Gondolatok az idei Képzőművészeti Spektrum kiállításról
A Csallóközi Népművelési Központ idén is megrendezte a Képzőművészeti Spektrum kerületi fordulójának kiállítását. Dunaszerdahely, Galánta, Nagyszombat és Szenice legtehetségesebb öntevékeny vizuális művészei kaptak lehetőséget, hogy alkotásaikat a Csallóközi Múzeum kiállítótermében bemutathassák. A zsűritagok, köztük Szalai Dániel, Ferdics Béla és Aradský Richard képzőművész, összesen 64 alkotó 116 művéről döntött úgy, hogy érdemes azokat a nagyközönség elé vinni. Véleményük szerint ezek a művek nagy eséllyel az országos fordulóban is megállják majd a helyüket.
A Képzőművészeti Spektrum kerületi fordulója évről évre visszatérő esemény a csallóközi kulturális életben, amelynek jól felismerhető struktúrája van. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a kiállított munkák, a művészeti ágak és technikák ismétlődnek, azonban minden év tartogat valami újat, frisset és izgalmasat.
A verseny sajátos ritmusában a hagyományos technikák és műfajok mellett mindig megjelennek újító, kísérletező alkotások is, melyek előre viszik a művészeti párbeszédet. Idén különösen figyelemre méltók voltak az experimentális, konceptuális jellegű munkák. Ezek az alkotások gyakran túllépnek a klasszikus műfaji kereteken: a térbeliség, az installáció, és a földhöz való szimbolikus kötődés új értelmezési lehetőségeket kínál.
Az ünnepélyes megnyitó során 16 díjat és 14 különdíjat osztottak ki, a Csallóközi Múzeum különdíját Hangácsi István képzőművész nyerte el, míg A Csallóközi Népművelési Központ különdíját a nagyszombati képzőművész, Adela Klimešová kapta az Ünnepi gyász c. munkájáért.
– foglalta össze gondolatait Aradský Richard a zsűriség folyamatáról.
Szalai Dániel docens, akadémiai festőművész, a zsűri elnöke kiemelte:
a tárlaton legnagyobb számban a festészet és annak sokféle kifejezési lehetősége képviseltette magát - a figurális ábrázolástól egészen az absztrakció különféle változatáig. Térbeli alkotások és ékszerek is több kiváló munkán keresztül jelen voltak. Ugyanilyen jelentős az úgynevezett naiv művészet is, amely tanulmányok nélküli alkotói kifejezésforma.
Mindez dokumentálásra került a kiállításhoz tartozó katalógusban, összefüggő feldolgozásként, történeti kontextusba ágyazva.
Hangácsi István festménye olajjal készült, amelyhez pasztát és festőkést is használt. Alkotásán első pillantásra egy könnyed, szinte mesés jelenet bontakozik ki: színes lufik lebegnek a fák között, mintha gyerekek engedték volna őket a magasba. A kép hangulata nosztalgikus, a gyermeki naivitást idézi, azt az ösztönös örömöt, amellyel a természetet szemléljük. Ugyanakkor a festmény mélyebb rétegeiben finom irónia húzódik: a lufik mesterséges anyagból készültek, és jelenlétük az erdőben disszonáns, zavaró. A kép ezzel nemcsak az ember és természet kapcsolatát jeleníti meg, hanem kritikusan reflektál a környezetszennyezés problémájára is, metaforikus értelemben a műanyag lassan lehagyja az égig érő fákat. A mű egyszerre érzékeny és elgondolkodtató – egyensúlyt teremt a vizuális szépség és a társadalmi üzenet között.
Figyelemre méltó Grman Tamás Modern történelem c. alkotása is, ahol egy modern értelmezésű, síró Dávid-szobor feje jelenik meg a kompozíció középpontjában. A klasszikus szobor motívuma, amely Michelangelo remekművét idézi, ezúttal nem márványba faragva, hanem élénk, graffiti-szerű vizuális világban kel életre.
Az alkotó intenzív színeket használ, amelyek vibráló hatást keltenek. A történelmi múlt egy emblematikus alakját, a reneszánsz hőst emberi, törékeny és esendő mivoltában láthatjuk, könnyezve, mégis méltósággal.
A festmény falra akasztható, klasszikus értelemben „galériakompatibilis”, mégis utalásokat hordoz az utcai művészetre, a graffitik közvetlenségére, expresszivitására.
A kiállításmegnyitót megelőzte egy szakmai workshop, ahol a művészeknek lehetőségük nyílt, hogy alkotásaikról közvetlen visszajelzést kapjanak a zsűritagoktól. Kérdéseket tehettek fel, és szakmai párbeszédet folytathattak alkotótársaikkal. A program célja az egyéni fejlődés támogatása, hogy a művészek megismerjék egymás munkáit, gondolkodásmódját, és új szakmai nézőpontokkal gazdagodjanak.
A Képzőművészeti Spektrum kerületi fordulója minden évben izgalmas keresztmetszetét adja annak, hogy a régió nem professzionális alkotói hol tartanak a képzőművészeti fejlődés útján, hogyan viszonyulnak a művészeti hagyományokhoz, és miként fogalmazzák meg saját kérdéseiket a világról a műveiken keresztül.
