Halász Gizka AFIAP fotóművész sokatmondó csendje a komáromi Zichy-palota fotógalériájában - KÉPEKKEL
„Ha a csend beszélni tudna, /Négymilliárd hangon szólna/ Mindarról, mi bennük rejtve él…/ De több van, mit szemed láthat/ De több van mit füled hall/ S van akinek a csend szavak nélkül/ Van akinek a csend szavak nélkül is vall…” – visszhangzott a fülemben Adamis Anna örökzöld dalának szövege a minap, amikor Halász Gizka AFIAP május 30-ig látható, A csend című fotókiállítását szemrevételeztem a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli fotógalériájában.
A kultúraszervezői és irodalmári vénával is megáldott Halász Gizka Komáromban született, s 1957 - 1980 között a szülővárosában élt. Majd a házassága révén Csallóközaranyosra került, ahol mindmáig lakik és alkot. Saját bevallása szerint 2008 óta foglalkozik fotózással, amiről így nyilatkozott: „Minél többet fényképezek, annál biztosabb vagyok benne, hogy nem értek hozzá. A fénykép számomra nyersanyag, vázlat, amit továbbgondolok”.
Ahogy a javarészt díjnyertes fényképeket tartalmazó önálló kiállítása is bizonyítja: embereket, tájakat, tárgyakat, történéseket, soha vissza nem térő pillanatokat… egyaránt szívesen kap lencsevégre.
„A három tucat művemet tartalmazó komáromi kiállításom fő témája a csendélet, mivel a Covid-pandémia megkedveltette velem a csendéletek fényképezését. Hiszen mi mást is fényképezhettem volna akkor, amikor elővigyázatosságból nem mehettünk sehova? Mi tagadás, időközben megkedveltem ezt a témakört” – árulta el.
Azt is megtudtuk, hogy Gizka 2011-től a dél-komáromi Molaj Fotóstúdió, 2019 óta pedig az eddigi 65 éves léte során Szlovákia többszörösen legsikeresebb fotóklubjának nyilvánított, észak-komáromi Helios Fotóklub tagja.
„Ez utóbbi közösség számomra nagy hajtóerővel bír. A tagjaival szoros baráti és szakmai kapcsolatban állok, bel- és külföldön számtalan közös kiállításunk volt” – mondta el a továbbiakban a környezetét nyitott szemmel és nyitott szívvel kémlelő, megörökítő alkotó, aki 2023-ben a Magyar Fotóművészek Világszövetségének (MFVSZ) is tagjává vált. Nemzetközi versenyeken pedig több mint 60 oklevelet, 5 aranyérmet, Kékszalag-díjat és különdíjakat érdemelt ki.
A csend című kiállítását a tervek szerint Szkukálek Lajos festőművész nyitotta volna meg, ám az ő betegsége miatt a fotográfus eddigi munkásságának méltatását Kacsinecz Krisztián pedagógus-riporter-hobbitörténész vállalta át. Előzőleg azonban Holop Ferenc és Kopják Angelika, a Helios Fotóklub elnöke és alelnöke többek között a DMM új igazgatója, Paterka Pál magiszter és a Komáromi Városi TV stábja jelenlétében mondott magyar és szlovák nyelvű bevezetőt. A rövid kultúrműsorban közreműködött a helyi Excluded Duo (tagjai: Keszegh Vivien és Vörös Bence Zoltán).
Az esemény fénypontjaként az alkotó Holop Ferenctől átvehette a francia székhelyű FIAP (Nemzetközi Fotószövetség) által kiadott AFIAP fotóművész címet, ami díszoklevéllel és egy zománcozott zöld jelvénnyel jár együtt. Tudomásunk szerint Szlovákiában kevés fotós hölgy rendelkezik ezzel a címmel, közülük a déli Komáromi, Dunaszerdahelyi és Érsekújvári járásban elsőként Halász Gizka büszkélkedhet ezzel a címmel.
A május 31-ig, vagyis még a Komáromi Napok alatt is megtekinthető, képaláírásokat mellőző, mégis beszédes, festményszerű kiállítást jó szívvel ajánlom a szép iránt fogékony tárlatlátogatók figyelmébe, akiknek a csend(élet) szavak nélkül is lehet sokatmondó! Végül egy ideillő részlet Gizka A csend a társam című saját verséből: „A csend a társam./ Tarajos, szürke zajok közt/ szorongó fehér csend./ Ha, kedve tartja, szelíden mellém ül,/ és kitárja titkos kapuját,/ kézen fogva vezet azon át…”.
