Gustav Klimt a Bok Csarnokban
Az egyik legizgalmasabb festő, akinek a digitális bemutatása – van Gogh és Monet nagy sikerű immerzív kiállítása után – május 19-e és október 5-e között tekinthető meg a Bok Csarnokban. Gustav Klimt legszebb alkotásai elevenednek meg, miközben arany szín ragyogja be a teret. A bécsi szecesszió megalapítójának munkásságát a dekorativitás, az erotika és a szimbolizmus furcsa ötvözete hatja át.
Nyolcan voltak testvérek, anyja operaénekes, apja pedig cseh származású aranyműves volt. Bécs külvárosában, szerény körülmények között éltek. Mindhárom fiútestvér a bécsi Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, mert az haladóbb szellemet képviselt a Képzőművészeti Főiskolánál. Egyik tanáruk Gustav és Ernst Klimtet, valamint Franz Matschot arra ösztönözte, hogy alakítsanak egy festészetre és díszítőművészetre szakosodott művészcsoportot. Így született meg 1879-ben a Künstler-Compagnie.
Bár nem szűkölködtek megbízásokban, ám azok sohasem a fővárosba szóltak, ezért az Iparművészeti Főiskola igazgatóját arra kérték, ajánlja be őket a császári udvarba. Álmuk valóra vált, és a siker sem maradt el. 1888-ban megkapták az Arany Érdemkeresztet a bécsi Burgtheater lépcsőházán végzett munkájukért. Ekkor még historizáló stílusban alkottak, bár Gustav Klimt ez idő tájt kezdett azon túllépni, elsősorban a mélység ábrázolásában, illetve a kétdimenziós hatás megteremtésében.
A csoport 1891-ben csatlakozott az Osztrák Művészek Társaságához, amelyből Gustav hat év múlva kilépett, mert túlságosan konzervatívnak találta. 1894-ben Gustav Klimt és Franz Matsch megbízást kapott az oktatási minisztériumtól, hogy tervezzék meg az egyetemi aula mennyezetfreskóit. Egy allegorikus alkotásról volt szó, amelynek az egyetemi karokat kellett megjelenítenie. A fiatalok a munkát felosztották egymás között. Amíg Matsch historizáló stílusban alkotott, addig Klimt más irányban indult el, és ezzel végül botrányt robbantott ki. Túl erotikusnak és pesszimistának találták alkotásait. Végül Klimt visszafizette a honoráriumot a minisztériumnak, képeit pedig egy gyűjtő vásárolta meg. Ezek a vásznak már bepillantást engedtek abba a szimbólumrendszerbe, amely Klimt későbbi műveit jellemezte.
Három téma foglalkoztatta igazán: a felső középosztály nőtagjainak dekoratív ábrázolása, az allegorikus képek és a tájképfestészet. Mintegy 50 tájképet készített, főleg nyáron, amikor az Alpokban tartózkodott Emilie Flöge társaságában. A képek bensőséges hangulatúak, nincsenek rajta emberek. Élete utolsó éveiben kifejezetten elhagyatott tájakat ábrázolt, színhasználata pedig sokkal expresszívebb lett. Legszínesebb tájképe az Almafa I.
A két leghíresebb allegorikus fríze a boldogság utáni vágyat ábrázoló Beethoven- és a Stoclet-fríz. Az elsőt a közönség 1902-ben láthatta először a zeneszerző tiszteletére készült kiállításon. A monumentális, 34 m hosszú alkotás a IX. szimfónia interpretációja. A képein megjelenő alakok gondolatokat, erényeket és hibákat személyesítenek meg.
Gustav Klimt tudta, hogyan kell lenyűgözni a nőket – művészetével, személyiségével és életigenlésével. Bár sosem volt házas, 14 gyermeke született, de csak hármat ismert el.
Emilie Flöge divattervező volt élete nagy szerelme, róla készült 1908-ban a művész ikonikus festménye, a Csók is, amelyen egy férfi és egy nő térdre borulva ölelik egymást. A nő csukott szemmel elmerül a férfi ölelésében, alakjaikat csak a ruhák mintázata határolja el egymástól. A férfi arca nem látható. Egy időtlennek tűnő pillanatot ábrázol a mester. Ezen a képen már látjuk azt az aranyozást, amely mintegy 10 esztendőn át jellemzi Klimt munkáit, valószínűleg aranyműves apjának köszönhetően. A festő munkásságát áthatotta az erotika. Képei sokszor teljes valójában mutatták be a Nőt, aki a végzet asszonya is egyúttal. Adele Bloch-Bauer is több híres festményén szerepelt, arcát adta többek között a Judith I. című alkotáshoz. A náci megszállás idején a németek elkobozták a festményt és csak nagyon hosszú idő múlva jutott vissza osztrák állami tulajdonba. A kor egyik legkiemelkedőbb portréja lett, amelyet 2006-ban 135 millió dollárért értékesítettek, így pillanatnyilag ez a világ legdrágább festménye.
A kiállítás lényegében 35 perces utazásra hív, amelyen megismerkedhetünk a művész életével és alkotásaival. Volt miből válogatni, hiszen a szimbolizmus és a szecesszió jegyében 230 festményt és 4000 vázlatot hagyott hátra. A kiállítás fő attrakciója ezúttal is a kellemes zenei aláfestéssel kísért 360 fokos multimédiás vetítés.
