Hangok a csendből – „beszédes“ plakátkiállítás a kisebbségekről - KÉPEKKEL
Egy-egy nívósra sikeredett, észre-szívre egyaránt ható plakát segíthet eladni az újabb és újabb termékeket, kulturális és sportrendezvényekre szóló belépőjegyeket, mézesmadzag lehet a tervezett társasutazás- és ingatlanvásárlás, valamint álláscsalik és nem utolsó sorban a választási kampányok esetében. Vajon fogyasztói társadalmunkban milyen mértékben képes jobban elfogadtatni a nemzeti, faji, vallási... kisebbségben élő, gyakran diszkriminált közösségeket? Ez utóbbi kérdésen töprengve tértem be a komáromi PLATZ Galériában még három hétig szemrevételezhető, Hangok a csendből című plakátkiállításra, melyet Ölveczky Gábor grafikus nyitott meg.
A 2023-ban Magyar Plakátért díjat elnyert OPLA Projekt, valamint a SzobaChill /// a Fauna – Music and Art Gathering (a Gombaszögi Nyári Tábor részeként működő zenei és művészeti tér) csapata, azaz Korolovszky Anna, Gál Krisztián, Sz. Eszteró Anett, E. Zsemberi-Szígyártó Miklós, illetve Vörös Tibor és Konczer Attila e plakátkiállítással a kisebbségi közösségek kulturális, társadalmi és identitásbeli szerepére kívánta felhívni a tárlatlátogatók figyelmét. Ugyancsak fontosnak tartják a nemzetközi plakátművészeti élethez kapcsolódva, a magyar plakátművészet éltetését, népszerűsítését.
Továbbá e kiállítással annak hangsúlyozását is, ami a bejáratnál olvasható:
E szándékkal összhangban Magyar, Cseh- és Lengyelországból, illetve Szlovákiából kértek fel hivatásos plakátművészeket arra, hogy készítsenek plakátokat kisebbségek témában, közzétéve saját érzéseiket, gondolataikat, élményeiket, véleményüket.
Magyarországot Budai Lotte, Korolovszky Anna, Sz. Eszteró Anett, Szlama Norbert, Gál Krisztián, E. Zsemberi Szígyártó Miklós, Tóth Andrej és Tóth Tamás, valamint részben Lengyelországot is Ducki Krzysztof képviseli. Ez utóbbi országból még Ryszard Kajzer, Bartosz Mamak, Dawid Czajkowski, Sebastian Kubica, Marcin Wladyka, Alexandra Kortas és a félig Szlovákiát is képviselő Peter Javorik munkái lógnak a falakon. Csehország színeiben Peter Javorík, Přemysl Černý, Peter Bankov, Radoslava Boor, Szlovákiáéban pedig Konczer Attilán kívül Eva Jenčurákova és Peter Eliáš alkotásaival szembesültünk.
Továbbá a V4-es országok 6 művészeti egyetemének (Budapesti Metropolitan Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, WIT Academy in Warsaw, ASP Krakow, Academy of Fine Arts in Warsaw, Tomas Bata University Zlín) szintén 24 hallgatója is saját nézőpontja alapján reagálhatott a kapcsolódó jelenségekre, sokszínűségre.
A legjobban sikerült 24 alkotást öttagú nemzetközi zsűri válogatta ki, melynek tagjai a következő alkotók voltak: Korolovszky Anna (HU/OPLA), Pinczehelyi Sándor (HU), Lech Majewski (PL), Jan Rajlich (CZ) és Lenka Sisak (SK).
A válogatás kiállításához méltó, tágas helyszínnek bizonyult a PLATZ Galéria, ahol a Budapesti Metropolitan Egyetem egyik volt, felvidéki hallgatója, Konczer Attila kérte fel a minden tekintetben sokszínű tárlatanyag méltatására Ölveczky Gábor képzőművészt, aki annak szívesen tett eleget. Attila egyik munkája szintén helyet kapott a kiállításon, s ő december végén ugyanitt az Alobaltól a zsuviig című, szlovákiai magyar nyelvjárás egy apró, de annál színesebb szeletéről szóló könyvét is bemutathatta, melyben a Felvidéken használatos szavak papírkivágással készültek...
A méltató kiemelte, hogy a gyakorta elhallgatott, háttérbe szorított témát megjelenítő plakátok mélységes empátiát és beleérzőkészséget is sugároznak, üzenetük anyanyelvtől, földrajzi helytől függetlenül mindenhol, mindenki által megérthető: az alkotók elutasítanak mindenféle agressziót, jogfosztottságot, kirekesztést, diszkriminációt, miközben hangokat hallatnak a csendből...
Nekünk, tárlatlátogatóknak pedig nincs más dolgunk, mint meghallani az időnként csak félénken elsuttogott, máskor bátran világgá kiáltott hangokat, és saját környezetünkben is tenni a különféle kisebbségekhez és többséghez tartozók megbékéléséért, egyenrangúsításáért. A szülőföldünkön újabban ránk erőltetett szájzár idején mindkét csoportba tartozóknak felettébb érdemes betérni e plakátkiállításra. A kiállítótérbe, ahol a népes fekete varjúrajban is akad fehér varjú, és a saját véleményével ideig-óráig a sokaság gyűrűjében egyedül maradó vagy sötét labirintusban tévelygő is le meri venni a szájtapaszt, hogy tölcsérrel vagy anélkül kiáltsa világgá a hátrányos megkülönböztetés, kirekesztés. bántalmazás miatt érzett szívfájdalmát...
