Jan Želibský tanár osztályában folytatta tanulmányait. Jaroslav, követve mesterét lépett át a nemrég alakult Képzőművészeti Főiskolára Pozsonyban, ahol Ján Mudroch tanítványa lett. Korai rajzain és kompozícióin megmutatkozott törekvése a monumentalitásra. Prágai tanulmányai idején (1951–1953) a kor legmodernebb művészeivel – Emil Fillával és Bohumil Kubištával  –  is felvette a kapcsolatot, és egy magángyűjteményben ismerkedett Pablo Picasso rajzaival. Pozsonyban is megtalálta azt a közeget, amely a politikailag behatárolt iskolán túl gazdagította művészi és világnézeti szemléletét: barátai közé tartozott Roman Berger és Ilja Zeljenka zeneszerző is.

A pozsonyi főiskolai tanulmányai befejeztével Privigyén helyezkedett el, a nováky bánya reklámgrafikusaként. A bányászat és a környezet ihlette első emlékműve megalkotására. Amikor 1960-ban megalapították Besztercebányán a tanárképző főiskolát, a képzőművészeti tanszék vezetésére Jaroslav Kubičkát kérték fel. Ekkor már ismert szobrászművész volt, aki a monumentális, de mégis költői emlékműveivel valós, konkrét történelmi eseményeknek állított emléket, mindig gondosan ügyelve a szobrok környezetére, elhelyezésére a tájban. Ismert volt arról is, hogy jelentős középületek számára készített impozáns méretű, dekoratív alkotásokat, domborműveket.

Besztercebánya a múlt század hatvanas éveitől testvérvárosi kapcsolatot ápolt az észak-magyarországi Salgótarjánnal. Jaroslav Kubička és művészettörténész felesége Kubička-Kucsera Klára élénk kapcsolatot építettek ki a magyarországi művésztársadalommal, amellyel cserekiállításokat szerveztek. Életre szóló barátságok szövődtek, amelyekbe bevonták Szabó Gyulát is.

Ilyen előzményei voltak Jaroslav nagylelkű felajánlásának, hogy megalkotja a losonci református temetőben Szabó Gyula síremlékét. A mű 1977-ben készült el, leleplezésére a Szlovák Művészek Szövetségének képviselőin kívül a salgótarjáni művészbarátok is eljöttek. A sírkő két részből áll: egy vízszintes kőlapon Szabó Gyula egyik grafikájának bevésett változata látható, a nagyméretű gránittömbön található a névtábla. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a síremléket sajnos többször is megrongálták. Jaroslav Kubička készítette a közös barát, Bacskai Béla síremlékét is a persei temetőben, valamint megalkotta Szabó Gyula és Bacskai Béla élethű mellszobrát is. 

A „Szabó Gyula Barátainak Klubja” polgári társulás ápolja a kiemelkedő képzőművész emlékét, és Losonc várossal együttműködve május 27-én emléknapot szervez. Ebből az alkalomból találkoznak az 50 éve elhunyt művész tisztelői a sírjánál, majd a Szabó Gyula Emlékházban új kiállítás megnyitására kerül sor. A kiállítás előkészítésében részt vesz a Nógrádi Múzeum és Galéria, a megnyitón pedig fellép a Serly Kamarakórus és Korponai István, aki Szabó Gyula megzenésített verseiből ad elő egy csokorra valót.

Megjelent a Magyar7 2022/19.számában.